A polgárverésnek közvetlen mártírja nem volt – hála a Gondviselésnek.
Tizenegy éve, október 23-án délelőtt a magyar Parlamentben a nyugat-európai elit – spanyol királyostul – egyhangúlag megszavazta, hogy Budapest a szabadság fővárosa. Délután ugyanebben a városban törvényesen demonstráló európai uniós polgárokat vaspálcával véresre vertek, fejmagasságban gumitölténnyel lőttek máig azonosítatlan kék ruhások.
Polgárverés történt.
A forradalom ötvenedeik évfordulóján megint piros lett a vér a pesti utcán. A polgárverésnek közvetlen mártírja nem volt – hála a Gondviselésnek. Ám sorakoztak maradandóan megsérült áldozatai, illetve jogsértően az állami igazságszolgáltatás által börtönbe juttatott fiataljai.
Társ tettes lett a jogszolgáltatás is.
A sebesültek, a köztörvényesek közé csukottak valamiféle kártérítést, illetve jogi elégtételt ugyan nyertek. Elszámoltatás azonban 2010 után nem történt, sőt előzőleg egy szélsőséges világvárosvezető még ki is tüntetett polgárverést vezénylő rendőr tábornokot.
Az egykori kitüntető mára „állapotba” került.
„Demszky jogi felelősségre vonását reklamálják. Én inkább súlyos mentális problémára gyanakszom” – fogalmazott Tarlós István a napokban a sajtónak. A főpolgármester hozzátette: „Nyugdíjasként folyamodik ösztöndíjakért. Aggasztó a volt főpolgármester úr állapota.”
Mi bújhatott meg a demokrácia elárulása mögött?
Mint 1956-ban, úgy 2006-ban is cserbenhagyta a magyar társadalmat a Nyugat. Brüsszel még annyit se mondott, hogy „legalább ne verjétek véresre az európai uniós polgárokat.” Néma maradt.
Cinikus cinkosság.
„Békés polgárokba gázoló lovasroham, kilőtt szemek, jogtalan előállítások és letartóztatások szegélyezték azt az utat, ami Gyurcsány Ferenc hatalmának néhány évvel való meghosszabbításáig vezetett” – írta Balsai István miniszterelnöki megbízott a 211. március 15-én megjelent Jelentésben.
A köztársaság gyurcsányi elárulása történt.
Az SZDSZ nevű szélsőség, amelyről korábban Medgyessy Péter miniszterelnök bejelentett: „tele van korrupciós ügyekkel”, a köztársaság elárulásában is cinkosa lett a Hazugságrémnek. Együtt végighazudtak másfél két évet. „Tudtuk, hogy amit mondunk az nem igaz” – gyónt Őszödön az SZDSZ-re is utalva a Gyurcsány(i).
Ettől is lett a „liberalizmus” szó a „korrupt” rokon értelműje.
„Az események szégyenfoltot ejtettek hazánk külföldi megítélésén, a magyar jogállamiságot illúziónak tűntette fel, súlyos és nehezen gyógyuló sebeket okozva a magyar közéletnek és társadalomnak” – merengett jelentésében Balsai.
Fiatalok riadtak meg a magyar államtól.
A későbbi – gazdasági – emigráció részben ennek is következménye: ifjak tapasztalták, hogy Magyarországra bármikor visszaözönölhet a kommunizmus, újraéledhet a vörös terror, külföldről mozgatott bábfigurák véres diktatúráját a „művelt világ” jóváhagyólag bámulja.
Brüsszel is megbukott 2006-ban.
„Az ártatlanul bántalmazottaknak, fogvatartottaknak és elítélteknek erkölcsi és anyagi elégtételt, a felelősöknek elszámoltatást ígért” – a polgári erő Balsai szerint. Ennek az ígéretnek a teljesítését a pénzügyi oligarchia blokkolja.
Egyelőre.
De 1956 után 1990 is eljött.
Kovács G. Tibor – www.gondola.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
