Bödör László 1933. augusztus 17-én Budapesten született. Fiatalon a családjával a Keresztúri úton lakott és a barátaival a Rákosi Vasutas-pályáján rúgta a bőrt. Miután sikeresen leérettségizett, esztergályosnak tanult, majd behívták katonának Esztergomba.
A hadseregbajnokságban mutatott játékára felfigyelt az Esztergomi Vasas, így Bödör László az NB II-be igazolhatott – már 21 évesen. Az esztergomi gárda – a szokásoknak megfelelően – az élvonalbeli Doroggal tréningezett együtt a felkészülési időszakban, s ekkor szúrták ki őt a bányászvárosiak. Bödör a Dorog játékosaként az NB I-ben nem sokkal 22. születésnapja előtt, 1955. június 5-én a Szombathelyi Törekvés ellen 3–1-re megnyert bajnokin mutatkozott be, rögtön góllal. Az 1955-ös szezonban a dorogi klub – a legjobb vidéki csapatként – ötödik helyen zárt a bajnokságban. Bödör László mindössze egy évet töltött az együttesben, de olyan csapattársakkal játszott együtt, mint Buzánszky Jenő, Ilku István, vagy Monostori Tivadar.
Bödör László a katonaság után, 1956-ban visszatért Budapestre és az MTK-hoz igazolt. A fővárosi együttessel sikert sikerre halmozott.
A nemzetközi színtéren is szép eredményeket ért el. 1959-ben Közép-európai Kupa-döntőben játszott, négy évvel később az ezüstérem után pedig megnyerte a sorozatot. Az MTK-val az 1961–1962-es évadban a legjobb négy közé jutott a Vásárvárosok kupájában. A menetelés során négy góllal segítette a csapatot, eredményes volt a Valencia ellen 7–3-ra elveszített elődöntő második mérkőzésén, amelyen Farkas János és Machos Ferenc kölcsönjátékosként erősítette az MTK-t.
A trófeát a Sporting Lisszabon hódította el, miután a 3–3-as döntetlen után 1–0-ra legyőzte az MTK-t.
A magyar labdarúgó-válogatott korelnöke, Bödör László 1961. február 17-én játszotta egyetlen találkozóját a nemzeti csapatban, az Egyiptom ellen 2–0-ra megnyert barátságos meccsen. Ezenkívül két nem hivatalos mérkőzésen lépett pályára a nemzeti együttesben, valamint 10-szer kapott lehetőséget a B-válogatottban.
1965-ben felhagyott a játékkal, de barátja, Bányai Nándor invitálására 1967-ben a Debrecenhez igazolt. A DVSC színeiben civil munkája mellett csupán négy összecsapáson futballozott. 1967-ben aztán végleg felhagyott a játékkal, bár megszerezte az edzői képesítést, de nem dolgozott trénerként. Helyette kétszeres aranykoszorús esztergályosmester lett belőle.
Névjegy: Bödör László
Született: 1933. augusztus 17., Budapest
Posztja: támadó
Válogatottság/gól: 1/0 (1961)
Csapatai: Esztergomi Vasas (1954–1955), Dorogi Bányász (1955–1956), MTK (1956–1965), DVSC (1967)
Kiemelkedő eredményei: magyar bajnok (1957–1958), 3-szoros magyar bajnoki ezüstérmes (1957 tavasza, 1958–1959, 1962–1963), magyar bajnoki bronzérmes (1960–1961) KK-győztes (1963), KK-döntős (1959), KEK-döntős (1964), VVK-elődöntős (1962)
Bödör László már többször nyilatkozott a Puskás Intézet holnapjának. Például tavaly decemberben jó barátja és egykori csapattársa, Sipos Ferenc születésének 90. évfordulóján, valamint Puskás Ferenc születésének 96. évfordulóján.
Isten éltesse Bödör Lászlót!
(puskasintezet.hu/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
