Új iratmegsemmisítőt kellett vásárolnunk a szerkesztőségbe, annyi levelet kapunk az utóbbi időben azzal kapcsolatban, mi mindenről szólhatna még a Szotyolázó. Nem is csoda, hiszen nincs az emberi életnek területe, amelyen ne jönne jól néhány kipróbált tipp. Az alábbiakban azokhoz szólunk, akiknek fogalmuk sincs, mi ez az egész.
1. Ne is egyél. Egyszer az életben mindent érdemes kipróbálni, kivéve a… Ismerős a mondás, amelyet mindenki a saját ízlésének megfelelően szokott befejezni. Ez van a bogárevéssel is. Nem muszáj erőltetni, elég a „tán csodállak, ámde nem szeretlek” típusú hozzáállás. Végül is ugyanígy vagyunk az ejtőernyőzéssel, vagy az ablakmosással is. Aztán, ha már tényleg eljön az ideje, úgyis megjön hozzá a kedvünk.
2. Pacal. „Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen” – írta Hamvas Béla. Ha ezt megpróbáljuk a bogárevés szempontjából értelmezni, oda jutunk, hogy hiába lesz a jövő egyik slágertápláléka a rovar, hogyha a társadalom egy része még a pacallal sem volt hajlandó megbarátkozni. Nos, amíg ebben nem történik előrelépés, hiába várjuk a jobb időket. Érdemes például elgondolkodni azon, van-e a pacalnak tulajdonképpen egy stabil íze, amely az elkészítési módjától, fűszerezésétől függetlenül minden pacalos ételben visszaköszön. Készítettünk egy nem reprezentatív felmérést a napokban, a válaszadók többsége pedig megegyezett abban, hogy a pacalt kedvelők inkább az állagáért szeretik, semmint az ízéért. Vagyis pont azért, amiért a pacalt nem kedvelők kerülik. Ami pedig az ízét illeti, egyesek szerint a pacalnak disznóhús íze van (ami ugye furcsa, mert marhából készül), mások „óvatos halízt” vélnek felfedezni benne, de olyan is elhangzott, hogy „akkor jó, ha eltalálod a köményt meg a majoránnát.” Némelyek velővel fogyasztják a pacalt, mások szerint „hát akkor már inkább a bogár”. Tehát jócskán van még mit tisztázni e téren.
3. Szünet. Nagy témákat csak úgy lehet feldolgozni, ha szünetet tartunk a közepén. De honnan tudjuk, hogy már a közepénél tartunk? Úgy, hogy megéhezünk. Hálásak lehetünk egyébként a táplálkozási reflexeinknek, mert ha ők nem lennének, sokan addig dolgoznának, míg bele nem pusztulnak. Mert hogy majd eszünk utána, ha meglesz. Csak hát azt is az ember dönti el, hogy mikor van valami kész. Sokszor ugyebár rosszul méri fel mindezt, és nem eszik. Hiba. A sokszor elkövetett hibák pedig bűnökké dagadnak. Tartsuk ezt észben, mielőtt.
4. Tanulmányút. Aki idegenkedik a rovarok fogyasztásától, érdemes ellátogatnia néhány élelmiszeripari üzembe. Ott aztán megláthatja, miből készülnek kedvenc ételei. Talán épp ott kap majd kedvet a sült bogarak fogyasztásához.
5. Bogara válogatja. Mielőtt rovarokból készült ételbe harapnánk, tájékozódjunk a felhasznált rovarok életkörülményeiről. Nagyon nem mindegy például, mekkora ketrecben nevelték azokat a bogarakat, volt-e lehetőségük például futkározni, repkedni. Kaptak-e természetes fényt, vagy csak a monitort bámulták egész nap. Mert ha csak hizlalták őket, meg hormonokkal tömték, hogy vastag legyen a húsuk, és minél hamarabb mehessenek a kés alá, meg a boltokba, akkor talán érdemes maradni a… jól bevált csirke- és disznóhúsnál.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
