No, nem azért jutott eszembe a párhuzam, mert az ifú énekesben Cseh Tamás 21. századi alteregójára bukkantam volna. Nem csinál rossz muzsikát, de ahhoz a szinthez még rengeteget kell melóznia. (Ahogyan Cseh Tamásnak is rengeteget kellett az ő korában, hogy pár év múlva „a” Cseh Tamás lehessen.) Hanem csak úgy, spontán. A gyomor görcsbe szorulása, a torok összeszorulása, az kéz ökölbe rándulása miatt. Amit akkor – ahogy évtizedekkel később elmondta – Cseh Tamás és társai éreztek akkor azon, az 55 évvel ezelőtti balatoni estén. Aztán persze nagy ívben tettek az egészre, és zenéltek tovább egy faluval, egy várossal, egy megyével arréb. És nyeltek, és küzdöttek, és alkudoztak, meg időnként nem alkudtak azokkal a zsíragyú idióta bolsikkal, akik akkoriban eldöntötték, hogy ki, mikor, hol zenélhet. Meg, hogy mi számít „rendszerellenesnek”. És addig nyeltek, küzdöttek, alkudoztak és nem alkudtak, míg végül a zsíragyú bolsik eltakarodtak.
Hogy aztán most
55 (ötvenöt) esztendővel később, 27 (huszonhét) évvel a rendszerváltozásnak nevezett izé után egy fideszes vezetésű városban egy nemzeti színűre mázolt zsíragyú bolsi azt mondhassa egy huszonéves kölyöknek, hogy nem mehet fel a színpadra a gitárjával, mert a dalai „rendszerellenesek”.
Na, most, kezdjük azzal,hogy milyen ország az, hogy el helyi érdekű csinovnyik úgy gondolja, hogy a rendszerellenesség eleve kizáró ok lehet? Folytassuk azzal, hogy sajnos nem kellett negyedszázadot várnunk 1990 után, hogy ez megtörténhessen: 2001-ben egy liberálissá mázolt zsíragyú bolsi, bizonyos Demszky Gábor megtiltotta, hogy Petőfi Csarnokban megrendezzék a „Fehér Karácsony” nevű rendezvényt, mert szerinte az ott fellépő zenekarok „szélsőséges szövegeik” vannak. És persze jegyezzük meg azt is, hogy a HVG akkor erről nem ilyen szolidáris hangvételű cikket írt.
A helyzet 16 év alatt annyit romlott, hogy a Pecsa színpadáról leparancsolt szkinhed és nemzeti rock bandák valóban elég kemény rendszerellenes üzeneteket fogalmaztak meg. Ami persze nem nenti az akkori főpolgármester hamisítatlan tanácselnöki mentalitását. Pusztán azt mutatja, hogy
akkor még legalább tényleg be kellett szólni a rezsimnek ahhoz, hogy betiltsanak egy koncertet.
Ma már elég, ha a rendezvényszervező kultúros elvtárs szerint
„furcsán veszi ki magát”
egy-egy szöveg. A Szarvasi Szilvanapok fesztiváligazgatója ugyanis ezzel volt képes megindokolni, hogy Baráth Benjámin miért nem léphet fel.
Baráth bandájának a NégyBének összesen két szövegét lehet fellelni a neten. Ezek nagyjából a „a világ egy kicsit szar, az emberek kicsit hülyék, de fiatalok vagyunk, és érezzük jól magunkat” örökérvényű rock’n’roll tematikája mentén írodtak. Pl. ilyen hardcore felforgató beszólások vannak benne, hogyaszongya:
„én komolyan azt gondolom, hogy lehetünk még azok
akik mutatnak ennek a világnak valami olyan nagyot
hogy egy jó ideig legalább forog tovább velünk
meg, hogy 10 év múlva ezen a helyen majd ugyanígy itt leszünk.
Ne aggódjál itt minden szép lesz, bármi lesz a baj
ahogy eddig is majd ezentúl is megoldunk minden szart
rágyújtunk az éjszakára, a hajnalba együtt megyünk
táncolunk egyet a reggellel és majd újra együtt kelünk”
Vagy az ennél is lázítóbb forradalmi induló, amelyben odáig merészkedik a szerző, hogy
„És ne gondold, hogy más lesz ugyanúgy lesz, mint régen
ugyanazok az emberek, mint pontosan egy éve
felfelé a hegynek a csillagok tapsolnak
mögöttünk az ördögök meg nekünk oda szólnak, hogy
itt senki nem akar egyedül lenni
itt mindenki megpróbál egy kicsit szeretni.”
Jó, akkor most kapcsoljuk ki az iróniagépet, és vegyük egy percre komolyan ezt a tragikomikus kistérségi balhét. 60-as IQ felett mindenki számára nyilvánvaló, hogy rohadtul semmi rendszerrelenes nincs ezekben a szövegekben. A fesztiváligazgató úr pedig minden bizonnyal jóval több, mint 60-as IQ-val bír, tehát ezt ős is nagyon jól tudja. Csakhogy neki olyan embereknek kell elszámolnia a rendezvény kifogástalan, és minden zavaró tényezőtől mentes lebonolyításáért, akiknek nem biztos, hogy rendelkezésükre áll az a 60 IQ pont. Persze simán lehet, hogy nem így van, és a felettesei most értetlenül vakargatják a fejüket, hogy csinálhatott ekkora baromságot.
A történet lényege azonban nem az, hogy miért döntött így.
Hanem az, hogy úgy érezte: így kell döntenie. Biztos, ami zicher alapon.
Mert nem lehet tudni, miből lehet balhé, hogy miért érkezik majd a lecseszés odafentől. És, amikor
a középmagasan állók annyira be vannak szarva az odafenn levőktől, hogy biztos, ami zicher alapon belerúgnak az alattuk levőkbe – akkor máris megérkeztünk 1962-be.
Cseh Tamás ott áll az almádi állomáson, kezében a gitár, és a kitiltó határozat. És elmegy, hogy aztán nem olyan soká már tényleg rendszerllenes dalokat írjon. Mert a zsírfejű bolsik ki-be-és letilthatnak – de mindig a srácnak lesz igaza a gitárral a kezében. És, amelyik hatalom ezt elfelejti, az bukásra van ítélve.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
