Nem friss hír – talán múlt heti –, hogy egy szír migráns Berlinben, a multikulti egyik legpatinásabb városában megerőszakolt egy pónit. Az aktusra a Kinderbauernhof gyerekeknek (!) fenntartott állatkertjében került sor. A póni jól nevelt és felvilágosult migránssimogatóként viselkedve a hírek szerint egykedvűen tűrte a szexuális vészhelyzetből fakadó inszinuációt. Nem tiltakozott, nem méltatlankodott és a facebookra sem posztolta ki, hogy #metoo. A szexuális vészhelyzet, az szexuális vészhelyzet. Nincs mese. Ily módon maga az erőszakolás tényállása is megkérdőjelezhető. A haladás forradalmárai pedig egyenesen közös megegyezésről beszélnek. Két faj felnőtt, ivarérett egyedei úgy döntöttek – mondják a felvilágosult progresszívak –, hogy a szerelemnek semmi sem szabhat határt. Olyan elavult, dohos, múltszagú, meghaladott dolgok pedig végképp nem, mint a szimpla, férfi-nő kapcsolatok. A haladást ugyanis szerelmi légyottok sokasága adja pónik és szír “menekültek” között. A jövő elkezdődött.
Párizsban egyébként egy zseniális “művész” már szobrot is emelt az ember és állat közti szexről. Nagy sikert aratott. Legalább is a karácsonyi vásároknál sokkal nagyobb sikere van, hiszen az előbbi büszkén hirdeti a haladást, utóbbit viszont betiltották. Nagyon helyesen. Mucsai, valamint nácifideszes olvasóim ugyan még nem jutottak el a megvilágosodás azon fokára, ahol már értékelni tudják, hogy a karácsonyi piacok helyett kecskebaszó szobrok vannak Párizsban, de ez gyorsan és hatékonyan orvosolható.
Ezt a cikket ki kell nyomni, a keresőbe pedig be kell ütni, hogy 444.hu, vagy Földes András (ő Indexes “kolléga”) és máris kezdetét veheti a migránsok iránti érzékenyítés; meglátják, órákon belül teljesen rendben lévőnek találják majd, hogy az eddig gyerekekkel és nőkkel, mostanában pedig már pónilovakkal erőszakoskodó szírek és afgánok szexuális vészhelyzet, kulturális különbségek, esetleg a menekülés okán bekövetkezett traumák miatt teszik azt, amit tesznek.
Akik viszont itt maradtak, azok kedvéért folytatom e bájos történetet a huncut szírről és kedveséről, a póniról. Mert természetesen szó sincs erőszakról. Ezt leszögezhetjük. No és azt is, hogy a szerelmeskedést észlelő bébiszitter a tanúvallomások szerint valami kelet-európai, bő-gatyás, fasiszta-orbánista lehetett, mert ahelyett, hogy kedves, de azonnali érzékenyítésben részesítette volna a rá bízott gyerekeket a tekintetben, hogy az állatszex egzotikus és csodálatos dolog, inkább igazi és javíthatatlan nácihoz méltó módon, először elvonszolta őket, majd értesítette a hatóságokat. Valószínűleg a Soros-plakátok miatt tette, amit tett. Szomorú. Végtelenül szomorú.
Mindenkit meg kell, hogy nyugtassak! A németek többsége sokkal megértőbben és érettebben viselkedett. A bébiszitter fasisztoid, nyilasházmesterekre jellemző árulkodása többségüknél kiverte a willkommenskultur biztosítékát. Azonnal felajánlották saját háziállataikat a szexuális vészhelyzet megoldására a sanyarú sorsú, traumatizált szírnek. Némelyek a feleségeiket, de a nyitott Európáért és a befogadásért leginkább harcoló Migration Aid-es aktivisták még a gyerekeiket is. Ha már lúd, ugyebár.
Schilling Árpád pedig a pletykák szerint legújabb improvizációkon alapuló, nagyívű bemutatójához már meg is rendelt két pónit és három kecskét. Utóbbi haszonállatokat egyenesen Kabulból. A casting mostanában kezdődik majd. Mármint az emberi szereplők castingja. A híresen prűd és szégyenlős Krétakörös művészek ugyanis egyelőre nem hajlandóak pónikkal és kecskékkel közösülni a világot jelentő deszkákon. A Soros-plakátok bizonyára rájuk is hatottak, agymosás formájában.
Alinda pedig meghívta rekordnézettségeket produkáló műsorába a huszonhárom éves szír migránst, hogy az nekünk, magyaroknak is elmondhassa, milyen sokként érte, hogy az aktust egy gyűlölködő náci megzavarta. A péntek esti adás promóciós előzeteséből már láthattunk is részleteket. Alinda zokogva hallgatja, ahogyan Abdul azt meséli, milyen szép és tiszta szerelem is volt az övék. Persze tolmács segítségével zajlik a beszélgetés, hiszen Abdul nem tud se angolul, se németül; de írni és olvasni sem, miután nem járt iskolába. Soha.
Aki nem értette volna a tréfát: írásom helyenként iróniát és fikciós elemeket tartalmaz. Néhol meg a színtiszta igazságot. Akinek van egy csöppnyi esze, pontosan tudni fogja, hol végződik az igazság és hol kezdődik az iróniába mártott fikció…
Ami viszont egészen biztos: Veiszer Alinda sosem fogja meghívni műsorába Abdult, a pónit megerőszakoló retardált analfabéta, perverz férget. Alinda és propagandista, hazug társai csak Sara Mardinit – a sikeres, értelmes, angolul jól beszélő szír úszónőt – adják kézről kézre, stúdióról stúdióra. A pónit erőszakoló Abdult meg elhallgatják. Úgy csinálnak, mintha nem is létezne. Hazudnak.
Én legalább leírom, ha úgy tetszik elismerem, hogy akadnak diplomás, nyelveket beszélő szír menekültek is. Kevesen, mondjuk a kétmillióból kétszázan, de akadnak. Alinda és a propagandista, hazug “újságírók” viszont elhallgatják Abdult és az Abdulhoz hasonló képzettség nélküli, analfabéta, nőket, gyerekeket és pónilovakat erőszakoló beteg állatokat és csak Sara Mardinikről beszélnek.
Miközben ők propagandistáznak minket.
Szomorú. Végtelenül szomorú.
Apáti Bence – <![CDATA[]]>http://polgarportal.hu<![CDATA[]]>
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
