Éden, bukás, bűn, ígéret, üdvösség, antikrisztus, fenevadbélyege, megváltás, szövetség, menyország, pokol, világvége. Ismerős szavak, manapságráadásul egyre gyakrabban bukkannak fel akár a hétköznapi híroldalokon is, devajon látjuk bennük az összefüggést? Ha megkérnének, hogy használjuk őket egyrövid, összefüggő és könnyen érthető szövegben képesek lennénk rá? Érdemesmegpróbálni, mert biztos sokan tapasztaltátok, hogy egyre többeketfoglalkoztatnak ezek a témák, én pedig azt látom, hogy az Úrral éppen ismerkedőknehezen látják át, hogy a világban folyó események hogyan illeszkednek azösszképbe vagy hogy egyáltalán mit is ábrázol ez a kép, hiszen innen nézveritkán van lehetőségünk mennyei magasságokból letekinteni rá. Ennek tükrébentalán hasznos lehet egy ilyen próbálkozás, ugyanakkor az alábbi rövid írássalnem egy „ki tud többet a Bibliáról” versenybe szeretnék benevezni és nem isteológiai értekezésre készülök. Tisztában vagyok vele, hogy a végeredményminden igyekezetem ellenére sem lesz tökéletes, akadnak majd, akikgyermekdednek találják, de sebaj. A célom mindössze annyi, hogy röviden ésérthetően leírjam, mit keresünk itt a Földön, miért tartunk ott, ahol tartunkés mi lesz a vége a történetünknek, merthogy ez a történet igazán a sajátunk. Talánsikerül megláttatnom másokkal is ezt a hihetetlen, minden képzeletünketfelülmúló alkotást. És ha már képekről beszélünk, tekintsünk erre az írásbeli próbálkozásravázlatként, aminek segítségével a végső mű remélhetőleg saját szívünkbenelevenedik majd meg és persze mindenki hozzátehet pár ecsetvonást a vázlathozis.
Hol is kezdhetnénk a történetet, mint a kezdet kezdetén, aminekünk emberi halandóknak a földi lét születését jelenti. Arról, hogy azelőttmi volt, mi járhatott a Művész fejében mielőtt alkotni kezdett, csak néhányhalvány sejtésünk van, de a végső alkotás ismeretében tudható, hogy ez semmarad örök titok számunkra.
Történelmünk hajnalán Isten megteremtette az embert és egycsodálatos otthont adott neki a frissen megalkotott Föld egyik szegletében, aminemcsak lakóhelyéül szolgált, de mintát is biztosított arra, hogy a Föld többirészét milyen állapotba kellene hoznia.1
Az első emberpár minden tekintetben tökéletes volt,tökéletesen egészséges, boldog és szabad, a szabadság azonban magában hordoztaannak a lehetőségét, hogy mindezt visszautasítsa. Isten tudta, hogy a tökéletesboldogsághoz mire van szükségünk, csakhogy nem robotokkal tervezte benépesítenia Földet, hanem olyan lényekkel, akik szabadon választják mindezt. Szabadonboldogok, és szabadon döntenek arról, hogy viszontszeressék Alkotójukat.Keresztényként úgy gondoljuk, hogy megteremtésünk legfőbb célja is az volt,hogy az Istenben és a Lényéből fakadó háromságban létező feltétel nélküliszeretetet másokkal is megoszthassa.
Az Istenből fakadó szereteten alapuló boldogság egyiklegfontosabb eleme annak elismerése, hogy az ember soha nem lehet igazánelégedett, boldog vagy szabad, ha saját magát teszi élete középpontjába. Felkell ismernünk, hogy akkor leszünk szabadok, amikor Urat választunk, akkorigazán boldogok, ha magunk helyett másokkal törődünk, fejet hajtva leszünk nagyokés az igazi egyéniséget is az engedelmességen át találjuk meg.
Az első emberpár úgy gondolta, hogy kipróbálja ennek azellenkezőjét. Bár a reakciójukat nem ismerjük, a kísérlet bebizonyította, hogyIstennek igaza volt. Amikor Ádám és Éva Isten helyett saját akaratát kezdtekövetni, mindent elveszített. A kísértő örök életet ígért nekik, amit éppen avilág legismertebb harapásával veszítettek el. Tudást ígért, pedig pont atiszta tudás megszerzésének lehetőségének fordítottak hátat, amikor Istennelvaló szoros, közvetlen kapcsolatuk megszakadt.
