Olasz régészek érdekes rejtélyre bukkantak egy kora középkori sírban. Úgy tűnik, egy olyan férfi csontváza került elő, aki úgy élte le élete jelentős részét, hogy amputált keze helyén egy kés volt.
A kérdéses csontvázat egy észak-olaszországi longobárd nekropoliszban találták, amely a 6-8. században volt használatban. Több száz embert temettek ide, egy fej nélküli lóval és több agárral együtt, de ez a férfi egyből feltűnést keltett: idősebb volt, negyven és ötven közötti, jobb karját pedig alkarja közepénél amputálták. Az Ileana Micarelli, a római Sapienza Egyetem régésze vezette kutatók megállapították, hogy tompa trauma okozta a kéz elvesztését, azt azonban nem lehet tudni, hogy pontosan miért vagy hogyan.
„Az egyik lehetőség, hogy a végtagot orvosi indokkal amputálták, talán egy véletlen eséstől eltört, és gyógyulásra nem képes sérülés keletkezett” – írták. „Ugyanakkor a longobárdok harcosközpontú kultúráját figyelembe véve akár egy csata közben is elveszíthette.”
A közelebbi vizsgálat azt mutatta ki, hogy a csont végei biomechanikai nyomás jeleit mutatják: mind a singcsont, mind az orsócsont alakja megváltozott, és egybeforrt, a singcsonton emellett egy kinövés is található. Ezek egybefüggenek azzal a fajta nyomással, amelyet egy protézis fejthetett ki. A csontvázon további nyomok is alátámasztják ezt a feltevést. A férfi fogai extrém mértékű kopást mutattak – szája jobb felén olyannyira lekoptatta őket, hogy a fogbél is kilátszott, amiből vélhetően bakteriális fertőzése is származott életében.
Hogy ennek mi köze lehet a protézishez? Vélhetően fogait használta annak helyre szorítására. Válla is ugyanerre utaló jeleket mutatott: egy C-alakú csontkinövés jött létre attól, hogy természetellenesen kinyújtott helyzetben tartotta a vállát ahhoz, hogy szájával meg tudja szorítani a protézist. Ez a kinövés csak akkor alakulhatott ki így, ha gyakori volt ez a mozdulat.
A többi, a temetőben eltemetett férfi esetében, akivel temettek el kést is, mind a kar, mind a kés a test mellé volt fektetve. Ebben az esetben azonban a jobb kar könyékben behajlítva, és a felsőtesten keresztben volt elhelyezve. Mellette egy késpenge volt, amelynek töve egy vonalban helyezkedett el az amputált csuklóval. Az amputáció helyén emellett találtak a régészek egy D-alakú csatot, valamint lebomlott szerves anyagot – vélhetően bőrt. Mindez azt sugallja, egy bőr fedődarabot helyeztek az amputált végtagra, amelyet egy csattal rögzítettek, és mindez egy kés pengéjét tartotta, habár ennek hasznossága egyelőre nem tisztázott. A csont kiterjedt regenerálódását figyelembe véve azonban megállapítható, hogy a férfi hosszú ideig élt azután, hogy elvesztette kezét.
„Ez a longobárd férfi figyelemreméltó túlélés jeleit mutatja az alkar amputálása után az antibiotikumok előtti korban. Nem csupán jól alkalmazkodott állapotához, de az adott kultúrából merített eszközzel tette ezt, nagy mértékű közösségi támogatással” – írták. „A longobárd férfi túlélése a közösségi törődést, családi együttérzést és az emberi élet által számukra képviselt nagy értéket mutatja.”
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
