Nappal vadásznak és terelgetik kecskéiket, esténként a jurtában beszélgetnek, éjjel meg persze pihennek. A főnök az öreg Jürgür bátyó, fia pedig Sürgür, a tisztelettudó. Sürgür éppen érdeklődik atyjánál: – mond, ó sokat látott atyám, mely törzs a legerősebb, mely törzs a leghíresebb széles e tajgában? – Megmondom néked, – így az öreg főnök – tisztelettudó fiam, megmondom, nem sajnálom tőled a tudást! A legnagyobb és legerősebb a mi törzsünk, a bürgür törzs, természetesen! Ám van még néhány nagyon erős és hírneves törzs e széles világban!
Legnagyobb és leghíresebb a szovjetek törzse, a nagy Sztálin főnök vezetésével. Még nála is nagyobb volt a hajdani tatár törzs, Csingisz főnök vezetésével. De mindezeknél is nagyobb és híresebb a távoli madzsarok törzse, a Duna nevű amur mellékén! – És mond, ó sokat látott atyám, mit cselekedtek ez erős és hírneves törzsek, mely dolgaikat vitte a hírnév szétfele a tajgában? – Megmondom néked, – így az öreg főnök – tisztelettudó fiam, megmondom, nem sajnálom tőled a tudást! Mindkét törzs, a szovjetek is, meg a tatárok is hatalmas birodalmat szerveztek!
Egyik óceántól a másikig, griffek hegyeitől az örök homály határáig terjedtek ezek a birodalmak. Nem, persze, nem egyszerre, hanem egymás után. Legyőzték a harcmezőn minden ellenségüket, rabláncra fűzték a megmaradtakat, úgy tobzódtak a kincsekben, hogy csak na.
Hanem egyszer mindennek vége kell legyen! Mindkettő híres nagy birodalomnak akkor lett vége, amikor ujjat húztak a madzsarok vitéz nemzetével. Igaz, nem pontosan akkor, de az istenek haragját a madzsarok megtámadásával keltették föl! – És mond, ó sokat látott atyám, ha a madzsarokat ennyire szeretik az istenek, lehetséges-e talán, hogy ők minékünk testvéreink, vér szerinti rokonaink nekünk? – Megmondom néked, – így az öreg főnök – tisztelettudó fiam, megmondom, nem sajnálom tőled a tudást, sőt meg is dicsérlek, mert pontosan eltaláltad.
A madzsarok olyanok éppen, mint mi, tehát rokonaink! Ám ekkor borzasztó dolog történt! Kint a folyón feltűnt Banános Joe bárkája, kikötött, és fedélzetéről kiugrált a Yakutszki Tudományegyetem néprajz szakos hallgatóinak válogatottja, a híres Todor Böszmics Szakadov professzor vezetésével.
Szempillantás alatt dokumentálták a jobb sorsra érdemes bürgür népet, akik így bekerültek a nemzetközi tudományos élet adatforgalmába, és néhány esztendő múlva Magyarországon is megismertük őket, hamar el is terjedt, hogy ők „rokon tudatú” népek. Következő évben már rajtuk ütött egy cifrakaftányos hagyományőrző egyesület, meghívták őket a jövő évi Kurultájra, és innentől a dolgok menete végképp ellenőrizhetetlenné vált. És a helyzet csak fokozódik….
Pogány István
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
