Eleinte úgy tűnt, a közismert pártok vezetőivel szervezett beszélgetés-sorozat jobbikos állomása kapcsán a zsidó közösségen belül vannak félelmek. Elég csak egy-két kisebb oldal véleménycikkére gondolni, vagy a Facebookon olvasható néhány fő kommentjét átfutni. A rendezvény estéjén azonban kiderült, hogy ez csak egy hangos kisebbségre lehetett jellemző, amelynek ereje odáig nem terjedt már, hogy a helyszínen akár tüntetéssel, akár bekiabálással megszakítsák a beszélgetést.
Hiába várakozott az Echo TV stábja is a kávézóként és étteremként is működő Spinoza Ház előtt. Vagy ha volt is esetleg bárki, aki mondjuk panaszkodott volna a fideszes propagandacsatornának (majd meglátjuk a híradásokat hamarosan), annak híre bentre biztosan nem jutott el. Minden asztalnál ültek, a zongorista zavartalanul játszott, és az „izraeli sólet” is minden bizonnyal pontosan ugyanúgy fogyott, mint máskor. A hátsó, színházteremnek kialakított kicsi helyiség pedig megtelt érdeklődőkkel.
A beszélgetést az ex-klubrádiós újságíró, Rangos Katalin vezette, aki már az elején biztosított minden érdeklődőt arról, hogy ugyan kérdezni nem lehet majd Vona Gábortól, ő igyekszik majd minden olyan témát érinteni, amely érdekelheti az est résztvevőit. Összességében egyébként a beszélgetés hangulata igazán egyedi volt. Tényleg szóba került minden olyan kérdés, amelyet fel szoktak tenni azok, akik a néppártosoás hitelességét vagy őszinteségét firtatják. Itt azonban a szokásos, gyors újságírói kérdéseken túl volt lehetőség arra is, hogy tényleg a problémák mélyére lehessen hatolni. Bár volt több téma is, amelyre az idő rövidsége miatt talán nem igazán kellett volna időt szánni, hiszen igazán mélyre nem lehetett a segítségükkel eljutni. Jelen beszámolóban sem tartjuk szükségesnek az összes téma ismertetését, hiszen aki szeretné, úgyis megtekintheti a vágatlan felvételt. Amit már csak azért is érdemes, mert a beszélgetés végén például a megjelenés előtt álló, Vona Gáborról szóló, Havas Henrik által írt könyvből is megtudhatunk újabb részleteket.
„Én azzal a nyitottsággal jöttem ide, hogy ha nem is fogunk egyetérteni sok mindenben, de legalább meghallgatjuk egymást. Ez talán az első lépés, amit meg tudunk tenni”
– szögezte le Vona mindjárt a beszélgetés elején, majd hozzátette, hogy tudja, hogy a közönség soraiban hitetlenkedés fogadhatja majd mindazt, amit mond, de a célja az, hogy beszéljen arról, amit a néppártosodás jelent. Ez pedig nem egy taktikai fordulatot jelent a számára, hanem egy „lelkileg átélt, megélt, bensőleg támogatott változást”.
Amely pedig talán a leginkább összekötötte a beszélgetés iránt érdeklődő embereket, az az volt, hogy rájöjjenek, vajon őszinte-e mindaz, amit Vona mond vagy az egész csak egy trükk. Hiába mondja ugyanis a pártelnök azt, hogy a néppártosodás egy belsőleg átélt folyamat eredménye, ha azt nem hiszik el neki. Még akkor sem, ha ennek hitelességét – mint kiemelte ezúttal is – többször is tettekkel bizonyította.
Mielőtt azonban ennek boncolgatására került volna, emlékezetes kijelentést tett. Úgy fogalmazott, hogy Orbán Viktor elmúlt néhány éves kormányzása tanította meg arra, hogy tisztelje a demokráciát és a demokratikus intézményeket, például a sajtószabadágot és a gyülekezési szabadságot. Mármint abban az értelemben, hogy 2010 után tapasztalta meg azt, hogy milyen az, ha nincs demokrácia, és ez számára kijózanító erővel hatott.
Persze a parlamentben ennél keményebb szavakkal is illette már a kormányfőt, és ezzel kapcsolatban is kapott kérdést, mire megtudhattuk, hogy hosszú út vezetett el odáig, hogy ilyen határozottan fel tudjon állni Orbánnal szemben, és kemény kérdéseket tudjon neki feltenni. Mint fogalmazott, ehhez „lelki egyensúlyra” van szüksége, és ezt most megtalálta, ezért képes az azonnali kérdések órájában keményen felkérdezni. A „lebuzizós” és egyéb orbáni reakciók kapcsán pedig hozzátette, hogy azoknak örül, mert azt mutatják, hogy nincsenek a miniszterelnöknek valós érvei a vitáik során.