Ezt nevezi a kereszténység bűnbeesésnek, aminek következményekéntegyetlen ember sem képes tökéletes szeretetben, bűn nélkül élni.
Isten az embert örök életre szánta, csakhogy a földiboldogsághoz egyedül az eredeti, tökéletes és bűntelen embertípus juthatottvolna, aki ezt a tökéletességet feladta. Istent mindez nem érte meglepetéskéntés az örökéletű ember vonalának helyreállításához, valamint a bűnért járóbüntetés megfizetésére az előre elkészített „B” tervhez folyamodott, így bár azember már induláskor elveszítette az elmúlhatatlan életet, Isten megígérte,hogy mindenki kap egy új esélyt. Ádám, Éva, az ő gyermekeik és azok gyermekei,egészen Jézus születéséig, a jövőbe tekintettek az Édenben kapott ígéret beteljesedéséért,későbbi leszármazottaik, te, én és minden ma élő ember pedig a múltba, demindannyian ugyanarra a Megváltóra, Jézusra.
Elképzelhetjük mindezt egy szerető család példáján keresztülis, amelyben az Apa tényleg tudja, hogy mi a legjobb a gyerekeinek, mégislehetővé teszi számukra, hogy más utat válasszanak és minden pillanatban tártkarokkal várja őket vissza, akár sikerrel jártak távollétükben, akár elbuktak.
Ezzel elérkeztünk a történet fordulópontjához, ami egyúttalmindennek a közepe is, függetlenül attól, hogy időben hol helyezkedik el, mertaz idő minden pillanatát átjárja.
A mindenség közepe, eleje és vége Krisztus. Lineárisidővonalunkon természetesen Jézus születésénél, nagyjából mai időszámításunkkezdetén járunk. Jézus születése, halála és feltámadása volt Isten terve azember és a Közte lévő kapcsolat és örök életünk helyreállítására. A kapcsolatés a tökéletes emberi élet egy ember által veszett el, így azt Isten szabályaiszerint csakis egy ember állíthatta helyre.2 Persze nemakármilyen, hanem egy tökéletes ember. Tökéletes ember pedig egyedül Isten lehetett,mivel a tökéletesség az ember bukása óta a bűn miatt lehetetlen. Isten tehátlejött közénk, hogy tökéletes emberként kifizesse a bűn által felhalmozottadósságunkat, visszaadja az elherdált örök életet, aminek ára egy tökéletesember élete és halála volt.
Innentől kezdve az örök élet mindenki számára újra nyitvaállt. Isten kifizette a számlát, teljesítette az ígéret Rá eső részét, számunkranem maradt egyéb tennivaló, mint átvenni, amit felkínált. Átvenni az élete által megvett életet ésbűneink megbocsátását.
Az emberen és a Föld egyéb lakóin kívül Isten más lényeketis teremtett. Nem kötötte az orrunkra, hogy pontosan mikor, de a lényegszempontjából ez nem is annyira fontos. Amit tudni érdemes, hogy léteznekszellemi teremtmények, akiket többnyire angyalként emlegetünk. Ahogy az embereknél,úgy az angyalok között is létezik hierarchia. (Ez nem összetévesztendő asokszor igazságtalan, vagy legalábbis annak tűnő világi hierarchiákkal vagy azegyes emberek értékével, amit nem hierarchiák, hanem Isten szeretete határozmeg.) Az egykor a ranglétra csúcsán álló arkangyal, Lucifer, nem volt elégedettpozíciójával. Úgy gondolta, hogy Isten szerepében is megállná a helyét, amikorpedig az előléptetést nem kapta meg, fellázadt Teremtője ellen, azonban mennyeitrón helyett korábbi pozícióját is elveszítette, vagyis elbukott, közben pedig úgytűnik, hogy magával rántotta vagy csábította angyaltársai egyharmadát.3
Most tekintsünk el attól a nevetséges feltételezéstől, hogyegy teremtett lény, legyen akármilyen hatalmas vagy okos, átvehetné az őtteremtő, mindenható, mindenhol jelenlévő és mindentudó Isten szerepét, de hátide vezet a büszkeség, márpedig azt igenis tudjuk, hogy az egykori fényvivőbukásához ez vezetett.4
Szóval történetünk szempontjából Lucifer szerepe nemelhanyagolható, hiszen lázadása óta mindent megtesz Isten tervének meghiúsításaérdekében. Ő csábította Ádámot és Évát engedetlenségre és ő áll avilágtörténelem sok sötét momentuma mögött. Mielőtt elkezdenénk ujjal mutogatnirá és megkérdeznénk, hogy miért mi isszuk meg mindennek a levét, ne felejtsükel, hogy a döntés azért mégiscsak a miénk volt, vagy hogy az Édenkertbentörténtekhez visszatérjünk, Ádám és Éva döntött így, nem Lucifer. És haezekután ugyanezt a kérdést feltesszük első őseinkkel kapcsolatban,felháborodva, hogy miért mi bűnhődünk miattuk, gondolkodjunk el azon is, hogy vajonmi jobban teljesítettünk-e volna a helyükben.
