Honnan ez az elapadhatatlan gyűlölet, amit már nem lehet a választási vereségre következő ellenzéki gyászmunka melléktermékének nevezni?
Majdhogynem vígjáték volt a parlamenti alakuló ülésre időzített keddi Kossuth téri tüntetés. Majdhogynem komédia, méghozzá igazi csattanóval: a beborult égen villám csattant, s a néhány száz szereplőt hazakergette egy jégeső. Ám előtte, fényes nappal előállt egy sötét pillanat, és lendületbe jött a választási győztesek fizikai megsemmisítésére törő szándék.
A keddi tüntetésen kevéske, de sokféle népség volt. Diáklányok fújták az orbántakarodj-ot, genderpiszkált fiúkák pedig szappanhabbuborékokat eregettek a „Magyarországot szétlopó rezsimdikatúra” ellen. Volt kordonbontásra hiába készült jobbikos, volt rágózva nyilatkozó szélsőliberális (Vágvölgyi B.-féle kiadásban).
Voltak olyan alakok is, akik eséllyel szerepelnének egy Neander-völgyi ősemberekről szóló film castingján. Nos, ez a csőcselék támadt rá három, az Országházból kilépő református egyházi vezetőre, akikről azt hitte, kormánypárti politikusok, pedig meghívott vendégei voltak az időközben már lezajlott ünnepi fogadalomtételnek.
Ha nem veszi őket körbe a készenléti rendőrök élő kordona, szinte bizonyosan meglincselik őket. Videófelvételen jól látható: újra meg újra megkísérlik a felindult, durva gyűlölködők, hogy rátegyék kezüket az ünnepi ruhás távozókra.
Eszelős lökdösődésük miatt csak nagyon lassan lehetett elérni a tér távoli pontját, ahol egy magányos taxi állt. Ebben a sárga taxiban Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke várta a bajba jutott társait: a csaknem nyolcvanéves Huszár Pál teológusprofesszort, Szenn Péter horvátországi református püspököt és Gér András zsinati tanácsost.
„Sajnálom a történteket – nyilatkozta később az idős egyetemi tanár –, ugyanis bent az Országházban ünnepi pillanatok tanúi voltunk, meghallgattuk az eskütételt, de a kint ordítozó tüntetők hamar visszarántottak minket a hétköznapokba. Mindannyian méltatlannak éreztük a helyzetet, hiszen annyi ocsmányságot zúdítottak ránk, anélkül, hogy tudták volna, kik is vagyunk valójában.”
Persze a rendőröket is szidalmazták, ingerelték. Ha a készenlétisek nyugalmukat vesztik, a világ tévéállomásait bejárják a célzatosan összevágott képhíradások, amelyekből az „bizonyosodna be”, hogyan kegyetlenkedik a fasizálódó magyar kormány. Egy vágatlan videón hallható, miket vágtak a Parlamentből távozó vendégek fejéhez a dulakodók. Sok trágárság között hazaárulóként, sőt népirtóként (!) is megbélyegezték őket. Beleértve a horvátországi református egyházi vezetőt, akinek szülőföldjét a kilencvenes évek elején feldúlták délszláv háborúban.
Ez a püspök a kinti, szétfoszló magyar közösség egyben tartásáért küzd, közben meghívást kap Budapestről egy nagy országházi eseményre. Eljön, átéli bent a közös katarzist, majd a Kossuth térre kilépve képtelen dolgokat vágnak a fejéhez, még likvidálnák is. Mert azt hiszik róla, hogy a régi-új magyar miniszterelnök pártjának „népirtó” politikusa, olyan „hazaáruló”, aki szavazataival támogatja a népességmegtartó kormányintézkedéseket.
Miféle vak gyűlölet akart pusztítani itt az ország törvényhozásának alakuló rendezvénye után? Honnan ez az elapadhatatlan gyűlölet, amit már nem lehet a választási vereségre következő ellenzéki gyászmunka melléktermékének nevezni?
Nos, azok a fő okozói, akik szüntelenül a valóság kifordítgatásával hiszterizálják a közvéleményt. Akik elhitették az ellenzéki szavazókkal, ők a többség, sőt ma is a többséghez tartozás hamis tudatát szuggerálják az egyre gyérülő tüntizőkbe.
Akik úgy csűrik-csavarják elemzéseikben, hogy nem a Marx-imádó balliberálisok a rákosizmus örökösei, hanem a nemzeti közösségért határozottságot felmutató Fidesz–KDNP. Ítélkeznek kormánypárti politikusok fölött, mondván, nem az a keresztény, aki a muzulmán bevándoroltatás ellen mozgósít, hanem aki mellette.
Ők tehát a fő felelősök: Index, 444, ATV, Hír TV, Magyar Narancs, HVG, 24.hu és balliberális társaik, a Soros-civilizáltak. Azok a megtévesztő lármafák, akikre méregzöld, hibbant holland raportőrök szoktak hivatkozni, ha a magyarországi helyzetről kell ítéletet formálniuk.
Tanulságos, hogy közülük az Index.hu miként tálalja a Parlament előtti eseményeket. „Horrorshow-t csinált a keddi tüntetésből a délutáni vihar” – íme egyik összeállításuk címe. Tehát nem az volt horrorshow, hogy hajszálon függtek emberéletek a csőcselék „politikusváró” akciója miatt, hanem amit a vihar okozott.
Másik tudósításuk bevezetője szerint „Kedden megvolt a harmadik nagy (sic!) kormányellenes tüntetés is, ahol a tüntetők politikusokkal nem nagyon találkoztak, valószínűleg ennek is volt köszönhető, hogy az Országházból távozó három református egyházvezetőn csattant a haragjuk, akiket így a rendőröknek kellett kimenekíteni a helyszínről”.
Nem olyan ez, mint mikor egy véreb gazdája úgy szabadkozik a majdnem halálra mart járókelőnek: Tudja, a kutyusom már régóta nem volt eloldva a láncról, meg aztán nem teljes értékű táppal etettem.
Április nyolcadikától kezdve így vagy úgy minden áldott nap bebizonyosodik: nem nyerő a rendszerváltozás óta legerősebb választópolgári felhatalmazást semmibe venni. Az álvalóság hírgyárosai mégis a tragédiákig csigáznák az eseményeket. Nem csoda, hogy nincs idejük elhatárolódni a keddi csőcseléktől. És persze önmaguktól sem.
Joó István
A szerző újságíró
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