Bár szerencsére főként nem Orbán személyéről volt szó a továbbiakban, azt azért még megtudhattuk egy exkluzív bejelentés során, hogy
Gyurcsányhoz hasonlóan őt is megkeresték korábban azzal, hogy a miniszterelnöknek lehet eltiltkolt külföldi bankszámlája.
Ez a kapcsolat aztán elhalt, bizonyítékot pedig nem látott, így nem is akart ezzel a kérdéssel olyan mértékben foglalkozni, mint a DK elnöke. Azért kérdésre elmondta, hogy ha lenne sok pénze, akkor nagy tételben merne fogadni arra, hogy volt Orbánnak svájci bankszámlája.
Mivel a beszélgetés-sorozat lényege, hogy segítsen tájékozódni, hogy mégis kire érdemes szavazni áprilisban, így természetesen nemcsak a Magyar Gárda vagy éppen a homoszexuálisok jöttek szóba, de az is, hogy mit tenne a Jobbik kormányon. Ismertette röviden azokat, amelyeket a Jobbik-kormány megőrizne a jelenlegi kormány intézkedései körül, így például a makrogazdasági egyensúly fenntartását, a családtámogatást vagy a határon túli magyarok szavazati jogát; hogy mi lenne olyan, amit megszüntetne, így a korrupciót és a manipulációt (például arra értve, ami a kormányzati sajtón keresztül megy); és hogy lennének olyanok is, amelyeket megváltoztatna, például szakítana azzal, hogy a kormány jelenleg abszolút mellőzi a szakpolitikát, és mindent pártpolitikai érdekeknek rendel alá.
Természetesen az este során szóba került Szegedi Csanád személye, vagy éppen az, hogy korábban azt mondta, hogy lemondana, ha kiderülne, hogy zsidó, de ezen kérdések elől sem tért ki. Megismételte, hogy Csanádnak nem azért kellett távoznia, mert kiderült, hogy van zsidó származása. A lemondás kapcsán pedig elmondta, hogy akkor azt érezte, benne volt a levegőben, hogy a párttársainak felajánlja lemondását, ha kiderülne róla, hogy zsidó származású, de most már bízik benne, hogy párton belül ebből nem lenne probléma egy ilyen szituáció.
Megjegyezte, hogy megérti, ha valaki hiteltelennek tartja a változásukat, azt viszont furcsának tartja, ha valakin azt érzi, hogy lényegében nem örül annak, hogy ez esetleg valódi, mert akkor érezné magát jól, akkor lenne boldog, ha vissza tudná tolni őt a szélsőjobboldali skatulyába.
Majd hangsúlyozta, hogy a kirekesztés egyik alapja, hogy ha nem tudjuk elfogadni azt, hogy egy ember képes megváltozni, és most a saját példájából is okulva azt kéri, hogy legalább hadd kapja meg az esélyét annak, hogy tényleg változhat a gondolkozásmódja. Ahogyan a pártja is hadd kapjon erre esélyt.
Hozzátette ugyanakkor, hogy korábban is sokan próbálták a pártot leegyszerűsíteni, megbélyegezni, miközben már akkor is egymillió ember szavazott rájuk, és
„Ugye nem gondoljuk azt, hogy egymillió náci van Magyarországon?”
– tette fel a kérdést, mire Rangos Katalinnak kivételesen csendre kellett intenie a közönség egy részét, mert páran bekiabálták, hogy „De! De!”. És ez a helyzet tökéletesen megmutatta, hogy miről is beszél Vona Gábor, aki rámutatott, hogy a nácizásból és kommunistázásból ki kellene lépni, mert az MSZP és a Fidesz ebből élt meg az elmúlt 27 évben, hogy az egyik a kommunistákkal, a másik meg a nácikkal riogatta a társadalmat.
„Itt valójában egy nagyon aljas XX. századi játék zajlott, és nekem ebből elegem lett, holott én is ebben a koordináta-rendszerben mozogtam, és ezt nem is akarom tagadni”
– emelte ki. Csakhogy ő ezzel szeretne szakítani, amiről elismeri, hogy politikailag ugyan teljesen irracionális, hiszen igény nincs rá,
„de mégis csinálom, mert hiszek benne, mert belül azt döntöttem el, hogy vagy így fogom ezt a pártot vezetni, vagy sehogy”.
