Karácsonyék nem lacafacáztak, a következőt jelentették be:
Örvendezik a szívem, hogy az általam (is) hosszú ideje kötelezően befizetett adóforintokat ilyen nagylelkűen, megkérdezésem nélkül osztogatnák. Biztosak lehetünk benne, hogy rögtön, azonnali hatállyal emelnék ezt az adót, hogy még jobban örülhessek. De félre a tréfával!
Röviden akkor jellemezném a fenti javaslatot egy országgal: Venezuela. Mert az lenne nálunk, perceken belül, amint bevezetnék. Hogy miért perceken belül, ahhoz egy kicsit el kell mennünk oda képzeletben.
A kedves olvtársaknak emlékeztetőül: Venezuela az egyik legnagyobb olajtartalékon ül a világon. Fogalmilag az ilyen országokban (l. még: Dubai, EAK, Szaúdi, stb.) még a rendkívül avéttas valódi monarchikus rendszerekben is sikeres gazdaságpolitikát lehet csinálni. Az arabok legalábbis megmutatták. S nem is élnek ott rosszul, mert ügyesen politizálnak, például a marxistákat, ballibákat, satöbbi meglehetősen kevéssé kedvelik. Sajátos a megoldásuk az előbb említett – ellenzéki – problémákra, az emberi jogok tiszteletben tartását például úgy oldják meg, hogy jatagánnal (tehát gyorsan) fejeznek le embereket az utcán. Ezt egyébként rendkívül demokratikusan a nőkkel szemben is ugyanúgy végrehajtják. Igaz az akasztást is. Jegyezzük meg az Egyesült Államok (velünk ellentétben, ahol már egy nyilatkozat is fáj nekik) ilyenkor meglehetősen halkan tiltakozik (vagy nem teszi). Röviden összefoglalva tehát: jól élnek, mert van olajuk, és senki nem firtatja a szokásaik demokratizmusát.
Van tehát ellenpélda, ahol jó alapokra is sikerül csődöt összehozni. Amikor az olaj árfolyama lement az arab monarchiákban kézben maradt a gazdaság. Sajna Venezuelában a szocialisták ezt olyan szocialistásan oldották meg. Ott a Chavez elnök által bevezetett „mindenki mindenre kap mindent az államtól” azonnal félrement, bedőlt, összeomlott.
Mára a venezuelai gazdaságra az államcsőd, hiperinfláció, áruhiány, satöbbi jelzők érvényesek. Amióta kitört a válság, azóta utcát söpörnek a bolivárokkal (helyi szabadsághős és pénznév) és hetente törnek ki kisebb nagyobb balhék az utcákon. Hol leváltják a véletlenül megszavazott ellenzéki többségű parlamentet, hol a bíróságokat, szóval eléggé rezeg a léc. S miért is? Mert a „mindenki mindenre kap mindent az államtól” elv nem működik, ha valaki nem fizeti a cechet. Nomármost azt a cechet az állam addig fizette, amíg tudta, de egyszer csak elfogyott a pénz, mert elcseszték, meg mert olcsó lett az olaj.
Ennek köszönhetően a történet úgy halad tovább, ismervén az Amerika déli végein elterülő országok alkotmányos szokásait, hogy
Tehát, hogy rendkívül didaktikus legyek, két dolognak kell egyszerre lennie egy ország gazdaságában ahhoz, hogy bizonyos legyen a pofára esés. (Lásd még a 2010 előtti példánkat, Megyóval – őt itt puhán, káeurópéer módon, magyarosan puccsolták -, Gyurcsánnyal – aztán őt is -, IMF hitellel, Bajnaival, tolvaj komcsikkal, tolvaj szadival, összeomló kormánnyal.)
Mivel e kettő feltétel a fent említett Karácsony kolléga esetén párhuzamosan fennáll, igen valószínű, hogy rendkívül hamar bekövetkezne az államcsőd.
Tekintettel arra, hogy nekünk nincs olajunk, valószínű gyorsabban, vagyis mint azt már az elején mondtam, perceken belül, szinte azonnal történne, nem úgy, mint Venezuelában.
Akkor pedig majd itt is lehet utcát felmosni forinttal, s jöhet a puccs. Csak szólok, én már láttam egyszer ilyet, nem is olyan messze, nem is oly régen: akkor a jugoszláv dinárt söpörték az utcán (kommerek voltak ott is). Nálunk is majdnem bekövetkezett (kommerek voltak, kétszer is), hajszálra voltunk tőle. Szóval ha szabadna egy halk óhajt elrebegnem: jó lenne, ha Karácsonyék leszállnának erről a lóról, mert döglött szegény…
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
