Újabb abszurditás: a francia állam szerint megsértette a tanár a világias oktatást. Ezzel. Egy tudós szerint Franciaország a muszlimokra akar tekintettel lenni.
Mintha nem lenne elég baja a francia közoktatásnak, a legújabb elmebetegséggel traktálja a francia oktatási minisztérium az országot. Elzavartak egy tanárt, mert a Bibliából olvasott fel részleteket.
Mathieu Faucher. Egy Malicornay nevű kis falu tanára. Negyven év körüli férfi, saját bevallása szerint nem is vallásos. Mondhatni ateista. De a kultúrát szereti. Az Iliászt is, az Odüsszeiát is, és – nem gondolta volna, hogy ebből baja lesz – a Bibliát is. Kilenc-tíz éves gyerekeket tanít. Amikor azt vette észre, hogy olyan kérdéseket tesznek fel neki a kisgyerekek, hogy „Ki az a bácsi a kereszten, láttam egy ünnepségen egy teremben” vagy „Húsvétkor miért nem dolgozik apu meg anyu?” vagy egész egyszerűen: „Ki volt Jézus?”, akkor úgy gondolta, hogy válaszolni fog nekik. Részletesen.
A következő szülői értekezleten megkérdezte a szülőket, hogy mit szólnának, ha alapfokú bibliaismereteket tanítana a gyerekeknek. Úgy tűnt, hogy a szülők örültek. Összesen 10 ilyen órát tartott a tanár, egyenként 40 perces volt mindegyik. A tizedik után a helyi tanfelügyelet névtelen levelet kapott, hogy a tanár súlyosan megsérti a kötelező világiassági szabályokat és klerikális propagandát folytat. A tanár ezután nemcsak a húsvétról nem beszélhetett többet, hanem semmiről sem. Felfüggesztették. Néhány hónap után kidobták iskolájából, és a megye egy másik iskolájába egyszerűen áthelyezték, száműzték.
A (még egyszer: magát ateistának valló) tanár hiába bizonygatta, hogy szó sem volt vallási propagandáról, ő tiszteletben tartja a köztársaság világi követelményeit – egyszerűen csak érdekes történeteket olvasott fel a Bibliából. A védekezését nem fogadták el. Megszólalt Didier Leschi is. Ő az európai vallástudományokkal foglalkozó intézet elnöke, maga is tudós. Azt mondta, hogy nyilvánvalóan a muszlim gyerekek miatt ennyire érzékeny probléma ez Franciaországban. Vagyis: a zsidó-keresztény szimbólumokkal azóta ennyire óvatos az iskolákban a francia közoktatás, amióta – és persze különösen a migránsválság óta – rengeteg a muszlim gyerek az iskolákban és a szülők nem tűrik el például a bibliaoktatást.
Igaz, ahogy semmit, a francia irodalmat sem lehet megérteni bibliai ismeretek nélkül. Mallarmé, Zola, Flaubert vagy Camus tanítása is teljesen felesleges így, és most csak néhány példát írtam, ami éppen eszembe jutott. De mondjuk a Godot-ra várva sem lenne érthető. Sőt. Felnőtt fejjel is elolvastam, és tényleg vitathatatlan: nincs sok csodálatosabb regény A nyomorultaknál. Franciaországban általános iskolában is tanítják. Jean Valjean, a főszereplő élete is egyfajta Jézus-történet. Ha egy francia tanár nem magyarázza el a Victor Hugo-regény hátterét, akkor mégis hogy értik meg azt a gyerekek?
Persze, találunk más példákat is.
Karácsonykor történt Franciaországban az a hihetetlenül nevetséges (és persze felháborító) botrány, hogy egy Bordeaux melletti kisvárosban pedagógusok leállították a moziban az iskolai vetítést, mert a hollywoodi sikerfilmet nem ítélték eléggé világiasnak. A The Star (francia címén: Karácsony csillaga) című rajzfilm a tanárok szerint túlságosan vallásos volt. A Golden Globe-ra is jelölt rajzfilm – ha jól emlékszem a főszereplő állatra – egy teve története, tulajdonképpen egy Jézus-allegória. Természetesen szépen és teljesen normálisan meséli el az emberi civilizáció egyik alaptörténetét. Úgy, hogy azt egy hat-hét éves gyerek is megértse. Éppen ez nem tetszett a tanároknak. Felgyújtatták a villanyt, leállíttatták a vetítést. A mozitulajdonos összeverte a bokáját, vissza is fizette volna a 83 gyerek jegyét, végül egy másik filmet vetített le nekik. A Le Figaro idézett egy olvasói levelet, amiben a szerző kétségtelenül szellemesen zárta a levelét: „Boldog decembert!”, így köszönt el. Arra utalt, hogy például Kanadában egyre több munkahelyen tilos „Boldog karácsonyt” vagy „Boldog hanukát” mondani, mert nem szabad megsérteni azokat, akik nem a keresztény-zsidó kultúrkörhöz tartoznak.
A muszlimok nem ilyen szégyenlősek, hogy ne azt mondjam, nem ennyire „politikailag korrektek”. A Le Point arról írt néhány hete, hogy egyre több az illegális muszlim hitoktatás Franciaországban. És nem heti 40 percben, hanem napi két órában, vagyis hetente 10 órában tanulják a muszlim bevándorlók és a bevándorlók gyerekei – sokszor illegális körülmények között – a Koránt. Azt mondják: ha egy illegális muszlim vallási központot bezárnak, három háztömbbel arrébb három nap múlva nyitnak egy újat. Beszámoltak egy olyan Párizs környéki elővárosi iskoláról, ahol a gyerekek többsége már franciául sem tud. Csak arabul. Az egyik pedagógus szerint hivatalos tolmácsot kellene az államnak biztosítani a pedagógusok számára, mert nem tudnak kommunikálni a gyerekekkel.
A baloldali bukott miniszterből elnökké lett Macronnal elég barátságos L’Express címlapon foglalkozik a tűrhetetlen francia iskolarendszerrel. A toulouse-i Gallieni iskoláról írtak tízoldalas beszámolót. Hogy milyen borzalmas a helyzet, mutatja, hogy az újságírók legfeljebb abban reménykedtek, hogy azért találnak öt-hat olyan pedagógust, akik hajlandó névvel is nyilatkozni az elviselhetetlen körülményekről, esetleg hagyják magukat lefényképezni. Nem ötöt-hatot találtak. Hatvanat. Mert már úgy érzik, nincs vesztenivalójuk.
Tanárverés, erőszak, radikális muszlimok, dzsihadistákhoz közel került gyerekek, iskolába fegyverrel járó bűnöző kamaszok, közrendre veszélyes, nyilvántartott félig-meddig terroristák, börtönből kiengedett fiatalok. A megkérdezett tanárok és gyerekek 95%-a már átélt az iskolában erőszakot. Kilencvenöt százalékuk.
Ilyen körülmények között a francia oktatási minisztérium azt tartja problémának, hogyha egy falusi pedagógus a szabadidejében ingyen, hetente negyven percig kedves történeteket olvas fel gyerekeknek a Bibliából. És közben a muszlimok párhuzamos társadalma épül, nem is akármilyen erővel.
Kérdés, hogy meddig hátrál még Franciaország.
A szerző: Gábor László az Origo főszerkesztője.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
