„Varázslatos gyermekkorom volt” – mondta a HVG-nek a Szentesen született 31 éves politikus. Édesapja állatorvos, édesanyja háztartásbeliként nevelte fivérével együtt. „A középiskolában a matematika és a fizika ment jól, de a társadalmi kérdések iránti érdeklődés erősebbnek bizonyult” – adja magyarázatát Dóra, miért az ELTE politológia szakára iratkozott be – írja a kormánypártisággal nehezen vádolható HVG, a nyomtatott lapban megjelent portéinterjú alább olvasható.
Diplomamunkáját a Jobbik sikereiből írta 2010 elején. A párttal 17 évesen találkozott először, másfél év múlva már tag volt. Plakátragasztással kezdte, sajtós, szóvivő, 2010-ben, 23 évesen, parlamenti képviselő lett: két cikluson át a legfiatalabb. 2014 és 2016 között a Jobbik frakcióvezető-helyettese, az előző ciklusban az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke volt. A Jobbikban ismerkedett meg férjével, Novák Előddel, aki ma főállású apaként neveli három gyermeküket, mellette pedig tartalékos honvédként szolgál. „2005-ben egy kampánynyitó rendezvény után engem kértek meg a barátaim, hogy próbáljam elhívni a közismerten munkamániás Elődöt egy kis kocsmázásra a pártirodából.” Ez ugyan neki sem sikerült, de a nála hét évvel idősebb Novák azért elkérte a 19 éves aktivista telefonszámát. „Az első randevún már éreztem, hogy lesz közös jövőnk” – mondja. Nem okozott törést házasságukban az sem, amikor a radikális Novák Elődöt kitette a pártból a cukisodó Vona Gábor, ő viszont továbbra is Jobbik parlamenti képviselője maradt. Most őt zárták ki a frakcióból, miután Toroczkai László mellett elindult az elnökhelyettesi pozícióért. A napokban bejelentette, kilép a Jobbikból. Ott volt tegnap a Mi Hazánk Mozgalom zászlóbontó gyűlésén, Ásotthalmon. Még ez előtt beszélgettünk vele. (A zsidó lap helyesírási hibáit javítottuk – a szerk.)
 |
Egy budaörsi családi házban él férjével és három gyermekével, a hétéves Hunóra Kincsővel, az ötéves Bottyán Jánossal és a négyéves Nimród Nándorral. A sakkozás mellett izzasztóbb sportokat is kipróbál, nemrég lefutotta a félmaratont, illetve most készül a harmadik Balaton-átúszására. Kedvenc sportága, amit ugyan csak nézőként élvez, az öttusa, „mert egyensúlyt és sokoldalúságot kíván, nem kell mindenben a legjobbnak lenni ahhoz, hogy összetettben nyerj” – ezt tekinti életfilozófiájának is, a boldogság és a siker kulcsának.
– Férje, Novák Előd nemrégiben egy televíziós adásban beszélt arról, hogy annyira felzaklatja önt a Jobbikban zajló vita, hogy ezért nem fogan meg negyedik gyerekük. Tud jó hírrel szolgálni?
– Egyelőre még nem, de nem adjuk fel. Mindketten tudatosan nagycsaládot terveztünk, három éven belül háromszor szültem, de a mostani, stresszes élethelyzetünk valóban nem kedvez a negyediknek.
– Azért marad még ősmagyar név a negyedik csemetének is, miért a névválasztás?
– Azért adtunk ritka magyar neveket mindhárom gyermekünknek, hogy különlegesnek érezzék magukat, és, hogy identitásuk természetes része legyen a nemzethez tartozásuk is.
– Gondolom, otthon Nagy-Magyarország kirakóval játszanak legó helyett.
– Nem, de törekszünk arra, hogy a megismerjék a magyar népmeséket és a klasszikus magyar meséket, mint például a Vukot, a Süsüt, a Lúdas Matyit. Tudatosságra és sokoldalúságra neveljük őket. Néptáncra sem csak azért visszük őket, hogy megismerjék a hagyományt, hanem mert számos készséget fejleszt: egyszerre mozognak és zenei képzést is kapnak.
– 2010-ben lett a parlamenti képviselő, ezalatt a nyolc év alatt született a három gyermeke. Hogyan sikerül összeegyeztetni a családot és a politikát? Nem lett volna érdemes valamelyikkel várni egy kicsit?
– Képviselőként nem mehetünk gyesre, de sok családi segítséget kaptam. A férjem az utóbbi két évben főállású apa, elsősorban ő volt a gyerekekkel, de kezdettől fogva egyenrangú szülőként viselkedett mindenben. Egyszer ki is számoltuk: ő is több mint ötezerszer pelenkázta már gyerekeinket. Azért nem akartam várni a családalapítással, mert az életkor előrehaladtával nőnek az egészségügyi kockázatok a gyermekvállalásnál, és a meddőség is. De nem akartam lemondani arról a megtiszteltetésről sem, hogy országgyűlési képviselő legyek.
– Talán úgy érezte, hogy háztartásbeli édesanyja feláldozta a családért az álmait, és ön nem akarta ezt a hibát elkövetni?
– Szó sincs róla, édesanyám azt hiszem, ebben a hivatásban teljesedett ki, engem pedig a munka és a család a mindennapokban néha nehezen megteremhető egyensúlya tesz boldoggá. Az anyaság nem elvesz, hanem hozzáad az életemhez, hihetetlen energiákat szabadít fel, maga a szülés élménye is új távlatokat nyitott számomra. Azt hiszem, az anyai mentalitás nagyon hiányzik a közéletből.
– 18 éves falusi kislányként csatlakozott a meglehetősen macsó Jobbikhoz, nem voltak nehéz pillanatok?
