A kebab egy török nemzeti eledel, melynek változatai számos más keleti országban is megtalálhatók. Az adana kebab, mely mondhatni, hogy az „alap kebab” jellemzően erősen fűszerezett, darált birkahúsból készül, melyet kézzel egy nyárs köré formáznak, majd nyílt láng, vagy parázs fölött forgatva sütnek meg. Az európai változat azonban leginkább az iskender kebabhoz hasonlít, melynél a csontozott, felszeletelt bárányhúst függőleges sütéssel állítják elő
A kebab legközelebbi Magyarországon is megtalálható rokona a délszláv közvetítéssel érkezett saslik, vagy rablóhús, mely nyársra felhúzott pácolt húsokat, kolbászkákat, zöldségeket jelent. Egyben ez a közel-keleti kebab legnyugatabbra jutott, még ehető rokona.
A döner európai életútja sok tekintetben megegyezik az európai multikulturalizmus életútjával. Mert gondoljunk csak bele – az első gőzölgő tál dönert még szinte ingyen nyomták a kezünkbe. És talán tetszett is, hiszen ez mégis valami más volt, valami új, valami egzotikus. Európa izgatottan várta a gőzölgő bárányhústól, hogy elhozza neki az arab világ összes csodáját. Csoda helyett azonban csak egy sovány ígéretet kaptunk: ha megkajálod az egészet, akkor kapsz még.
Európa pedig megkajálta. És kapott még.
A csoda továbbra sem akart megérkezni, de helyette legalább egyre több és több dönert kaptunk. Olyannyira sokat, hogy teli szájjal még azt sem tudtuk mondani – köszönjük, de elég! A minőség egyre silányabb lett, a mennyiség egyre több, már a csoda ígéretére sem pazarolták az energiát, egyetlen cél maradt: mindig annyi olvasztott marhafaggyúba kevert húsipari nyesedék legyen a szádban, hogy még ne fulladj meg, de már ne beszélj!
A dolog persze csakhamar tarthatatlanná vált, lépni kellett… és a dönert hazai ízekkel kezdték álcázni. Pakoltak mellé neked szalmakrumplit és rizibizit is. Elvitelre? Csípős jöhet? Hagyma? Menüben olcsóbb, kólával! A lényeg, hogy ne nyisd ki a szádat, az rágásra való meg nyelésre!
Végül pedig eljött az elkerülhetetlen vég: Európa gyomra megtelt szeméttel. Kihányta a nyesedékhúst, kiizzadta a marhafaggyút és hazazavarta a méregkeverőket.
Persze a történet vége már csak fikció. Európa még nem tart ott a multikulturalizmussal, ahol a döner kebabbal. De ahogy az ember úgy remélhetőleg a társadalom szervezete is reagál a mérgezésre – előbb utóbb.
Az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági bizottsága nem engedélyezi a továbbiakban, hogy a mirelit dönerhúshoz foszfátot adjanak. Ez kis szerencsével a döner végét is jelentheti – írja a német Bild.
A döner és a multikulturalizmus fentebb vázolt viszonyát tovább erősíti a tény, hogy az EU-ban naponta felhasznált 500 tonna dönerhúsból 400 tonnát a németek torkán nyomnak le. A szabályozást egyébként a zöldek és a szocialisták terjesztették be, egészségügyi indokokra hivatkozva. Az, hogy ezzel veszélybe került egy német nemzeti csemege, a döner, talán először a CDU-s Renate Sommer egészségügyi szakértőnek jutott eszébe, aki rögtön diszkriminációt kiáltott. Ez egybevág a CDU azon törekvésével, hogy az utolsó német szavazóját is elárulja.
identitás generáció
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