Lucifer így tehát évezredek óta próbálja szítani afeszültséget ember és Isten között, abból a feltevésből kiindulva, hogy mindenIsten ellen hozott döntés az ő táborát erősíti. Ügyködése Jézus halála ésfeltámadása óta sokkal nehezebbé vált, hiszen egyetlen döntés vagy főhajtás,egyetlen „igen” vagy feltartott kar, egy szempillantás alatt eltörölheti egy elveszettélet valamennyi hiábavaló próbálkozását. Lucifer, másik ismert nevén Sátán,mégsem adja fel. Bár a háborút elveszítette, úgy számítja, hogy a történetvégéig megpróbál minél több embert saját vesztes oldalára csábítani. Célja akezdetek óta változatlan: elnyerni a világ elsőszámú pozícióját, magáénak tudniminél több ember akaratát és a világ feletti uralmat. Isten akar lenni és ennekeléréséhez mindenben saját Teremtőjét utánozza. (Ez talán az irónia terén megyneki a legrosszabbul.)
Miközben Isten nemcsak mindenható, mindentudó és mindenholjelenlevő, az emberi szíveket és gondolatokat is ismeri, sőt mi több, szabadbejárása van hozzánk, ha mi is úgy szeretnénk. Lucifer ezzel szemben maga isteremtmény. Egyszerre a térnek csak egyetlen pontján képes jelen lenni, nemgondolatolvasó és nem mindentudó. Ahhoz, hogy a Föld minél nagyobb darabjafelett uralkodhasson nagyon sok követőre van szüksége, földire és föld alattiraegyaránt, hogy tökéletlenségét általuk pótolni próbálja.
Ezzel pedig elérkeztünk napjainkhoz és az utolsó vagy végsőidőknek nevezett korig.
Mivel Sátán célja a világuralom, a szó legszélesebbértelmében, vagyis nemcsak a fizikai világ, hanem az emberek szíve és lelkefelett is hatalmat akar, az évszázadok, sőt évezredek alatt igyekezett olyanbirodalmat létrehozni, aminek segítségével képes lehet erre. Mivel, ahogyfentebb írtam, Istennel szemben komoly hátrányban van a mindenhatóság terén,fizikai eszközökkel és követők hadával kénytelen kiegészíteni képességeit.Isten mindenhol jelen van és ismeri a gondolatainkat. Sátán az emberekmegfigyelésével törekszik ugyanerre. Drónok és műholdak figyelik az eget és aföldet, az eszközeinkbe éptett mikrofonok hallgatják a „gondolatainkat”, akeresőmotorok és egyéb netes segédeszközök figyelik, hogy mi foglalkoztatbennünket. Ugyanezt a célt szolgálták régmúlt korok besúgói és kémhálózatai atársadalom különböző rétegeiben, az ókortól egészen napjainkig.
Mindentudó lévén, Isten természetesen a kezdetektőltisztában volt Sátán törekvéseivel. Ezért is adott különböző nyelveket anépeknek és határozta meg5 lakóhelyük határait.Lucifer egységes világbirodalmat akar, aminek létrehozását többször ismegkísérelte a világtörténelem folyamán. Ennek egyik legismertebb és legkiterjedtebbpéldája az ókori Róma volt, aminek földi hatalmát Jézus is megtapasztalta atestben. Érdemes megjegyezni, hogy mi sem bizonyítja jobban ennek a törekvésneknevetséges és erőtlen voltát, hogy Jézus, a világ Teremtője és Ura, földi életesorán egyetlen percet sem szánt ennek a világi birodalomnak a megdöntésére.Tudta, hogy Isten királyságához és Sátán vesztéhez, az emberi szíveken át vezetaz út.
