Harcoló szkíták – Ők lehettek a magyarság elődei (aranyfésű részlete, kurgán, Szoloha (Dnyeper partján), Kr. e. 4. sz. – deutsch.rt.com)
Ajánlom e cikket azon közíróknak, kutatóknak, akik a sumir-akkád-asszír szótárak latin betűs alapszavai és a mai magyar nyelv szavai közti írásképet hasonlítják össze, s ez alapján „ex cathedra” hirdetik a sumir és a magyar szavak hasonlóságát, azonosságát. Mindezt teszik anélkül, hogy ismernék, mi buktatókkal jár a feltételezett hangalak alapján egybevetni az egymástól kb. 5000 évnyi távolságban levő sumir és a magyar nyelvet. Teszik ezt anélkül, hogy némileg tisztában lennének a sumir vonalas írás és a babiloni-asszír ékírás alapjaival.
A sumir és a magyar nyelv, nyelvtan közt valóban van hasonlatosság; sőt sok-sok azonosság is; ám ezt minden esetben be kell bizonyítani!
A Ziribár Csobánka és Pilisszántó között[1]
Magyarország szívében, a pilisi erdőségben van egy hegycsúcs: Ziribár. Nevét, honnan kapta, kik hagyták itt? Ki tudja. Úgy tűnik, mintha valamilyen keleties elnevezés lenne? Vajon a törökök hagyták itt a nevét, vagy a Felvidékre települt honfoglaló pártus utódok? Esetleg Kőrösi Csoma Sándornak lenne igaza, hogy a régiségben az Európát uraló szanszkrithoz hasonló nyelven beszélő géták nevezték el a Kárpát-medence földrajzi neveit? Csak találgatni lehet. .
2004-ben egy kedves ismerősöm vett rá, hogy Szőnyi József, az akkori pilisszántói polgármester kérésére próbáljam a sumir nyelv alapján megfejteni a ZIRIBÁR szót. Eleinte tiltakoztam, mondván mai kifejezést nem helyes évezredekkel korábban kihalt nyelv segítségével megfejteni (még akkor sem, ha a név igen-igen réginek tűnik). Kísérletképpen mégis ráálltam. Az ösztökélt, hogy a mai magyar nyelvérzék számára teljesen idegen kifejezésnek sumir gyökerei is lehetnek.
A Ziribár tetején[2]
Számbavettem, mit lehet tudni a hegyről, milyen a formájú a hegy, milyen a földrajzi környezete. Mi ismert róla? A Ziribár hegy madártávlatból csúcsosnak tűnik, bár a teteje kissé lapos, ahonnan jól be lehet látni a környéket.
A Ziribárral (410 m) átellenben a Pilis-tető (756 m) és a Hosszú-hegy (489 m)[3]
A Napistent ábrázoló babiloni pecséthenger ugyancsak két hegycsúcs között ábrázolja az emberalakú ábrázolt Nap felkeltét. Az ismerőseim elmondása szerint a Ziribár tetejéről nézvén, a téli napfordulókor a felkelő nap a két átellenes hegy határolta völgyben tűnik fel. Magyarországon a „csillagászati tél december 21-én kezdődik. Ez az év legrövidebb napja. A Nap – a mi földrajzi szélességünkön – délkeleten kél, délnyugaton nyugszik, és a Baktérítő magasságában tűz merőlegesen a földre.”[4]
Samas, a megszemélyesített felkelő Nap (pecséthenger nyomat, Kr.e. III. évezred, British Museum, London)[5]
Megnyugtató megfejtés nincs. A mai latin betűkkel írt szót 4-5 évezred, vagy még több választja el a sumir vonalas jelektől, ékjelktől. A kiejtésről, illetve a hangzósításról nem is szólva; hiszen e régi nyelvet legalább 5 közvetítő nyelv segítségével fejtették meg. Magyarán nem tudjuk, csak sejtéseink lehetnek, miként, milyen hangalakkal ejthették ki a szavakat.
