Budapesten, a Piarista Gimnázium kápolnájában hálaadó szentmisével ünnepelték a Mérleg című katolikus folyóirat 60. születésnapját. A november 3-i mise végén, amelyet Bozók Ferenc piarista szerzetes pap mutatott be, Balogh Vilmos Szilárd, aki 35 éve a teológiai szemle munkatársa, a Mérleg célkitűzéseit, munkáját ismertette.
Bozók Ferenc SP így köszöntötte a jelenlévőket: „Kedves Barátaink, Testvéreink! Hálát adni jöttünk össze. Hálát azért, hogy hatvan évvel ezelőtt az éppen akkor befejezéséhez közeledő zsinat szellemében létrejött egy negyedéves folyóirat, a Mérleg. Köztudott módon az akkori történelmi viszonyok közepette a 20. század legjelentősebb katolikus egyházi eseményéről, a zsinatról, annak szellemiségéről hazánkban csak elvétve kaphattunk információkat. A zsinati nyitás szellemiségét igyekezett a folyóirat továbbadni magyarul. Ezt a nyitottságot, az új és megfontolásra érdemes gondolatok, meggondolások iránti érzékenységet kívánja a mára internetes platformmá alakult Mérleg 60 éve szolgálni. Ezért ünneplünk hálával, Eucharisztiával.”
Az evangéliumot (Mt 6,26–34) követő homíliában Bozók Ferenc utalt a Wikipédián található megjelölésre, amely „zakózsebre” tervezett teológiai folyóiratnak mutatja be a Mérleget. A formátum ugyanakkor jelentős nyitást, előremutatást, tágasságot jelent – hangsúlyozta. Így méltán vagyunk hálásak azért a szolgálatért, amelyet a készítők a hatvan év során megvalósítottak.
Az egyetemes könyörgésekben hálát adtak mindazokért, akik a világban, az Egyházban, kisebb és nagyobb közösségekben a megbékélés, az egymás iránti nyitottság képviselői, tanúi; valamint a II. Vatikáni Zsinat által megnyitott útért; minden keresztény és vallását komolyan vevő felekezetért, akik a jó, igaz és szép megvalósításáért fáradoznak; a Mérleg elhunyt vezető munkatársaiért: Boór János alapító-főszerkesztőért, Szabó Ferenc és Weissmahr Béla jezsuitákért, Endreffy Zoltánért, Harmathné Szilágyi Annáért, valamennyi munkatársért és jótevőért.
Az áldás előtt Balogh Vilmos Szilárd ismertette a Mérleg célkitűzéseit, munkáját.
A Mérleg negyedéves kiadványként indult 1965 tavaszán. A II. Vatikáni Zsinat még nem ért véget, de a folyóirat az első számtól kezdve a zsinat szellemében kívánt tevékenykedni. Az első olyan magyar nyelvű folyóirat volt, amely kimondottan ennek jegyében jött létre. Külföldről működött, 1987-ig a laptulajdonos a Herder Kiadó volt. Ebben az időszakban a munkatársak neve sehol sem jelent meg. Az anonimitás hosszú ideig, még a rendszerváltás után is fennmaradt. 1988-tól Valentiny Géza prelátus segítségével az Osztrák Püspöki Konferencia vette át a működtetést, egészen az 1997–98-as hazatelepülésig. Ekkor találkozunk először az alapító-főszerkesztő Boór János és két jezsuita főmunkatársa, Szabó Ferenc és Weissmahr Béla nevével az impresszumban. A folyóirat küldetését a második számban (1965/2) fogalmazta meg Boór János egy olvasói levélre adott válaszban, utalva a folyóirat „tallózó” (digest) jellegére: „A Mérleg (…) nem tekinti feladatának eredeti cikkek, tanulmányok közlését. A külföldi folyóiratirodalom terméséből válogatja össze anyagát, részleteket közöl új könyvekből, és általában igyekszik számon tartani az érdeklődési körébe eső fontosabb kiadványokat. Az első szám anyaga tehát nem véletlenül alakult így, hanem programszerűen. És reméljük, az is kiderült belőle, hogy a Mérleg érdeklődési körébe tartozik minden, ami a zsinat szellemében megújuló egyház – papság és hívők – jelenét és jövőjét érinti.”
A Mérleg teológiai szemle ismertetése teljes terjedelemben ITT olvasható.
Végül köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki az elmúlt hatvan esztendő során a Mérleg munkájában részt vett, olvasott, ajánlott, fordított, korrektúrázott, anyagi támogatást szerzett és adott.
Balogh Vilmos Szilárd Schillebeeckxtől vett idézettel zárta szavait, amelyeket a Mérleg szerepvállalására is vonatkoztatott:
„Valamennyien közülünk, beleértve a teológusokat is fényt keresünk a sötétben, világosságot az összevisszaságban, s mindezt tesszük félelmeink közepette. Péterhez hasonlóan az örök élet szavait szeretnénk meghallani, és megpróbáljuk ezt ismételten mind a magunk, mind pedig korunk számára megérteni. A teológia maga csakis abból profitálhat, ha nyitottságot és bátorságot mutat az Isten szavával és az Egyház tanítóhivatalával szemben. Vox temporis vox Dei (az idő szava Isten szava). Isten pedig hozzánk abban az időben szól, amelyben élünk.”
Forrás: Romkat.ro
Fotó: Mikulás Gábor
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
