Az amerikai kontinens hatalmas, de az első embercsoport, akik odatelepültek, úgy tűnik, igen kicsi volt – körülbelül 250 ember, egy új genetikai tanulmány szerint.
Ez az embercsoport – akiket „alapító csoportnak” neveznek, mivel ők „alapították” az első populációt – körülbelül 15 000 évvel ezelőtt ért át Ázsiából Amerikába, mondta a tanulmány társszerzője, Nelson Fagundes, a brazíliai Rio Grande do Sul tartomány szövetségi egyetemének genetikus professzora. Az alapító csoportok méretének felkutatása azért fontos, mert meghatározza a genetikai sokféleség mértékét a későbbi populációban. Ez aztán befolyásolhatja azt, hogy a természetes kiválasztódás mennyire hatékonyan távolítja el az előnytelen géneket. „A nagy populációkban nagyon hatékony a kiválasztódás, míg a kisebb populációkban a közepesen ártalmas allélek [génvariánsok] elterjedhetnek, amely növelheti a hajlamot egyes betegségekre” – mondta Fagundes.
Ahhoz, hogy az eredeti amerikai őslakosok első csoportjának méretét meghatározzák, Fagundes és kollégái tíz különféle dél- és közép-amerikai őslakos embertől vettek mintát, továbbá tíz különféle szibériai népcsoport tagjától, és tizenöt kínai embertől. Az amerikai őslakos csoportok a következők voltak: a paraguayi aché nép, a Costa Rica-i bribri, guatuso és guaymi népek, az argentinai lengua nép, a perui kecsuák, és a brazíliai arara, waiwai, xavante és zoró népek. A kutatók azért nem vettek mintát észak-amerikai őslakosoktól, mert azok többször keveredtek későbbi vándorlási hullámok során érkezett embercsoportokkal, és ez Fagundes szerint megnehezítette volna az alapító csoport meghatározását.
Miután birtokukban volt az egyének DNS-e, a kutatók kilenc régiót (melyek egyenként körülbelül 10 000 bázispárt tartalmaznak) vizsgáltak meg az illetők genomján. A kutatók tudják, hogy az egy mintán belüli genetikai variáció egyenesen arányos a populáció méretével. Ez a tény, továbbá az, hogy a genetikai eltérés két populáció között (ez esetben a szibériaiak és az amerikai őslakosok) idővel növekszik, már lehetővé tette, hogy a kutatók számítógépes szimulációba táplálva a DNS-adatokat visszafelé dolgozva megbecsüljék az eredeti csoport méretét. A modellek azt mutatták, hogy az alapító csoport száma 229 és 300 egyed között lehetett, ez vezetett a 250-es végső becsült számhoz.
Ez a szám olyan kicsi, hogy egyfajta „genetikai útszűkületet” eredményezhetett, ami azt jelenti, hogy az amerikai kontinensre az első hullámmal érkező emberek körében igen alacsony lehetett a genetikai variáció. Azonban annyi idő eltelt már e csoport érkezése óta, hogy az amerikai őslakosoknak puszta véletlen mutációk révén volt idejük visszanyerni genetikai sokféleségüket. Ezen felül Észak-Amerikában az őslakosok a későbbi hullámokból származó emberekkel is többször keveredtek, így még nagyobb variációra tettek szert.
Fagundes ugyanakkor emlékeztetett, hogy a 250-es szám csupán egy megközelítő becslés. „Az embernek muszáj észben tartania, hogy rendkívül nehéz, ha nem lehetetlen megbecsülni, hány valódi embernek felel meg ez a 250 „effektív” ember.”
A becslés azonban még így is egybevág más, hasonló tanulmányok eredményeivel. „Ez az ‘útszűkület’ vélhetően kevesebb mint 1000 effektív egyedet tartalmazott, még hogy ha a még alacsonyabb értékek – 150-700 egyed – valószínűbbnek is tűnnek” – mondta Fagundes. „Még ennél is alacsonyabb becslések is voltak már, de a mi adataink ezeket nem támasztják alá.”
A genetikai „útszűkület” méretét azért fontos megbecsülni, mert segíthet a tudósoknak annak megállapításában, hány genetikai marker szükséges az amerikai őslakosok genetikai sokféleségének leképezéséhez a tanulmányokban. Emellett az ugyanezen populációban előforduló különféle génvariánsok káros vagy hasznos voltát is segíthet felmérni.
A genetikai adatok jól mutatják, hogyan zajlott az őskori vándorlás az amerikai kontinensen, mondta a kutatás társszerzője, Michael Crawford, a Kansasi Egyetem antropológusprofesszora. Az amerikai őslakosok letelepedtek egy új helyen, majd ahogy nőtt a lakosság – és ezáltal a termékenység – a populáció egyes tagjai arrébb vándoroltak, és új populációt hoztak létre egy szomszédos területen, mondta Crawford. „15 000 év után aztán már Argentínában is ott voltak.”
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