Sokat segített a ZIRIBÁR hegy földrajzi fekvése. December 21-én a két átellenes hegy, a Pilis- és a Hosszú-hegy alkotta nyeregben kel fel a Nap. Ezen kívül figyelembe vettem a rovásírás általános szabályait, s csak ezután kezdtem a megfejtéshez.
Telegdi János 1598-ban a rovásírás szabályait összefoglaló Rudimenta c. munkájában leírta, hogy a hun (székely-magyar) rovásírásban a ”… szótagjegyeket úgy kell alkalmazni, hogy a szótagolás rendjét ne zavarják…”[6] Ez azt jelenti, hogy a betű-összevonásokat a szótaghatárok tiszteletben tartásával kell elvégezni, s a szótagokat nem szabad az összevonás (ligatúra) kedvéért megtörni.
A Ziribárral átellenben két hegy ölében ragyog fel a téli Nap[7]
A magyar nyelv szótagjai a régiségben önálló szavak, kifejezések voltak. Ezek mára elfelejtődtek. A mai magyar ember nem tudja, nem érzi anyanyelve csodáit. Sőt hagyja, elfogadja, hogy a korszerűség ürügyén az idegenszívű „zsurnalisták”, nyelvészek ráhúzzák az angollal kevert zagyvalékot a magyar nyelvre.
A régi keleti nyelvek jórésze toldalékoló (agglutináló), a sumir szintén. Minden jel feloldása kevés kivételtől eltekintve egyszótagú szó, s egy-egy fogalmat takar. A magyar nyelvben ezek szótagként jelennek meg. Így a sumir nyelv igen sok esetben hozzásegít a magyar szótagok jelentéseinek rég elfeledett felismeréséhez.
Természetszerűleg nem a mai szavak (rádió stb.), hanem főleg a régi, un. ”finnugornak” vagy török eredetűnek stb. tartott alapszavak esetében.
A ziribári-zsomboly[8], az aknából v. aknarendszerből álló barlang bejárata
Megfejtéskor a latin betűvel írt kifejezéseket párhuzamba állítottam az ékjelekre átírt sumir fogalomjegyekkel. Tehát nem a latin betűs íráskép, hanem a jelentések (jelen esetben a földrajzi elhelyezkedés és az ékjelek jelentése) hasonlatossága alapján kellett közös nevezőre hozni a két teljesen különböző írásmód, a betűírás és a fogalomírás elemeit.
A Deimel-féle sumir szótár minden egyes latin betűvel átírt ZI, RI és BAR ékjelét külön kellett elemezni. Valójában a jószerencsén múlt, hogy nem 30-40 ugyanazon írásképű jelet kellett megvizsgálni.
A ZIRIBÁR szó esetében szinte önkéntelen a szótagolás: ZI.RI.BAR. E három szótag mindegyike sumir kifejezésnek tűnik, s együtt szószerkezetet alkothat.
A hegy földrajzi fekvését tekintve maga a név valamiképp összefüggésben lehet a kelő vagy a lenyugvó nappal. Ezt támasztotta alá a harmadik, egyben utolsó szótag a BAR. A sumir szótár szerint e szótaghoz tartozó ékjel hangzósítása valóban bar, a jelentése pedig napfény, pir… és még sok más.
A bizonyítás kedvéért közlöm az ékjeleket. Kézzel kellett leírnom, s utána másoltam az oldalra. Az egyes ékjeleket ; -vel választottam el egymástól.
A megfejtéshez más sumir szótárak mellett leginkább Anton Deimel[9] négykötetes Sumir Lexikon-ját használtam.
Feltehetően a ZIRIBÁR földrajzi fekvése és a felkelő Nap közt tényleg létezik valami kapcsolat. Ennek ismeretében csökkenteni lehetett a kifejezéshez használható ékjelek számát.
