Fico arcán mosoly ragyog. Talán megkönnyebbült. Kezet fog az államfővel, az arcára van írva: nem búcsúzom, hamarosan visszatérek.
Tény, hogy nemrég még kevesen fogadtak volna Robert Fico miniszterelnök távozására. Maďarič azzal, hogy leköszönt, egyértelműen jelezte: érzékenysége, önreflexiója és valóságérzékelése messze a kollégái fölé emeli őt.
Olyan elhárító manővereket láthattunk a Smertől, melyek nem méltók egy kormánypárthoz, bár ezzel kapcsolatban nincsenek illúzióink. Véres tüntetéssel ijesztgettek. Összehívták a védelmi tanácsot, a „macskaköves” konspirációjuk pedig nevetségessé tette őket.
Ha mindehhez hozzáadjuk a mindenhez értő Trošková tanácsadót, máris elég okot találunk Fico távozására.
Ő azonban ekkor még mindig nem lépett. Végül Kaliňák mondott le – de vegyük észre, valójában ő sem távozott.
Az utolsó pillanatig kitartott, addig, amikor már a kormány is megbukott – Fico végül március 15-én távozott.
A jelenlegi kormánykoalíció azonban folytatja, az új kormányt Fico utódja, Pellegrini alakíthatja, előrehozott választások nem lesznek.
Mi következik mindebből?
A jelenlegi kormány folytatja, bár az is elképzelhető, hogy az előrehozott választásokat a Smer nem is ellenezné. Csak úgy tűnjön, más a kezdeményező fél, Kiska, vagy az utca. Fico megpihen, a kampánnyal és a Smer jövőjével fog foglalkozni. A párt népszerűsége nagyot zuhant, 20 százalékra esett a támogatottsága, de más párt nem erősödött meg jelentősen. És még mindig nem tudjuk, hogy ki gyilkolta meg Kuciakot és a jegyesét. Bár az országot már nem Fico irányítja, sok minden nem változott.
MÁRIUS KOPCSAY
a TASR hírügynökség munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
