Tisztelet. Ez az a szó, amelyet Márki-Zay Péter friss hódmezővásárhelyi polgármesternek meg kellett volna találnia, amikor városa kórházának dolgozóiról beszélt.
Ez a roppant független személy valamiért éppen a helyi jobbikos jelölt fórumán szólalt fel. Ugye ő hivatalosan konzervatív gondolkozású, amúgy liberális, van neki baloldali értékrendje, de nyitott Vona Gábor néppártosodása és egy marha nagy bankszámla irányában is. Ez egy szép és elszánt politikai krédó.
Na, Márki-Zay Péter független polgármesterként – akinek ugye városával kellene munkaköri leírása szerint foglalkoznia – belemászott az országos kampányba. Magyarországon töltöttem az elmúlt évtizedeket, zömében politikát szemléltem, így nem nagyon lep meg semmi.
Valakit észrevettek, felépítettek, felpénzeltek. Elsőre jóarcú, másodszorra meg kit érdekel?
Márki-Zay Péter viszont nem érte be ennyivel. Ő, miután az „ellenzéki összefogás” nevű Orbán-gyűlölő „Pénzgründolás” projekt jegyében polgármester lett, elkezdte azokat alázni, akiket szolgálnia kellene.
Érdemelne több pénzt a hódmezővásárhelyi kórház? Igen, sőt. Mint minden kórház Magyarországon. Alulfizetett az orvos és a nővér? Igen. Tenni kell ez ellen? Igen, sőt nagyon igen! A város polgármestere tudna ebben segíteni? Megint csak igen. Ki, ha ő nem?!
Lehet, még fel kell fognia, hogy kapott pénzt, paripát, fegyvert. De azt alapból is tudnia kellene, hogy a dolgozók iránti tiszteletet, megbecsülést nem pozícióban, hanem emberben mérik…
Értenie és értékelnie kellene, hogy a 2007-ben bezárásra ítélt kórház dolgozói itt maradtak. Talán arra is emlékeznie kellene „felelős politikusként”, melyik kormány akarta a felszámolást, az ominózus kórház-privatizációt… A hódmezővásárhelyi kórház 570 dolgozója nem ment Londonba, de még egy menőbb budai intézménybe sem. Hivatásból, becsületből. Köszönet jár nekik, nem kampány-megaláztatás!
Márki-Zay Péter azt volt képes kimondani, hogy „az életét kockáztatja, aki bemegy a vásárhelyi kórházba”. És vesszen Orbán, és éljen a legesélyesebb ellenzéki jelölt. Te nagyon intellektuális arcú! Te vagy a polgármester! Hát húzzál oda és segíts, ha ez így van! Az a dolgod, azért választottak meg!
De Te megveted, leköpöd azokat az embereket, akik az életüket tették fel arra, hogy gyógyítsanak!
Elnézést, nem tegeződünk. Nincs élethelyzet, amelyben ez előfordulhatna köztem és Hódmezővásárhely ideiglenes városvezetője között. Elragadott az indulat, sajnálom. A Kedves Olvasó is kérem, nézze el nekem. De tudom, látom, hogy az ott dolgozó emberek mit tesznek meg néha a lehetetlen ellenére is az életért. És most jön ez a „valaki”, és szembe köpi őket.
Nagyapám kemény ember volt. Katonatiszt, a szó legnemesebb értelmében. A baka-világ ugye kidolgoz egyfajta nyelvezetet. Ő ennek ellenére családi körben sohasem használt ilyen kifejezéseket. Fegyelmezett volt, másnak sem engedte a tiszteletlenséget. Legfeljebb húgomnak, de ő aranyos.
Egyszer láttam igazán dühösnek. Amikor a nyolcadik kerületben – ott nőttem fel – egy suhanc elragadta egy gyermeket váró hölgy táskáját. A fiú ügyes volt, a nagyapám keze gyorsabb. Százkilencven centi magasságból, ha jön egy svung, az úgy ott van.
Csórikám szavakat keresett, és reménykedve nézett rá, hogy ugye nem hív rendőrt. Nem hívott.
Csak annyit mondott: Ne legyél szarházi!
A cigány fiút láttam pár éve, tisztességes zöldséges boltot vitt. Már őszes halántékkal, azzal a valóban tisztes, őszes halántékkal.
Márki-Zay Péterből ezt nem nézem ki.
Máté T. Gyula – https://matete.pestisracok.hu/
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
