– Magyarországon véget ért az olcsó munkaerő kora, amit jól mutat, hogy hatalmas ütemben nőnek idehaza a fizetések – ezt nyilatkozta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter. Mit szól ahhoz, hogy a béruniót politikai blöffként említette?
– Varga Mihály úgy beszél, mintha nem Magyarországon élne. A nyugat-európai bérek, amelyekhez szeretnénk felzárkózni, háromszorosa a magyarénak, a nyugati árak átlagosan 140 százaléka a magyarénak. Az ilyen kijelentéseivel, hogy hatalmasak a fizetésemelések, nem is kell bérunió, azt üzeni a nemzetgazdasági miniszter az embereknek, hogy azt szeretné, hogy hosszú távon kiszolgáltatottak legyenek, ne legyenek megtakarításaik, ne tudjanak már most készülni az időskorukra, ne tudják gyermekeiket jó iskolákban taníttatni. Aki a bérek felzárkóztatásának törekvését támadja az nem akarja, hogy megteremtsük azt a jólétet, amit a demokrácia alapfogalma is tartalmaz.
– Az első polgárinak nevezett Orbán-kormánynak alapvetése volt, hogy a bérek emelésével kell növelni a belső fogyasztást, lendíteni a gazdaságon. A bérunió elutasításával mintha azt igazolnák, hogy számukra tényleg csak egy politikai termék volt a polgári Magyarország víziója.
– Ha az emberek bére nő, akkor szolgáltatásokat vásárolnak, többet költenek fogyasztási cikkekre is, ami fellendíti a gazdaságot, munkahelyeket teremt. Az első Orbán-kormány időszakában a minimálbér 17 ezerről 50 ezerre emelkedett. Érdemes megjegyezni, hogy azóta a fogyasztói árak 40 százalékkal drágultak, miközben az átlagbér nomimálisan nem emelkedett ilyen ütemben. Orbán Viktornak volt egy beszéde 2010 előtt, amelyben tűrhetetlennek nevezte, hogy a magyar emberek a rezsijükre keresnek. Ez azonban napjainkra sem változott. A munkavállalók jelentős részének a lakásfenntartáson túl már alig marad pénze. Ha a rezsicsökkentés helyett engedték volna, hogy a piaci viszonyok alapján az energiaárak a világpiacihoz igazodjanak, akkor felére csökkenhetett volna a gáz, minimum 30 százalékkal az üzemanyagok ára. A villanyért 40 százalékkal fizethetnénk kevesebbet.
– A Fidesz a rettegés eszközével próbálja meg a táborát összetartani. A migráción kívül, a sajtójuk kitalált történeteket, hogy Vona-legények megfélemlítik az időseket, telefonhívásokkal is igyekeznek a nyugdíjasokat a Jobbik elnöke ellen felhergelni. Hol a határ?
– Nincs határ. Ezt tartom a kormányzat egyik legnagyobb bűnének, hogy felszítja az indulatokat, megpróbálja egymásnak ugrasztani a társadalom különböző élethelyzetben lévő csoportjait, miközben még gondolat szintjén sem foglalkoznak azzal, hogyan lehet egy esetlegesen kirobbanó társadalmi krízist kezelni. Aggasztónak tartom, hogy a Fidesz táborához tartoznak bűnöző életvitelű, börtönben sok időt töltött kigyúrt verőlegények. Azt sem zárhatjuk ki, hogy ha a helyzet úgy kívánja, bevethetik őket a feszültség további élezésére. Hiszen nekik a szabadon lét, a bűncselekményeik büntetésének elkerülése ér annyit, hogy bármit hajlandók legyenek végrehajtani. Azt láthattuk, hogy nem riad meg a kormánypárt ezeknek a kigyúrt, kopasz csoportoknak alkalmazásától sem. Hol az egyik miniszter háta mögött állva láthatjuk őket, máskor a Fidesz székházánál, vagy a választási irodánál, de ott vannak a privát konfliktusok során is, egy autóbaleset helyszínén, labdarúgó meccseken. Le kell hántani ezeket a félelmet keltő csoportokat a társadalomról. Elfogadhatatlan, hogy ezek a körök különösebb következmények nélkül garázdálkodhatnak, mert bizonyos helyzetekben a kormányzat szolgálatában állnak. A Jobbiknak az a feladata, hogy mindenkit nyugalomra intsen. A kormánypártok egyetlen kihívójaként higgadtságra kérjük a választópolgárokat – a nyílt kormányzati provokációk ellenére is.
A legnagyobb támogatottságú ellenzéki pártként, programmal, miniszterelnökjelölttel készülünk arra, hogy a nyugalomra vágyó magyar emberekkel közösen, néhány hónap múlva lerázzuk magunkról ezt a kormányzatot.
– Botka László visszalépett a miniszterelnök-jelöltségtől, megfutamodását a Vona Gáborral már leszervezett tévés vita napján jelentette be. Az MSZP támogatottsága történelmi mélypontra süllyedt. A Fidesz mégis most vállal tévés vitákat a szocialistákkal. Miért?
