Rengetegen keresnek meg a Jobbik tagságából azzal a kérdéssel: hogyan tovább egy ilyen elképesztő csalódás után?
A sosem szélsőséges, de alapításunktól kezdve gyökeres változást célzó, azaz radikális politikával folyamatosan erősödve 2014-ben már 20% fölé értünk, egyre többeket tudtunk meggyőzni. Bár a migrációs helyzet tovább radikalizálta a társadalmat, épp nyílt volna a tér, Vona Gábor – pusztán stílusváltást ígérve, de valójában súlyos tartalmi változásokat is végrehajtva – letérítette a pártot fejlődő útjáról. Most először csökkent a százalékos támogatottságunk (19,5% alá, és a feldolgozás során sajnos még mindig csökken, immár csak 24 listás mandátumot ad a rendszer), ráadásul a vasárnap ránk szavazók jelentős része nem is jobbikos, csak alkalmi-taktikai átszavazó. A törzstáborunk egy jelentősnek mondható része viszont sajnos a Fideszre szavazott, amire Vona Gábor kvázi rá is vezette az elvhűeket akkor, mikor azt mondta: helyet cserélt a Fidesz és a Jobbik.
Orbán sajnos nem megy börtönbe, sőt kétharmados többséget köszönhet részben Vona Gábornak, aki miatt nemhogy jobboldali szavazókat nem csábított el kormányváltásra a pártunk, de még át is adott a Fidesznek rengeteg nemzeti érzelmű választót, míg a Jobbik a baloldali szavazókon osztozkodott. Ezért nem volt kormányváltás. Pedig számos kormánypárti szavazót csábíthattunk volna át következetesen radikális politikával, ha hitelesek maradunk. Most viszont pl. a határon túliak körében is csak 1,16%-ot szereztünk: annyit, mint az LMP.
Két pofont kapott Vona Gábor, de nem Orbántól, hanem a saját korábbi szavazóinktól. Pedig minden adott volt a sikerhez: a béna, belharcokkal terhelt baloldal elaprózódottsága mellett különösebb konkurencia nélkül tudott kormányváltást ígérni a Jobbik, és a kormány is túltolta a biciklit, kontraproduktívvá vált izmozásuk, gondoljunk csak a 660 milliós bírságra, mely végül nem is terhelte kampányunkat, sőt a mártírszerepünk miatt elindult szolidaritási adakozás megnyitotta a kaput a tömeges átszavazásokhoz is.
A Fidesz kampánya persze inkorrekt volt, tele hazugságokkal, a közmédia kisajátításával stb., de ha pálfordulásokkal a Jobbik is eljátssza hitelességét a választók szemében, ha részben Simicska lopott vagyonából folytatja kampányát, akkor nem csoda, hogy nem hitték el pl. a „tiszta kézzel” ígéretét. Pintér Tamás dunaújvárosi győzelméhez gratulálok, s örülök, hogy két évvel korábbi lemondásom, képviselői mandátumom átadása segíthette őt ismertebbé, komolyabb erővé tenni az elmúlt időszakban. Köszönet illeti a Jobbik tagjait, aktivistáit is, hogy kitartottak. Ők védték a mundér becsületét, még ha sokszor nem is tudtak azonosulni Vona Gábor újabb és újabb meglepetéseivel.