Az ékjelek jelentésének megállapítása az ellenőrzéssel együtt pár napig tartott. Így sikerült a ZI.RI.BAR mindhárom összetevő jeléhez megtalálni a földrajzi fekvés alátámasztotta jelentést. A jelentések csak látszólag zárják ki egymást. Pl. az élet, az emelkedés, felszáll, felnyúlik, erős, szilárd szavak gondolatilag kapcsolatban vannak egymással: az élet keletkezik, létrejön, az erős ereje emelkedik (növekedik) stb. Ám ez összefüggéseket csak magyar anyanyelvűek értik és érthetik.
A „ZI.RI.BAR” szó három ékjele jelzővel ellátott jelöletlen birtokviszony. Az adott szavakkal nagyon sok szószerkezet alkotható, ám valamiben mindenik megegyezik, hogy a fény helyéről van szó, vagyis olyan helyről, ami a fénnyel van összefüggésben. Ezt a Ziribár hegy földrajzi elhelyezkedése is alátámasztja
Néhány lehetséges jelentés:
magaslat, a leszálló fényé,
a Napisten régi magaslata,
a leszálló/felkelő Napisten magaslata,
az éltető fény lakása,
a teremtő fény magaslata,
a ragyogva kelő Nap fordulója stb.
A Ziribár kifejezés tehát helyet, hegytetőt, magaslatot jelenthet, ahol a régiségben Nap- vagy fényszertartás lehetett, vagyis, napvárta volt.
Szittya (szkíta) áldozati szertartás (szibériai sziklarajz)[10]
A magyarság, a szkítasághoz tartozó, turáni nép. A hagyományai megemlékeznek arról, hogy a régiek tisztásokon, berkekben, forrásoknál hegytetőkön imádták a teremtő Atyaistent, adták meg a tiszteletet a természeti tüneményekben valómegnyilvánulásainak, a Napnak, a Holdnak, a földnek, a víznek és a szeleknek.
Hérodotosz[11] említi, a szkítáknak, pártusoknak, perzsáknak
„Nem szokásuk, hogy istenszobrokat,
szentélyeket, oltárokat emeljenek,
ellenkezőleg ostobának tartják azokat,
akik így tesznek, gondolom azért, mert
a hellénekkel ellentétben, nem hiszik,
hogy az isteneknek emberi alakja van.
A legmagasabb csúcsokra járnak fel,
és ott áldoznak Zeusznak, mert ők
az ég teljes körét Zeusznak nevezik.
Rajta kívül áldozatot szoktak
bemutatni a napnak, a holdnak,
a földnek, a tűznek, a víznek
és a szeleknek.”
A hun-magyarok december 21-22-én a Pilisben, a ZIRIBÁR hegy tetején várták a téli nap felbukkanását, miként a csíksomlyói zarándokok a pünkösdi napfelkeltét.
Báránybőrt szabó szkíták (Szkíta arany nyakék részlete, Tolsztaja Mogila Kurgan, Pokrov, Ukrajna, Kr. e. 4. sz. – солта.ру)
(Részlet a „Hol rejtőznek a magyar táltosok” , Matrona, Győr, c. könyvből)
[1] inden-ami-magyar.hu
[2] picasa webalbumok – Miklós Józsa felvétele
[3] edzesonline.hu
[4]Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium, Csokonai Kiadó, 1997. 332. p.
[5] Gray, John: Near Eastern Mythology, Hamlyn, London, 1982., 44. p.
[6]Thelegdi János i.m. 30-31. p.
[7] katalogus.eoldal.hu
[8] karpatutak3.blogspot.hu
[9] Deimel, Anton: Sumerisches Lexikon, Verlag des Päpstlichen Bibelinstituts, Roma, 1928. (Jelzet: D.) Az ékjelek pontosításához felhasználtam még Labat, René: Manuel d’Épigraphie Akkadienne, Imprimerie National, Paris 1948. szótárát (Jelzet: L.)
[10] Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története, I., Atheneum Rt., Budapest 1895., 264.p.
[11] Hérodotosz/Herodotos történetei könyvei, Franklin Társulat, Bp. 1893. IV. 59.; A görög–perzsa háború, Osiris, Bp. 2004., I.13.
Forrás:martonveronika.blog.hu
Tovább a cikkre »