– A Jobbikkal szemben a Fidesznek érdeke, hogy a szocialistákat politikai tényezőként tudja felmutatni a választóknak.
Az Orbán-kormány az elszámoltatást is azért mulasztotta el, mert akkor nem tudná a 2010 előtt nyolc évig hatalomban lévő baloldali döntéshozóknak az orra alá tolni a tevékenységükről feltárt bizonyítékokat. Olyan zsarolási potenciál ez a kormánypártok kezében, amellyel érdekeiknek megfelelően hol passzivitást, hol együttműködést érhetnek el a baloldalon.
Régóta világos számunkra a forgatókönyv, az elszámoltatás elmaradásával biztosra vettük, hogy eljön a pillanat, amikor a Fidesz az MSZP-t használni fogja azzal a céllal, hogy a közös bűnöket közösen leplezzék el.
Sokkal veszélyesebbnek tartom egyébként azokat a folyamatokat, amelyek Schiffer András kilépése óta az LMP-ben zajlanak. A háttérben más erők irányítanak, mint amit kívülről láthatunk. Ha az LMP-nek sikerül átugrania a parlamenti küszöböt és rajta múlna a Fidesz kormányalakítása, nagy esély látok arra, hogy közreműködnének ebben. Sokan ezt az alapján elképzelhetetlennek tartják, hogy az LMP élesen támadja a kormányt, de volt már rá a magyar politikatörténetben példa, hogy a rendszerváltás idején önmagát leginkább antikommunistának beállító párt az első adandó alkalommal koalícióra lépett az MSZMP utódpártjával.
Egy ilyen lépés ismét súlyos üzenetet közvetítene a választók felé, hogy megint hazudtak nekik a politikusok. Mi olyan országot szeretnénk felépíteni, ahol a választót partnernek tekintjük két kampány között is. Egyfajta szövetség, ami arra alapul, hogy a politika nem csapja be az embereket, azok jólétéért dolgozik és a közösségre ruházza azokat a döntéseket, amelyek rá tartoznak.
– Ha csak az elszámolást nézzük, akkor az elmúlt három évtized alapján nem sok oka van a választóknak bíznia az ilyen ígéretekben.
– Sok idő ráfordításával és nagyon sok tisztességes jogásszal, közgazdásszal, pénzügyi szakemberrel meg lehet csinálni az elszámoltatást.
Az állami kifizetésekből kell kiindulni, ezeknek a pénzeknek a nyomon követése során feltárható a korrupció, a túlárazásokat is be lehet bizonyítani, ahogy az irányított közbeszerzéseket is. Egy dolgot nem lehet elfelejteni. Minden ügy körül személyzet van, vagyis minimum nyolc ember ismeri egy-egy kifizetésnek alapját, folyamatát. Ők nem lefizetett emberek, hanem, akik munkavállalóként, kényszerből végrehajtják a döntéshozók utasításait. Ők nem hagyják, hogy a felelősséget rájuk testálják, hanem elmondhatják az igazságot, ha szakszerűen eléjük tárják a jogellenes tevékenységeket. Ez pedig nagyban elősegíti a közélet régóta várt megtisztulását.
– Orbán Viktor azt hangoztatja, hogy nincs a belpolitikában ellenfelük, Sorossal kell megküzdeniük. A kormányfő hosszú ideje személyeskedéssel válaszol ellenérvek helyett a parlamentben Vona Gábor felvetéseire. Ezt nehezen értelmezhetjük magabiztosságnak.
– Sajnos a közvéleménykutatók egy adatot soha nem közölnek, hogy hány telefonhívásból tudják teljesíteni a mintavételnél meghatározott számot. 2010 előtt körülbelül kétezerből megvolt az ezres minta, azóta négyezer hívásra is szükség lehet. Ez azért fontos elem, mert ebből le lehet azt a következtetést vonni, hogy az emberek 70-80 százaléka nem hajlandó a kérdésre válaszolni. Nem gondolom, hogy a kormánypárt választói tagadnák meg a válaszadást, inkább azok, akik nem merik megmondani, hogy nem értenek egyet a hatalomban lévőkkel, vagy olyan apátiába süllyedtek, hogy így sem kívánják kifejezni a véleményüket.
Az a fajta közélet, amit mára a kormányzat szereplői kialakítottak, semmi más, mint egy sarokba szorult szervezet kétségbeesett, ijedt visszatámadása. Mi szakpolitikai érvekkel támasztjuk alá az álláspontunkat, de ezekre soha nem valós adatokon nyugvó reakció érkezik a kormányzattól, hanem személyeskedés és demagógia.
– Az évek óta tartó plakátháború az elmúlt hetekben újabb szakaszához érkezett. Kivezényelték a kormányhivatalok munkatársait különböző határozatokkal a kezükben, hogy a Jobbik hirdetéseit szedjék le az amúgy a párt tulajdonában lévő felületekről.
