Április 8. előtt megérzéseim hullámoztak. Néha azt éreztem, az általam támogatott politikai közösség nyer, de legalábbis a Fidesz nem, néha pedig azt, hogy a kormánypártok egyszerűen nem legyőzhetők. Végül utóbbi történt meg, azonban a végeredmény nem befolyásolja a fiókban maradt írás alapgondolatának szavatoságát. Szóval:
A legnagyobb felelőssége a győztesnek abban van, hogy az ember és ember közötti hétköznapi kapcsolatokban megteremtsék a békét. Mert az egy dolog, hogy a választópolgárok anyázzák, gyalázzák az általuk nem kedvelt politikusokat, viszont ugyanezt tenni a másként gondolkodó „egyszerű emberrel”, végzetes helyzetet teremt.
Ezért most annak lenne az ideje, az mutatná meg a győztesek emberi minőségét, ha tudnának méltósággal nyerni.
Az már nem újdonság, leírtuk mi is, hogy a Fidesz létrehozott egy ordenáré hazugságokkal terhelt álvalóságot. Beterelte ide a lehető legtöbb embert, akik számára ez az alternatív világ jelentette a valóságot, vagyis a valódi valóságban hiába mondta el bárki a magáét, az nem jutott át ezen a burkon.
Mindezek ellenére nem hiszek abban, hogy azok az emberek, akik otthon, a számítógép előtt vagy a tévé előtt ülve gyűlölködve fröcsögtek, fröcsögnek nem mind megátalkodott emberek, hanem éppen ellenkezőleg: rendes, normális emberek.
Rendes az, aki a pénztárnál maga elé enged a sorban, ha látja, hogy neked csak egy tábla csoki van a kezedben.
Majd ott van a pénztáros, aki kedvesen rádmosolyog és szép napot kíván, mikor fizetsz.
Aztán egy órával később a közmunkás, akivel meghívjátok egymást a kocsmában, ahol a meccset néztétek, és ugyanannak drukkoltatok.
Az, hogy a pénztárnál maga elé engedő férfi otthon néhány köztévé-híradó után felszabadul a netre, és elküld minden nem fideszes „hazaárulót” az anyjába, akkor sem a valóság.
Az, hogy a pénztáros otthon a férfjével együtt üvölt fel a tévé előtt ülve, hogy „ez a buzi muszlim Vona mecsetet építtet”, akkor sem a valóság.
Az, hogy a derék közmunkás a Fidesz valamelyik ingyenes hazugság-újságját átlapozva, a címeket elolvasva cicceg magában, hogy „ezek a kurva jobbikosok beengednék a migránsokat”, akkor sem a valóság.
Ez a burok egyszer összeomlik. Lehet, hogy hamarabb, mint gondolnánk.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