Keresztállítási misszió helyett már hanukázós üdvözletek, illetve legutóbb – szerencsére nem volt hír belőle a kampányban – már a Hit Gyülekezete is kapott Vona Gábor és Mirkóczki Ádám jókívánságaiból, holott épp ő nevezte korábban cionista bizniszszektának őket az Országgyűlésben többször is. Ez csak egy a sok köpönyegforgatás közül, hiszen Vona Gábor ma már nem vonná meg a szavazati jogot az írástudatlanoktól, a cigányság népességrobbanásával sem törődik, s a Pongrátz Gergely által zászlónkra tűzött függetlenség helyett fontosabb lett az EU megmentése, azzal hitegetve az embereket, hogy az majd segít rajtunk. A társadalom radikalizálása helyett a Jobbik liberalizálási kísérletét láthattuk: Vona alaposan túltolta a néppártosodás biciklijét, pedig a kommunikációs finomhangolást még magam is támogattam. Ilyen mértékű változtatási szándékkal azonban korrektebb lett volna, ha egy új pártot alapít. Ehelyett egyszemélyben döntött az LMP-vel és a Momentummal való koalícióról, illetve hasonló súlyú kérdésekről, kihasználva azt, hogy a választások előtt a tagság úgyis összezár a párt miniszterelnök-jelöltje mögött.
Színtelen, szagtalan, íztelen pártnak nincs jövője, az identitásvesztés pedig egy biztonságot nyújtó kapaszkodó elvesztését jelenti. Ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak. A nemzet ellenségei örülnek, ha már nem szorgalmazunk radikális változást, nem is csoda, hogy Gyurcsány legutóbb már így fogalmazott: „Jószándékkal, várakozással tekintek arra, ami a Jobbikban van, inkább drukkolok is nekik, hogy fejezzék be sikeresen, amit elkezdtek”. Éppen ezért egy nemzeti elvpárttá kell válnunk, hogy visszanyerjük a választóink bizalmát.
Vona Gábornak két éve – alternatív elnökjelölt híján – bizalmat szavazott a párt, politikája azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A tagság azt hitte, az elvek feladásáért, a Mészáros Lőrinchez hasonlóan börtönbe való Simicska Lajossal való „üzletért” cserébe legalább a győzelem meglesz, mivel esetleg Simicska tud valamit Orbánról… De csalódnia kellett a tagságnak. Csak a 660 milliós bírság maradt, a választási eredményünk miatt csökkenő állami támogatás mellett.
A Vona Gábor által ígért lemondás is színjátékká vált csupán, hiszen a következő hónapban lejárna amúgy is az egész elnökség mandátuma, így az igazi lemondás egy legalább időszakos visszavonulás volna csak. A választás éjszakáján bejelentett lemondás komolytalanságát jelzi, hogy a beszéd nem a kudarc okairól szólt, hanem arról, hogy Vona Gábor ismét egyszemélyben bejelentette, mit fog csinálni a Jobbik a következő négy évben. A Jobbik számára most tehertétel lett az ő személye, akinek ha fontos a párt jövője és saját becsülete, akkor háttérbe kell vonuljon: listás képviselőként dolgozhatna tovább. Ha már kezdeményezte, hogy miniszterelnök csak max. 8 évig lehessen bárki, akkor ideje neki is átadnia a helyét. Ha Vona Gábor inkább ragaszkodik posztjához, s hatalomtechnikai eszközökkel próbálja ellehetetleníteni akár új elnök megválasztását, az nemcsak inkorrekt a korábbi lemondási ígéretének tükrében, hanem a Jobbikra nézve veszélyes is. Mindnyájunknak szembe kell nézni a választási kudarc belső okaival: most nem néhány olcsó gesztus kell a radikális változást igénylő tagoknak és szavazóknak, hanem őszinte, hiteles, valódi lépések.
Ahogy eddig is a pártban maradásra buzdítottam minden csalódottat, ezután is mindent megteszek a párt egységéért. Bár divatos manapság egy párkapcsolati nehézséget is azzal megoldani, hogy új pár után néz az ember, meggyőződésem szerint nem az a helyes megoldás, hanem bátran szembenézve a hibákkal, megpróbáljuk megmenteni a kapcsolatot. Egy korrekt eljárásban, konstruktív belső vitákban bízom. Ahogy eddig sem nyilatkoztam a médiának, úgy ezután sem szeretnék. Magunk kell rendezzük sorainkat!
Forrás:facebook.com
Tovább a cikkre »