Az emberiség technológiai ismeretei napjainkra jutottak arraa szintre, hogy az áhított világbirodalom megvalósítása karnyújtásnyitávolságra kerüljön Lucifer számára. Istenutánzó törekvéseinek másik fontoseleme megszerezni az emberek imádatát és ez az a pont, ahol a kép homályosabbáválik. Persze tudjuk, hogy léteznek sátánisták, akiktől ezt megkapja (bársokszor ezt is inkább a világi hatalom vagy Isten iránti dacból, mint Sátánigazi csodálata révén), de ő nyílt és mindenkire nézve kötelező tiszteletreáhítozik. Ennek a törekvésnek lesz fontos eleme a Bibliából Fenevad Bélyegekéntismert valami, amivel követőit megjelöli majd. Istennek ilyesmire nincsszüksége. Ismeri az övéit mindenféle fizikai jel nélkül is. Sátán ezt is technológiaivívmányokkal igyekszik pótolni, amelyek egyúttal hatalma konszolidációját iserősíteni hivatottak.
Történetünk fordulópontjánál esett szó Jézus szerepéről,illetve arról, hogy halála és feltámadása által helyreállt kapcsolatunkIstennel és visszakaptuk az örök élet lehetőségét.
Ez Isten tervének azon része, amit Sátán napjainkban próbálsaját képére formálva a világ elé tárni. Mivel mindenben Istent igyekszikutánozni, hatalmi terveinek fontos része, hogy imádatát egy olyan ember általvalósítsa meg, akinek az emberiség általi követése a lehető legjobbanhasonlítson Isten Fiának követésére. Ez az ember lesz az Bibliábansokféleképpen nevezett, de azért leginkább Antikrisztusként ismert személy. Őaz a bizonyos Fenevad, akinek a bélyegét már említettem és akinek nemcsakBélyege, hanem valamiféle képmása is lesz, amit mindenki imádni lesz köteles.
Isten követőinek csupán arra kell figyelni, hogy ezt a kettőt,a Fenevad és rajta keresztül Sátán imádatát elkerüljék.
Az emberiség történelmének ezen szakaszáról számos elmélet létezik. Van, aki szerint 7 évig tart majd, van, aki úgy hiszi, már el is kezdődött és vannak olyanok, akik szerint már be is fejeződött. Ezek a kérdések történetünk szempontjából másodlagosak. Egy biztos, a világtörténelemhez és az örökkévalósághoz viszonyítva nagyon rövid időszakról beszélünk és akár hamarosan elkezdődik, akár tart már, akár megérjük, akár nem, egyre kell csupán figyelnünk: Jézusra. Az Alfára és Omegára, a Kezdetre és a Végre6, mert Ő vár majd a túloldalon és Ő lesz az, akinek jelére a függöny szétnyílik és elkezdődik az utolsó jelenet, aminek immár másodszor, a testben is főszereplője lesz.
Ezeket az utolsó éveket sokan a világ végeként emlegetik, pedig pont annyira nem a világ végét hozzák el, mint ahogy a halál sem az élet végét jelenti. Lesz néhány éles kanyar, rögös hegymenet, de közben lesz örömre forduló szomorúság7, minden értelmet meghaladó béke8, a végén pedig elmúlhatatlan élet is9.
Ez tehát a mi történetünk dióhéjban, aminek egyesszakaszairól számtalanszor beszélgettünk már és sok írás is felkerült azoldalra.
A megváltásról például ITTolvashatsz bővebben.
Jézusról és a hitről a könyvtárban találsz sok anyagot: LINK
Az idők jeleiről pedig ITT és ITT
Ha pedig egyelőre túltelítődtél és most nem szeretnél továbbolvasni, erre a pár sorra vess még egy pillantást: LINK
Azt pedig ne feledd: akik Istent szeretik, sohasemtalálkoznak utoljára!
Mózes 1. könyve 1. fejezetI. Korinthus 15:45Jelenések12:3-9Ezékiel 28:17, 1. Timótheus 3:6Ap. Csel. 17:26, V. Mózes 32:8Jelenések 1:8, 21:6, 22:13János 16:20Filippi 4:7II. Timótheus 1:10
Forrás:idokjelei.hu
Tovább a cikkre »