Majd hozzátette, hogy ha a pártja nem tartana vele ezen az úton, akkor ő nem akarna a vezetőjük lenni, de a helyzet az, hogy bár voltak lemorzsolódások, a tagság nagy része követi.
Ennek kapcsán felmerült, hogy Novák Elődnek miért kellett távoznia, és az is, hogy Toroczkai László miért lehet még alelnök. Az előbbi esetén a feloldhatatlan nézetkülönbséggel magyarázta a távozást, utóbbi kapcsán pedig hangsúlyozta, hogy bár a kormány túltolja, de a migráció egy valós probléma, amely kapcsán Toroczkai szerepe fontos. Bár ennek kapcsán Rangos Katalin próbálta bagatellizálni az ásotthalmi területre nehezedő migrációs válság okozta terheket, Vona azonban kérte, hogy ne legyen érzéketlen. A problémák kezelésének helyessége kapcsán pedig számára elég érv az ásotthalmiak elégedettsége.
”Magyar emberek milliói elégedetten nézték, amikor hajtják el a zsidókat, egy szavuk nem volt ellene” – kontrázott a beszélgetőpartnere, aki szerint ebből az látszik, hogy az emberek nem mindig döntenek helyesen, nem mindig a többség döntése a jó.
És itt el is érkeztünk egy fontos ponthoz, amikor az este folyamán sokadszorra merült fel minden egyes teremben ülő felelőssége. Vona leszögezte, hogy nincs olyan ember Magyarországon, akinek ne lenne fájó sebe a XX. századból, majd azt kérte, hogy
„a mi generációnknak ne kelljen már ezeket a köveket cipelni, hadd nyissunk egymás felé, hadd nyissunk egy új lapot”.
Mint fogalmazott, azok unokái, akiket a kommunizmus vagy a fasizmus sebzett meg, hadd kezdjenek egy új korszakot Magyarországon.
„Nem kérhetem a nagyszüleink vagy a szüleink generációját, hogy mindezt a sebet felejtsék el, Isten ments, hogy ilyet kérjek. Csupán azt kérem, hogy az én generációm kapjon esélyt, lehetőséget arra, hogy tovább lépjünk, előrébb lépjünk”
– fejtette ki. Majd hozzátette, hogy szimbolikus, hogy a 150. évfordulója van a kiegyezésnek, amely után egy bizalmi, építő légkör uralkodott, mégsem hallunk a kormány részéről ennek kapcsán megemlékezésekről. Pedig szerinte a magyar történelem egyik legjobb döntése volt, és az utána jövő évtizedek Budapestet és az országot is egy virágzó pályára állította.
Majd később egy lakossági fórum példáját hozta fel, amikor is egy baloldali ember megkérdezte tőle, hogy mivel győzné meg, mire ő azt felelte, hogy azzal, hogy nincs már baloldal és jobboldal, felejtsük el, „nincs az a fal már, ami ott volt”. Erre Rangos Katalin egy viccesnek szánt megjegyzésel reagált („Gyere hozzám nyugodtan, pajtás…”), mire azonban Vona kis hatásszünet után így fogalmazott:
„Elviccelhetjük, és persze én is híve vagyok a viccnek, de szerintem ezen múlik a magyar jövő. Hogy képesek leszünk-e a történelmileg megörökölt traumáink fájdalmából kilépni, és új lapot nyitni, és építkezni. És én hiszek abban, hogy igen.”
Ezután bár átterelődött a szó arra, hogy vajon a párt szavazói is így vélekednek-e, majd további, kevésbé központi témák is terítékre kerültek, ezek a mondatok ott, akkor, igenis ültek. Ekkor lehetett azt érezni, hogy itt sokkal, de sokkal többről van szó, mint amit talán sokan hittek, miszerint „majd jön Vona és próbál itt nekünk magyarázkodni”. Sokkal több történt, ugyanis egy kis időre a labda mindenkinél ott pattogott, és talán a hazaúton is mindenkiben megmaradt a kérdés, hogy
vajon én képes vagyok-e a változásra, vagy kényelmesebb nekem így?
Mindenkiben, legyen az bármilyen vallású, származású vagy pártpreferenciával bíró ember is.
A vágatlan beszélgetést két részletben a HírTV tette közzé.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
