Gyárfás Tamásnak köszönhetően bukkantam rá egy régi, 2007. március 26-i beszélgetésre a YouTube-on. Lassan a feledés jótékony homályába vész Gyárfás úr fő műve, a Nap-kelte, de a technika gonosz kis manóinak hála pár emblematikus vagy inkább ominózus beszélgetés azért csak fennmaradt az utókor számára.
Amikor aztán felvirradt a várva várt nap, és Gyárfás Tamást megláthattam a híradóban egy rendőrfurgonban búslakodni, örömben először felugrottam, később táncra perdültem, végül virágos jókedvemben elkezdtem napkeltés műsorok után kutatni az interneten, vidámságomat némi nosztalgiázással és múltidézéssel még jobban fokozni.
A Facebookon elém is került a minden ízében és tizedmásodpercében fantasztikus beszélgetés Fábry Sándorral. Egy picinyke darabkája, ha úgy tetszik, kórtünete annak az időszaknak, amikor a mindenkori MSZP–SZDSZ-kormányok ülepét hiánytalanul tisztára mosó baloldali médiagarnitúra volt az egyeduralkodó az állami tévében meg mindenhol.
A beszélgetésnek becézett agresszív vallatás során három, magát újságírónak definiáló ember próbálta sarokba szorítani, megszégyeníteni, nevetségessé tenni, valamint jó alaposan lekaraktergyilkolni korunk egyik legeredetibb humoristáját és túlzás nélkül legnagyobb gondolkodóját. Fábry bűne annyi volt, hogy kilógott a sorból. Vállalta jobboldali szimpátiáját. Népszerűsége okán viszont elnémítani nem lehetett, így élő adásban kellett (volna) tönkrevágni.
Fábry játszi könnyedséggel, brillírozva hajolt el a virtuális ütések elől, majd finoman, úriemberhez méltó módon, de gyilkos humorral döngölte földbe többek közt azt a Bakács Tibort, akinek akkori főnökéhez hasonlóan szinten meggyűlt a baja a törvénnyel.
Azoknak a fiatal olvasóimnak mondom, akik csak mostanában kezdték követni a politika és a közéletet történéseit, hogy a Settenkedő művésznéven garázdálkodó újságíró egy olyan pitiáner bolti tolvajként fejezte be képességeihez mérten túlontúl elhúzódó pályafutását, aki szemrebbenés nélkül próbált meg ellopni egy rúd téliszalámit, valamint harminc deka trappista sajtot, de mint mindenhez az életben, ehhez is hülye volt, minek következtében az áruház biztonsági őrei pillanatok alatt lekapcsolták, majd átadták a hatóságoknak.
Tettét egyébként azzal indokolta, hogy nem volt pénze, ellenben éhes volt, amely kifogás tökéletesen megmutatja, milyen erkölcsi értékek mentén élte az életét balliberális propagandistánk.
A másik kérdező, pardon, vallató az a Nagy József volt, aki akkoriban a kormánypárti 168 Óra munkatársaként tartotta hatalmon és csutakolta heti rendszerességgel, rutinszerűen patyolattisztára az őszödi beszéddel addigra már teljesen besározódott, a 2006-os rendőrterrort levezénylő Gyurcsány Ferencet.
Gyurcsány Ferenc jelenleg elhúzódó ideg-összeroppanását ipari mennyiségű égetett szesszel, valamint egy fura szekta irányításával próbálja meg elviselhetővé tenni, ami számos feledhetetlen pillanattal gazdagít minket, akik egyre nagyobb lelkesedéssel követjük azokat a performanszait, amelyekben kígyózó kígyókról, terépcsecsőkről és különböző matematikai példákról mesél, de nem volt ez mindig így.
Gyurcsány Ferenc 2006-ban Magyarország miniszterelnöke volt, és mint ilyen, rendszeresen írt oldalas publicisztikákat az MSZP résztulajdonában levő Népszabadságba. De szívesen tartott a kormánypárti sajtó jeles képviselőinek is eligazítást olyan fontos tudnivalókkal kapcsolatban, hogy mit is kell, kellene írni a reformokról, a miniszterelnöki vitában még szemrebbenés nélkül letagadott vizitdíjról, gázáremelésről meg úgy általában a „szükséges” megszorításokról.
