Sikere reményében az ellenzék saját politikai érdekeihez hajlítaná hozzá a szisztémát.
A jelek szerint az arányos választási rendszer bevezetésének kivívásával kívánják elérni a Soros György által támogatott politikai csoportok Magyarországon, hogy olyan kormánykoalíció kerüljön az ország élére, amelynek legalább egyik pártja bevándorláspárti álláspontot képvisel.
Azt, hogy a választási rendszer miként befolyásolja a választói magatartást és ezáltal a pártrendszert, Maurice Duverger fogalmazta meg öt évtizede a ma már klasszikusnak számító Politikai pártok című könyvében, és a kérdés azóta is a választásokkal és pártrendszerekkel foglalkozó politológiai viták középpontjában áll. Duverger bebizonyította, hogy a választási rendszer és a pártrendszer között mindkét irányban korrelációs összefüggés tapasztalható.
Ezt az elmúlt hónapok európai választásain is megtapasztalhattuk: az arányos, illetve arányosított választási rendszerek jelentősen hozzájárultak annak a lassan egy évtizede húzódó politikai válságnak az elmélyítéséhez, amely szépen fokozatosan teljesen átalakítja az európai országok pártrendszereit, miközben a hagyományos politikai erők a politikai aréna marginális vagy marginális felé tartó szereplőjévé válnak. Az arányos választási rendszer emellett általában több pártból álló koalíciós kormányt eredményez, sok esetben pedig a politikai paletta ellentétes oldalán álló pártokat kényszeríti összefogásra és alkudozásra.
A legfrissebb példa erre Németország, ahol a szövetségi választást követően több mint egy hónappal még az új koalíciós pártok kiléte is kérdéses. Németországban hazánkhoz hasonlóan egyfordulós, vegyes választási rendszert alkalmaznak: 299 egyéni választókerületet hoztak létre, ahol a legtöbb szavazatot szerző jelölt kapja meg a közvetlen mandátumot, emellett 299 listás mandátumot is kiosztanak.
Ugyanakkor miután a szövetségi alkotmánybíróság 2008-ban megállapította, hogy a listás mandátumok tartományonkénti kiosztása és az 5 százalékos küszöb aránytalanságokhoz, így a „szavazatok egyenlőségének sérüléséhez” vezethet, illetve alkotmányellenesnek nyilvánította a közvetlen és listás mandátumok elosztásának esetleges aránytalanságai miatt kiosztott kompenzációs képviselői helyek intézményét, módosítottak a német választási rendszeren, jelentős lépéseket tettek az arányosság irányába.
Ez az alkotmánybírósági döntés azt jelentette, hogy Németországban a Bundestag összetételének meghatározásakor az arányosság lett a legfontosabb szempont.
Ennek eredményeként a 2013-as és az idei választáson már egy újfajta kompenzációs mandátumot hoztak létre: ha egy párt kisebb arányban nyer az egyéni körzetekben, mint amennyi a listás szavazatai aránya, akkor többletmandátumokat kap.
Így míg a korábbi kompenzációs rendszer a győztes pártot segítette, az új törvény szerint a kisebb pártoknak is arányosan kell juttatni további képviselői helyeket. Ennek eredményeként az addigi 622 képviselő helyett a most októberi választást követően már 709 képviselő foglalhat helyet a Bundestagban, a pártok arányaiban pedig annyi mandátummal rendelkeznek az alsóházban, mint ahány százalékot listán szereztek. Hiába nyert tehát a CDU–CSU-szövetség a körzetek 77 százalékában, a törvényhozásban csupán a mandátumok 35 százalékát szerezték meg.
Jelen pillanatban Angela Merkelnek csak akkor van esélye kormányt alakítani, ha kiegyezik a még nála is sokkal inkább bevándorláspárti SDP-vel vagy Zöldekkel. Mindez sok jót nem jelent Európára nézve, hiszen ennek eredményeként várhatóan tovább fog folytatódni az a végzetes bevándorláspolitika, amely az amúgy is válságok sorát élő unión belül tovább mélyítette a feszültséget a tagállamok között. Ráadásul a kormányalakítási válság elhúzódásával Európa vezető gazdasági és politikai hatalma könnyen béna kacsává válhat, ami végképp megpecsételheti az amerikaiakkal és a kínaiakkal folytatott versenyben egyre inkább lemaradó Európai Unió sorsát.