– Kezdetben nagyon fontos volt számomra a pártban megtalált közösség. Inkább később távolodtam el tőlük, amikor már anya lettem. Az én életem abból áll, hogy elvégzem a munkámat, rohanok gyerekekért, velük törődöm, majd az elaltatásuk után sportolok egy órát, és lefekszem. Egy idő után emiatt nem nagyon voltak közös témáink a frakciótársakkal. Ha olykor beteg gyerek mellől kellett bemennem a Parlamentbe, kialvatlanul, lehet, hogy nem mindig volt erőm mindenkire mosolyogni.
– Férjével együtt önök képviselték a Jobbik kulturális politikáját, sokat támadták Alföldi Róbert munkásságát, láttak akár egyetlen előadást is?
– Azok a felvételek, sajtóinformációk, amiket kaptunk, elégségesek voltak számunkra, hogy megítéljük, milyen káros az, hogy a Nemzeti Színházat egy ilyen megosztó rendező vezeti.
– Közeledik a Pride, amit egykor be akartak tiltani. Mit szólna, ha egyik gyereke évek múlva ön elé állna azzal, hogy „meleg vagyok”?
– Nem a homoszexuális embereket bélyegeztem meg, hanem az utcai propagandájukat ítéltem el. Különösen egy olyan országban nem helyes ez, ahol a demográfia a legégetőbb kérdés.
– Nem válaszolt a kérdésre…
– Nem tudom beleképzelni magam egy ilyen helyzetbe.
– Ön fogyaszt esetleg liberális írókat is, vagy csak Wass Albertet?
– Olvastam Nádas Pétertől nemrég valamit, de megvallom, nem volt rám nagy hatással. A kedvencem Somogyváry Gyula, nagyon élvezetesek és tanulságosak a történelmi regényei.
– Ezen a szombaton bont zászlót Ásotthalmon Toroczkai Lászlónak a Jobbikból kiszakadó új szervezete, melyhez ön is csatlakozik. Mire számít, kik és hányan lesznek ott?
 |
– Ez nagy kérdés, de úgy érzem, hogy van társadalmi igény új mozgalmunkra, különösen az után, hogy a Jobbik elhagyta ezt a térfelet. Az ellenzék kizárólag a baloldali szavazókhoz beszél, és ezen a két és fél millió emberen marakodik. Mi a Fidesz szavazóit is megcélozzuk, tehát a kormányváltást segítjük elő, de nem elvtelenül.
– Gondolom a rasszista és a homofób tömegre számítanak elsősorban?
– Nem gondolom, hogy ez tömeg lenne Magyarországon. Az pedig, hogy a többi párt által tabuként kezelt, de valós társadalmi problémákról beszélünk, az én olvasatomban nem jelent rasszizmust.
– Ha nem sikerül a pártalapítás, akár a Fideszbe is beléphet, csupa olyat mondanak, amit ön is: demográfiai kormányzás, szigorú menekültellenes szabályok…
– Attól, hogy vannak olyan intézkedései a Fidesznek, amikkel egyetértek, nem jelenti azt, hogy a társadalomképem is azonos lenne velük. Elképzelhetetlennek tartom, hogy belépjek a Fideszbe.
– Kérem, ossza meg velünk az ön társadalomképét!
– Erősíteni kellene a társadalmi kohéziót és a mobilitást. Ez pedig csak úgy megy, ha nem zárjuk ki a legszegényebbeket a szociális támogatásokból, nem uniformizáljuk és központosítjuk az oktatást, nem tesszük tönkre a szakképzést…
– Nem aggódom önért, ezekkel a gondolatokkal, akár a baloldal is tárt karokkal várja. Nem zavarja önöket, hogy a Jobbikkal való szakításuk a Fideszt erősíti?
– A Fidesz így is zsinórban harmadszor szerzett kétharmadot, sok veszítenivalónk nincs. Az ellenzéki pártok egyébként is túl sokat matekoztak, pedig a demokrácia arról szól, hogy az emberek különböző értékrendet, programot képviselő pártok közül választhatnak, és nem arról, hogy mi jó vagy rossz a Fidesznek.
– Esküt tettek arra, hogy, ha a pártvezetés úgy dönt, visszaadják listás mandátumukat, ön pedig erősen hezitál, vagy már hozott döntést is?
– Az eskü első háromnegyed részének is meg kell feleljek, mely többek közt arról szól, hogy kizárólag a nemzetet szolgálom, nem engedek semmilyen külső nyomásnak és fenyegetésnek. Az is lényeges, hogy koncepciós eljárással, úgy zártak ki, hogy maguk is elismerték: nem követtem el etikai vétséget. Ez joggal való visszaélés. A személyes jövőm is nagyban függ attól, hogy mi történik Ásotthalmon. Ha kiderül, hogy van igény egy új, radikális változást szorgalmazó politikai formációra, akkor kész vagyok ezt szolgálni a parlamentben, de a Jobbik Alapító Nyilatkozatát is tiszteletben tartva. Ha viszont az derül ki, hogy nincs egy új pártnak létjogosultsága, nem fogok „megélhetési politikusként” bent maradni a parlamentben.
– Amikor kitették Novák Elődöt a frakcióból, ön nem pusztán anyagi okok miatt maradt?
– Nem, sőt Előd is tag maradt, a pártban való maradásra buzdított akkor mindenkit egészen a legutóbbi tisztújításig. A politikán kívül is tudnánk biztosítani a családunk megélhetését Előddel, ő például egy hónapnyi határszolgálatért nettó négyszázezer forint körüli összeget kap a Honvédségtől, családi kedvezmény nélkül.
(Képek: Túry Gergely)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
