Idén is fergeteges sikert aratott az Ősök Napja, mely páratlan években váltja a páros években megrendezett Kurultájt. Bíró András Zsolt és csapata a semmiből egy százezres látogatottságú, hatalmas élményt adó rendezvényt teremtett, mely évente rengeteg embernek ad intenzív magyarságélményt, nemzeti öntudat-erősödést, tartást, büszkeséget, s bizonyára nem keveseknek ismeretanyag-gyarapodást is a megannyi színvonalas előadásnak, kiállításnak köszönhetően.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy az EMI tábor vezetőinek „cseréje”, hogy miközben eltávolodtak a hiteltelenné vált Jobbiktól, szoros, a jövő évre is kiterjedő szövetséget kötöttek a kurultájos csapattal, annyira jó, mondhatni hiper-zseniális lépés volt, hogy annak nemzetpolitikai hasznosságát túlbecsülni lehetetlen.)
Nem véletlen, hogy Bíró András Zsolt volt az első, aki megkapta 2013-ban egy akkor még merőben más szellemiségű, nemzetileg kőkeményen elkötelezett Jobbik vezetésétől a párt legnagyobb kitüntetését, a Pongrátz Gergely Érdemkeresztet.
Eljött viszont 2016 szomorú ősze és a Jobbik nemzetpolitikai pálfordulása, aminek első kiábrándító jelei a kvóta-népszavazáson való demobilizálás, az érvénytelen népszavazás után Orbán Viktor lemondásra való felszólítása, végül pedig a migránsügyi alkotmánymódosítás elbuktatása voltak.
A Magyar Idők abban a kör-interjúban, melynek keretében a Jobbik szellemi holdudvarából szólítottak meg féltucatnyi személyiséget (történetesen e sorok íróját is), megkérdezték Bíró András Zsolt véleményét is, aki rendkívül visszafogott kritikával élt. A jelek szerint ennyi is elég volt ahhoz, hogy a Jobbik megvonja az Ősök Napja anyagi támogatását, és hogy az idén már ne reklámozza a rendezvényt médiafelületein.
Nem hittem, hogy valaha a Jobbik választási kudarcát fogom kívánni. Ismerek tisztességes jobbikosokat, akik nem akarják életük álmát veszni hagyni. Megértem őket. Az erdélyi autonomista csapat is hét évig folytatta utóvédharcát az RMDSZ-ben. Attól, hogy mi sikertelenek voltunk ebben a harcban, még nem szükségszerű, hogy a Jobbik jobb erői is sikertelenek legyenek. De a menetrend aligha lehet más, mint bukás, feleszmélés, vezetőváltás, irányváltás.
Úgyhogy a szebb jövő felé vezető úton a soron következő meghatározó lépés a méltó bukás.
Borbély Zsolt Attila / Székely Hírmondó
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