Hasonlóan rossz a helyzet Európa más államaiban is. Az arányos választási rendszer következtében komolytalanabbnál komolytalanabb pártok lehetnek – például Hollandiában az Állatok Pártja – a politikai élet főszereplői, illetve teljes mértékben kiüresedett a politikai vezetés szerepe.
Sok nyugati államban már az sem számít rendkívülinek, hogy akár fél évig nincsen kormány, sőt egyre több véleményformáló szerint nincs is szükség kormányokra, elég, ha Brüsszelben kialakítják a politikai irányt. Szintén a pártrendszer széttöredezettségéből adódóan válsághelyzetekben a nyugat-európai politikusok hatalomtechnikai szempontok alapján döntenek, amivel – ahogyan erre Schmidt Mária november 14-i írásában felhívta a figyelmet – felülírják meggyőződésüket, és értékrendjükkel összeegyeztethetetlen intézkedéseket hoznak.
Ennek eredményeként ezek a politikusok és politikai közösségek elveszítik az arcukat, amit hosszú távon politikailag sem élhetnek túl. Valami ilyesmi játszódik le Angela Merkellel is, aki pártja neve ellenére már igen távol áll a keresztény értékek védelmétől, és vereséggel felérő győzelmet aratott a szeptemberi választáson.
Az utóbbi időben Magyarországon is többször felmerült az ellenzéki térfélen, hogy az arányos választási rendszer jót tenne Magyarországnak. A Soros Györgyhöz kötődő Gulyás Márton által létrehozott Közös Ország Mozgalom egy végül kudarcos kampányt is indított a választási szabályok átírása érdekében.
És hogy miért szeretnék ezek a liberális és bevándorláspárti politikai csoportok annyira az arányos választási rendszert bevezetni? Ha megnézzük az arányos vagy arányosított rendszerrel rendelkező országok választási eredményeit, illetve a választásokat követő koalíciós tárgyalások fejleményeit, akkor könnyen rátalálhatunk a valódi mozgatórugóra. Ezekben az országokban ugyanis nagy valószínűséggel bekerül olyan párt a kormánykoalíciókba, amelyek bevándorláspártiak, illetve a Soros által fémjelzett ideológiákat képviselik.
Egy ilyen választási rendszertől ezek a politikai csoportok feltehetően tehát azt várják, hogy Magyarországon is sikerül elérniük azt, amit Németországban is láthatunk: az alapvetően jobboldali értékeket képviselő politikai közösség a hatalomtechnikai alkudozások oltárán feláldozza identitását, és például bevándorláspolitikai kérdésekben enged a zöld, baloldali és liberális oldal nyomásának. Az arányos választási rendszer hatására ráadásul az ország politikai stabilitása is gyengébbé válik.
Így hiába nyilatkozta Angela Merkel a szociáldemokraták tárgyalásra hívása előtt, hogy „stabilitást kell teremtenünk, az emberek ezt várják tőlünk”, az arányosított választási rendszer miatt kialakult pártrendszer véget vetett az eddigi német stabilitásnak.
Nem véletlen tehát, hogy az elmúlt évek válságai láttán a kormányzati stabilitás Európa-szerte felértékelődött. Ez a stabilitás Magyarországon jelenleg megvan, ami ugyan nem önmagában a választási rendszereken múlik, de a stabil kormánytöbbség megszerzése szempontjából a választási rendszer kialakításának módja az egyik legfontosabb tényező.
A Gulyás Márton-féle törekvések ezt a stabilitást kívánják megtörni, amitől azt várják, hogy vagy a Fidesz–KDNP-nek kell koalíciót kötnie más pártokkal, vagy az ellenzék alakít egy szivárványkoalíciót. Mindkét lehetőség végzetes következményekkel járna, hiszen a jelenlegi bevándorláspolitika és nemzetpolitika végét jelentené.
Deák Dániel
A szerző a Nézőpont Intézet elemzője
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