A kormánypárti sajtómunkások hazatérvén, a tettvágytól buzogva nekiálltak megírni, hogy az ellenzék folyton csak békétlenkedik, utcára viszi a politikát, egyébként is úgy hülye és tehetségtelen, ahogy van, azonkívül a jobboldali tüntetők közül többen is árpádsávos zászlóval mentek demonstrálni, ami természetesen a legsötétebb időket idézi, ergo a Fidesz náci párt, azonban aggodalomra semmi ok, hiszen Gyurcsány Ferenc csupa szakértőkből álló kormánya a helyén van, és minden tőle telhetőt megtesz az ország felvirágoztatására, ami minden bizonnyal pillanatokon belül be fog következni, csak előtte szükség van pár egészen aprócska, rövid ideig tartó, mind szakmailag, mind emberileg indokolt kiigazításra, hogy aztán eljöhessen a tejjel-mézzel folyó Kánaán.
Ugyanezek az újságírók ma behűtött pezsgővel ünneplik, hogy az ellenzéki tüntetők árpádsávos zászlóval vonulva viszik az utcára a politikát, de azt is minden művükben fontosnak tartják megjegyezni: teljesen felháborítja őket, hogy vannak kormánypárti újságírók, akik szerintük nem is tekinthetők újságíróknak, csak kandeláberekre fellógatandó propagandistáknak.
Az a Nagy József propagandistázik ma minket, aki akkoriban a közszolgálati csatornán kormánypárti propagandát előállító Napkeltében próbálta meg gusztustalan módon Fábry Sándort megalázni, többek közt olyan állítások sugalmazásával, hogy Fábry csak azért lett jobboldali, mert összeveszett a baloldali Farkasházy Tivadarral.
Ma ez a Nagy József magyaráz, beszél és érvel Simicska jobbikos propagandatelevíziójában arról, hogy felháborító, hogy szerinte a Tényekben egy ötperces blokkban kormánypárti aspektusból tálalják a híreket, és aki a szocik szócsöveként működő, kormánypárti Nap-keltében magából kikelve, felindultságtól remegő hangon vonta kérdőre Fábryt, ugyan hogy képzeli, hogy politizálni merészel.
Ennek a Nagy Józsefnek a jelenlegi lapjában, a 24.hu-n rendszeresen publikált az a Nagy Bandó András, aki szerint „Orbán feleségét mindig, amikor összeveri, a kecskeméti kórházban rakják rendbe”. És ennek a Nagy Józsefnek a lapjában a napokban olvastam egy hosszú interjút egy Molnár Áron nevű fiatal, kormánykritikus, ellenzéki színésszel. Ebben az interjúban csodák csodájára nem lett Molnár Áron a sárga földig lehordva, amiért politizál. Sőt! Jól megdicsérték bátor kiállása, politikai szerepvállalása miatt. Fura? A legkevésbé sem az.
A tüntető fiatalok nem tudják, mert akkor még csak ovisok voltak, de a most a független közszolgálati csatornákért hisztériázó Nagy Józsefek akkoriban, a Gyárfások és Fenyők médiavilágában vidáman és készségesen nyalták fényesre Horn Gyula, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon hátsó felét minden reggel a közszolgálati televízióban.
A Tények miatt naponta sokkot kapó Nagy Józsefeknek akkoriban semmi bajuk nem volt az RTL Klub mellett a nettó kormánypárti propagandát nyomó Heti hetessel vagy a szintén vérbalos Sváby András-féle Naplóval a TV2-n, ahogyan az sem zavarta őket, hogy a Bárdos András által vezetett híradó annyira és tűrhetetlenül baloldali volt, hogy a köznép csak vörös tévének hívta a TV2 csatornát.
De mi nem felejtünk. Mi sosem felejtjük el Nagy Józsefet, Bakács Tibort, Lakat T. Károlyt, Verebes Istvánt vagy éppen Forró Tamást, Bánó Andrást, Pallagi Ferencet, Aczél Endrét, Mélykúti Ilonát, Havas Henriket, Juszt Lászlót. Az adófizetők pénzén élősködő komplett baloldali-balliberális agitációs propagandaosztályt.
Belénk égett, hogy milyen volt, amikor a szocik alatt mind az RTL, mind a TV2, mind a közszolgálati televízió kizárólag kormánypárti volt.
Apáti Bence
A szerző táncművész, publicista
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
