Brüsszelben a múlt hét keddjén kezdődött egy kétnapos adománygyűjtő konferencia Szíria újjáépítése érdekében. A konferenciát az Európai Unió és az ENSZ közösen szervezte.
Ez volt a belga fővárosban a második ilyen rendezvény. Az elsőt egy éve tartották.
A konferencián 85 ország és több mint 200 nem kormányzati szervezet (NGO) képviselője vett részt. A 2017-es donorkonferencián 6 milliárd dollár gyűlt össze.
A magyar kormány három felajánlást tett: 5 millió eurót ajánlott a szíriai egészségügyi katasztrófa kezelésére, 14,6 millió eurót a törökországi menekülttáborokban élők támogatására, illetve 250 férőhelyet szíriai diákok számára magyar egyetemeken.
Sajtónkban, de a nemzetközi sajtóban is, mindez alig volt hír. Az pedig csak egy-két külföldi médiumban, hogy az idei konferencia mekkora csalódás, azaz kudarc volt.
Egyrészt azért, mert az ENSZ által kedden remélt pénzeknek, nyolc milliárd dollárnak, nagyjából csak a fele, 4,4 milliárd dollár, azaz 3,6 milliárd euró jött össze. Pedig, szintén az ENSZ szerint, az induláshoz is legalább 9 milliárd dollárra lenne szükség.
Az Egyesült Államok, amely öbölbeli és nyugat-európai szövetségeseivel nagyjából a feje búbjáig felelős az ország népéből mintegy fél millió haláláért, a háború miatt elüldözöttek millióiért és a gyönyörű, egykor gazdag ország kegyetlen elpusztításáért, egy centet se ígért. Hiszen minek is? Népirtás? Szíriában?
Az már amúgy az asztal alá söprendő tény, hogy e donorkonferenciára nem hívták meg a leginkább érintett ország, Szíria képviselőit. Valamint azon kormányét, Oroszországét, amely – ellentétben a kéretlen bombázókkal – a Básr al-Aszad-kormány kérésére nyújtott felbecsülhetetlen értékű segítséget abban, hogy az Egyesült Államok és öbölbeli kardtáncos partnerei által támogatott terrorista dzsihadistákat az ország nagy részéből kitakarítsa.
Amire a washingtoni kormány a napokban olyan dühvel reagált, hogy titokban máris megbeszélte a rijadi kormánnyal és az Egyesült Arab Emirátusokkal, hogy egyfajta arab NATO felállításával ezúttal is kéretlenül küldenek harcosokat a szuverén Szíriába, természetesen most is messze elkerülve az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának jóváhagyását, hiszen mi a csudának az ilyen felesleges jogi lépés, amikor az Egyesült Államok saját magát tekinti a világszervezetnek?
De mindezek hihetetlen módon csak a szíriai népnek okozott szenvedések kisebb részét jelentik. Annak nagyobb részéről egyetlen hang nem hangzott el e konferencián sem azon Németország, Franciaország, Svédország és többi uniós tagország küldötteinek e tekintetben teljesen bevarrt szájából, amely országok vezetői éjt nappallá téve zokognak a szíriai nép szenvedése és az onnan (is) érkezők európai befogadása ügyében.
E nagyobb rész a Nyugat által évekkel ezelőtt Szíriai ellen életbe léptetett szankciók ügye. Márpedig, ha azokat nem szüntetik meg, Szíriában a normális élet nem térhet vissza medrébe, és a nép szenvedése tovább folyik.
Az Egyesült Államok, a népirtást Szíriában és más országokban futószalagon végrehajtó vagy pénzelő szuperhatalom – amelynek elnökét egy németországi közvéleménykutatás pénteken közzétett adatai szerint többen tekintenek a világbékére veszélyesebbnek, mint a sztálinista észak-koreai rezsim elnökét – a Szíria elleni szankciókat 2004-ben léptette életbe. Azokat Washington 2011 márciusában tovább szigorította.
E szankciók része, hogy amerikai állampolgár semmiféle befektetést nem eszközölhet Szíriában – függetlenül attól, hogy mely országban van állandó lakhelye.
Számukra szintén tilos bármilyen szolgáltatás nyújtása Szíriának. Tilos a kőolaj- és kőolajtermékek bevitele Szíriából az Egyesült Államokba.
Ugyanilyen bénító szankciók vonatkoznak amerikai polgárokra a Szíriával történő pénzügyi szankciók tekintetében.
Akik pedig ezeket a szankciókat megszegik, fél millió dollár büntetésre és 20 év börtönre számíthatnak. Liberális, ugye?
Aszad elnök még 2016-ban egy ausztrál tévéállomásnak nyilatkozva mondta, hogy „Az első, amit a Nyugatnak a terrorizmus elleni harcban tennie kell, az a szíriai nép elleni szankciók megszüntetése”. Hozzátette, népe két dologtól szenved a leginkább. A Nyugat és az öbölbeli monarchiák által támogatott terroristáktól és a szankcióktól.
Elmondta azt is, hogy senki nem beszél azon gránátokról, rakétákról, amelyeket a szíriai iskolákra, kórházakra, utcán lévő emberekre lőnek ki. De sok ország rendelkezik olyan technológiákkal, hogy ezen gránátokat és rakétákat fel lehessen deríteni, és így emberéleteket lehessen megmenteni. Viszont a Szíria elleni szankciók miatt e technológiákat Szíria nem kaphatja meg.
Miközben az Egyesült Államok idén – és ez valahogyan szintén nem kelti fel az érdeklődését az ENSZ-nek vagy az Európai Uniónak – háromezernél alig több szíriai menekültet fogadott be, noha korábban Trump azt hazudta, külön segítséget nyújt a szíriai keresztényeknek az Egyesült Államokban történő befogadásához.
Mindez valahogyan nem olvasható, látható, hallható a nyugati médiumokban, egyes még meg nem fojtott, független kivételektől eltekintve. Hiszen e médiának a figyelmét leköti az, hogy Magyarországon az ellenzék a szavazatok újra számolását követeli, mint üvöltötte világgá e címmel tudósítását a Frankfurter Allgemeine Zeitung nevű vezető német lap, vagy „az európai történelem legsötétebb korszakát” idézi, hogy nálunk egyes kormányközeli lapok negatívan merik emlegetni e médiumok tőlünk folyamatosan a világ közvéleményét vadul hazug rágalmakkal elárasztó külföldi tudósítói közül a legkirívóbbakat.
Még jó, hogy e hazug tudósítók nem Szíriából küldik jelentéseiket, mert azokban egész biztosan arról lenne szó, hogy ott a nép az egyébként demokratikusan megválasztott és a szíriai nép óriási többsége által nagyon nagy becsben tartott elnöke „rezsimjének” elkergetésére még több amerikai-francia-brit rakétacsapást mérjenek rájuk.
http://magyarhirlap.hu/cikk/116956/Sziria_a_kepmutatas_katasztrofaja
Forrás:lovasistvan.hu
Tovább a cikkre »
