A földgázt -161 °C alá hűtve a halmazállapota megváltozik, az összetétele azonban nem módosul. Ez egy színtelen, szagtalan, kémiailag inaktív folyadék. Jellemző és nagyon előnyös tulajdonsága, hogy hűtés során térfogata 600-ad részére csökken. „Azt a mindenit! De ez miért lesz jó bárkinek is?” Gondoljunk csak bele: van 600 köbméter normál állapotú földgázunk, amit lehűtünk. A hűlés során összezsugorodik és lesz belőle 1 köbméter. Ez azt jelenti, hogy csak 1 köbméter gázt kell eltárolnunk folyadék formájában, illetve 1 köbmétert kell szállítanunk a felhasználás helyére.
A fentebb említett mondat, mely szerint az összetétele nem módosul, csak abban az esetben igaz, ha hűtésen kívül nem kezeljük a gázt. Azonban a cseppfolyósítás előtt a szennyezőanyagokat el kell távolítani. A folyamat során tisztább anyag jön létre, amelynek égése tisztább lesz és ennek megfelelően kevesebb károsanyag keletkezik.
HA ILYEN JÓ AZ LNG MIÉRT HALLOTTUNK RÓLA ILYEN KEVESET?
Bár a fentebb említett tulajdonságai miatt nyilvánvalóan van létjogosultsága az LNG-nek az energiapiacon, nem hallunk sokat róla. Azt hihetnénk, hogy ez egy újkeletű dolog, pedig a cseppfolyósításhoz szükséges technológiát már a XIX. században alkalmazta Michael Faraday Nagy-Britanniában, illetve az első LNG szállítmányra vonatkozó szerződés már 1961-ben megköttetett Anglia és Algéria között, azóta pedig csak tovább fejlődött a kiszolgáló technológia. Az LNG használatának lehetősége tehát már több mint 50 éve biztosított. Mi akadályozza mégis?
Mint minden piaci szereplő, úgy az LNG piacképessége is rengeteg gazdasági tényező függvénye. A teljesség igénye nélkül szeretnék néhányat kiemelni:
LNG kereskedelembe általában azok az országok kapcsolódnak be, amelyek tengerparttal rendelkeznek, hiszen a folyékony földgázt hatalmas (280-300m hosszú) tankerhajók szállítják a cseppfolyósító üzemektől egészen a visszagázosító terminálokig. Általában azok az országok az exportőrök, amelyek nagy földgázkészlettel rendelkeznek, de szállítóvezetékeken nem érhető el jelentősebb felvevő és ennek megfelelően kénytelenek más módon eljuttatni a megtermelt gázmennyiséget. Ilyen terület például Katar, amely a világ harmadik legnagyobb gázmezején fekszik. Az ország GDP-jének több mint 50%-át az olaj és a gáz eladásból származó bevételek teszik ki. Katarral párhuzamosan Nigéria, Omán valamint Trinidad és Tobago is belépett az LNG termelők csoportjába.
A termelők LNG felé való irányultságát a csőhálózat és a fogyasztók energiaigénye mellett az is befolyásolja, hogy milyen messzire kell vinni az adott szállítmányt. A szállítóvezetékes földgázszállítás drága, a súrlódás következtében történő nyomásesést fedezni kell. Ennek megfelelően a földgáz vezetékes szállításának van egy gazdasági határa, amelyet a tervezők nem szoktak átlépni. Ez az optimum szárazföldi szállítás esetén 4000 km, míg tengerbe fektetett csövek esetén 1200 km körüli értékre becsülendő. Fogyasztói szempontból szintén sok a befolyásoló tényező. LNG-t elsősorban olyan fogyasztók használnak, akik nagyon drágán tudnának a vezetékes hálózathoz kapcsolódni, vagy azt drágán tudják használni a csúcsfogyasztásaik miatt. 2015-ben Japán, Dél-Korea és Kína a globális LNG fogyasztás közel 60%-ért felelt.
2016 végére az üzemben lévő LNG termelőkapacitás 420 miliárd köbméter évente, míg Európa éves gázfogyasztása nagyjából 500, Észak-Amerikáé pedig 700 milliárd köbméter. A termelői kapacitás tekintetében még Katar vezet, azonban, ha befejeződnek az ausztrál gigaprojektek, 2019-től már Ausztrália lehet a világ legnagyobb LNG termelője.
MI A HELYZET EURÓPÁVAL ÉS SZERETETT KIS ORSZÁGUNKKAL?
A Párizsi Klímaegyezményt elfogadó országok vállalták, hogy az 1990-es évhez képest 2030-ra 40%-al csökkentik a szén-dioxid kibocsátásukat. A cseppfolyós földgáz szerepe Európában töretlenül növekszik, mivel a földgáz elégetése során a környezeti kibocsátás igen kedvező a többi fosszilis energiahordozóhoz képest. Szintén az LNG mellett szól az energiaellátás biztonságának kérdése. Jelenleg Oroszország Európa igényének több, mint 30%-át adja. Az egyoldalú függés mindig nagyon kockázatos. Az orosz-ukrán ellentét, illetve a tény, hogy az Európai Unió csupán a készletek 1,3%-val rendelkezik, tovább növeli a bizonytalanságot. Megoldást a földgázportfólió diverzifikációja nyújthat. Elviekben pedig, ha a kereslet változatlansága mellett bővítjük a kínálatot, az árak is csökkennek, hiszen a verseny fokozódik. Az Egyesült Királyság gázimportjának negyede, míg Spanyolország energiafogyasztásának közel a háromnegyede LNG forrású.
A magyar helyzet kicsit bonyolultabb, hiszen az említett országok mind rendelkeznek tengerparttal, így kivitelezhető a visszagázosító üzem létesítése, országunkban azonban nem. Az egyetlen mód tehát, hogy bekapcsolódjunk LNG kereskedelembe, egy európai, tengerparttal rendelkező ország visszagázosító üzemére való rácsatlakozás. Ez egyelőre esélytelennek tűnik, ugyanis az egyetlen számításba veendő lehetőséget a horvát Krk szigetén létesítendő gázkikötő képezné, ami elviekben 2006 óta épül, gyakorlatilag, pedig még el sem kezdték az építését. Jelenleg szinte a teljes igényt Ukrajnából és Ausztriából érkező (orosz) import földgázzal elégítjük ki.
Magyarország földgázfelhasználásának felhasználási területek
szerinti bontása az IEA adatai alapján 2015-ben
A fenti ábra alapján kimondhatjuk, hogy legnagyobb mértékben a lakóépületek fűtésére fordítódik a vezetékes földgáz. A lakossági földgázárak szempontjából, tehát létfontosságú kérdés, hogy hogyan alakul a piac, van-e lehetőség versenyhelyzet megteremtésére.
A cseppfolyós földgáz, tehát létezik és bizonyos feltételek mellett működik. Előnyben vannak azok az országok, akik nagy készletekkel rendelkeznek és időben, jól reagáltak/reagálnak a piac változásaira és a fogyasztók igényeire. Ugyanis az LNG nemcsak, hogy nagy távolságok esetén olcsóbb, mint a vezetékes gáz, de az ellátásbiztonságot is jelentősen fokozza.
Bednárik János Gergő
forrás: energiam.blog.hu
Forrás:alternativenergia.hu
Tovább a cikkre »