– Összetett ez az ügy. A kormányzatnak az a célja, hogy a polgárokhoz ne jusson el más üzenet, csak az ő propagandaszövegeik. Megszerezték a média döntő részét, a maradékot megpróbálják kivéreztetni. Láthattuk, ahogy a kormány betiltotta az út mentén a plakáthelyeket, majd amikor az ő üzleti körükhöz került a hirdetőcég, ismét engedélyezték azt. Megpróbálták Simicska Lajos érdekeltségeivel hosszú távra kötött plakáthely szerződéseket is egyoldalúan, jogellenesen felmondani. Ez nem sikerült, ezután hozták a plakáttörvényt, ami egyértelműen jogellenes és semmi más célt nem szolgál, mint azt, hogy aki nem ért egyet a kormányzattal, azt minden nyilvános megszólalási lehetőségtől elzárják. Ezek a lépések a diktatúrát idézik. A küzdelem újabb szakasza, hogy a kormányhivatalok és a rendőrség munkatársait is belekeverik abba, hogy jogellenesen leszedjék a Jobbik plakátjait a párt tulajdonában lévő reklámeszközökről.
A kormányzatnak számolnia kell azzal, hogy a pártok, az elégedetlen magyar emberek minden törvényes eszközt megragadnak arra, hogy ezt a durva, alkotmány- és demokráciaellenes folyamatot legyűrjék.
– Mit szól Simicska Lajos plakátolási akciójához?
– Orbán soha nem lett volna az aki, volt szövetségese és egykori barátja, Simicska Lajos nélkül. Beszédes és nagy probléma, hogy olyan miniszterelnöke van hazánknak, aki nem érzi úgy, hogy ki kellene kérnie magának, vissza kellene utasítania a Simicska Lajostól két és fél év óta kapott minősítést. Nem a legszerencsésebb megnyilatkozások ezek a kormányfő és tevékenységének jellemzésére az érintett részéről, de egy erős üzenet a társadalom felé.
– Üzenet? Vagy Simicska Lajos teszteli Orbánt és a hatalmi pozíciójából adott reakcióit?
– Teszteli is. Miért nem kéri ki a miniszterelnök két és fél év óta, hogy ilyen szavakkal illetik? Helyette Orbán olyan intézkedéseket hoz, amivel szembe csapja azokat az értékeket, amelyeknek korábban nagy harcosa volt, a jogállamiság, a demokrácia, a sajtó- és szólásszabadság, a magántulajdon védelmének elveit. Álságossá vált az a kormányzati kommunikáció, hogy majd megvédik az embereket az olyan politikai reklámoktól, amelyek szerintük megzavarják a polgárok nyugalmát. Azok megjelenését akadályozzák, amelyek nekik nem tetszenek, közben a sorosozással és a migránsokkal való fenyegetéssel izgatják, félelemben tartják a társadalmat.
Szégyellem, hogy olyan miniszterelnöke van az országnak, akinek nincsen alapja arra, hogy kikérje magának és visszautasítsa a Simicska Lajos által használt jelzőt.
– A kormánypárti sajtó nem tett fel hasonló kérdést, helyette Önt, mint Simicska Lajossal egy városban élő jobbikos országgyűlési képviselőjelöltet próbálták meg számon kérni, hogy milyen hatással lehet a gyerekekre a plakátra fújt üzenet.
– Azokat a gyermekeket kezdte el félteni a kormány és a médiája, akiknek az iskolából hazatérésüktől a lefekvésig tartó időszakban rettegést, félelmet kiváltó, zaklatottságot okozó hírműsorokat közvetítenek. Ezektől kellene óvni a gyermekeket és nem Simicska üzenetétől, aminek jelentését szerintem a gyerekek többsége nem is ismeri. Ha annyira féltenék a gyerekeket, akkor nem engednék, hogy 500 ezer gyermek mai is éhezzen ebben az országban. Csak a KSH adatait kell megnézni, ha egyetlen gyerek is olyan családban él, ahol nincs egy főre jutó 40 ezer forint jövedelem, ő nemhogy szegénységben, hanem mélyszegénységben él és éhezik. Ha nagyon felelősségteljes lenne a kormány a gyermekek iránt, akkor az 1-2 gyermekes családokat nem részesítené hátrányban, a többgyermekesekhez képest. Ha felelősségteljes lenne a kormány, nem rakna iszonyú bugyuta tananyagot rengeteg óraszámban a gyermekek nyakába.
Ha szeretné a gyerekeket a kormány, akkor az oktatási rendszerének az lenne az alapja, hogy minden gyermekben találja meg a tehetséget és tehetség orientáltan segítené őket az oktatás mellett, hogy minél hamarabb megtalálják azt a területet, azokat a tevékenységeket, ahol a leginkább sikeresek és boldogok lehetnek.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
