A „Ruszkik, haza!” jelszó mögé mindenki egyként oda tudott állni. Ez Farkas Józsefnek sem volt kérdés, akit pedig sem 1956 előtt, sem utána nemigen érdekelt a politika. Básti Juli-interjú. Trollhadseregek csatája. Magyar régészeti felfedezés adhat kulcsot a lepra rejtélyének megfejtéséhez.
„Az egykori világkerülő csibészből a villányi lankán megpihenő, elégedett öreg lett, akit az 1956 óta eltelt évtizedek sem tartottak vissza attól, hogy egyik első útja Ibolyához vezessen, aki annak idején úgy megigézte azon a somogyviszlói éjszakán, hogy azóta sem tudta kiverni a fejéből. A hangjában most is szomorúság cseng, amikor kimondja: csak egy öregasszonyt talált a házban, Ibolya, a lány régen halott. Anélkül halt meg, hogy valaha megtudta volna, ez az öreg vagány, aki tizenhat éves szabadságharcosként, telve harci szenvedéllyel és életösztönnel keresztülgázolt a fél világon, vitte magával az emlékét mindenhová.”
Ez csak néhány erős mondat a sok közül a szombati Magyar Nemzet Magazinból. Korszerű, kritikus, konzervatív – hetilap a napilapban. Keresse minden szombaton!
http://mno.hu/
Bár a „pesti srácok” alatt általában nemcsak a főváros utcáin harcoló forradalmárokat értjük, általános és méltatlan jelenség, hogy a vidéki felkelőkről kevesebb szót ejtünk, mint a budapestiekről. A szabadságharcba bekapcsolódó csibészek lélektana régi téma, és az utóbbi időben fellángolt az a posztkádári vélekedés is, hogy sokuk csak a balhét kereste, elvek nélkül kapcsolódott be a harcba. Pedig volt közös nevező: a „Ruszkik, haza!” jelszó mögé mindenki egyként oda tudott állni. Ez Farkas Józsefnek sem volt kérdés, akit pedig sem 1956 előtt, sem utána nemigen érdekelt a politika.
Színészgyerekként korán megtapasztalta, hogy milyen az, amikor a „nagy” és a „kis” művészek még a büfében sem ülhetnek egymás mellé. Nem ilyen életre vágyott, ezért is szerződött a Nemzeti helyett a hazai színjátszás bölcsőjének tartott kaposvári Csiky Gergely Színházba. Azóta sok minden más lett, a nagy színészek már nem számítanak élő legendának, a mai világ a fiatalokról szól, de Básti Juli nem bánja. A Kossuth-díjas színésznő állítja, a világ változott, de nem lett rosszabb, kesergés helyett érdemes inkább felvenni a tempót.
Akik valaha az internet megjelenésében a demokrácia kiteljesedését látták, napjainkra keservesen csalódtak. A hírek hozzászólási fórumait gyorsan elárasztották az értelmes párbeszéd szétverésében érdekeltek. A politikusok ugyanis jól ráéreztek, hogy a kommentmező kitűnő terep az emberek manipulálására. Így ma már többezres állami trollhadsereg ügyködik a virtuális térben, hogy befolyásoljon minket. Jól jellemzi az erejét, hogy Lengyelországnak a külföldi trollok leszerelésére most egész kiberhadsereget kellett mozgósítania.
Üdvözlendő erjedési folyamat indult el. Ismét kialakulóban egy polgárosuló, tehetős réteg, amely fogékony az igényes műalkotásokra. Olyan értelmiségiek sorolhatók ide, akik felülemelkedve a társadalmi presztízst jelentő márkás autók, kerti medencék horizontján, nem sajnálnak komoly összegeket áldozni a magasabb kultúrára. Többségük rendszeresen megfordul a galériákban, ott van az árveréseken, és folyamatosan bővül a gyűjteménye. Közéjük tartozik a Völgyi Miklós és Skonda Mária alkotta házaspár is, amely a gyűjtés mellett az ifjú tehetségek felkarolására is szán időt és pénzt.
Sokkal régebb óta gyötörheti a lepra az embereket, mint eddig hittük. Abony mellett, egy rézkori temetkezési helyen 5700 éves leprás megbetegedések nyomaira bukkantak magyar kutatók. E felfedezés számos, korábban közkeletű elméletet cáfol a lepra eredetére vonatkozóan, a fertőző megbetegedés korai történetére derítve fényt.
Témák a MagazinbólJoe hazatért
Egy „mecseki láthatatlan” útja a jugoszláv gyűjtőtáborból Ausztráliáig – és vissza (17., 21. oldal)„Nekem triplán kellett bizonyítanom”
Básti Juli a kaposvári aranykorról, a Nemzeti botrányos indulásáról és a veszélyes pillanatokról (18–19. oldal)Miss Piggy a szőlősben
Barbecue-fesztivál a Tokaj-hegyaljai borvidéken: ujjakat lenyalni szigorúan tilos! (20–21. oldal)„Sajnos mi nem sportcsarnok vagyunk”
A Vitányvár nagy kincs, de még az állagmegőrzésre sem jut pénz (22. oldal)Alvajárók ébredése
Gondosan gereblyézett dobódombok és páratlan hangulat – Mosolygós baseballhétköznapok Magyarországon (23. oldal)Homár nem lesz, világpolitika igen
Pártkongresszus Kínában: a keményvonalas Hszi Csin-ping hatalmát szinte semmi nem veszélyezteti (24. oldal)A nagy trollháború
A fizetett kommentelők ma már az állampolgáraikat manipuláló kormányok szemében is egyre fontosabb fegyvernek számítanak (25. oldal)A látás gyönyöre feltölti a lelket
A Völgyi–Skonda-gyűjtemény és a funkcionális analfabetizmus (26–27. oldal)Messziről jött ragály
Klímaváltozás esetén az újonnan felbukkanó és akár világjárványt okozó betegségek szinte elkerülhetetlenek (26–27. oldal)A kisebb darab csokoládé
A bilincs a szabadság legyen címmel megjelent a Polcz Alaine és Mészöly Miklós fél évszázados levelezését bemutató kötet (28. oldal)Lepráról árulkodó csontok (32. oldal)Gazda Albert a borospoharak esztétikájáról. Hegyi Zoltán, Halász Margit és Győrffy Ákos tárcái. Részlet Térey János készülő regényéből.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
