A politikai enyhülés idején, 1978. január 5-én, Jimmy Carter elnöksége alatt a magyar Szent Korona a koronázási jelvényekkel együtt ismét hazai földre kerülhetett. A Szent Korona ládáján ez a felirat állt: „sugárveszélyes tárgy”.
A politikai enyhülés idején, 1978. január 5-én, Jimmy Carter elnöksége alatt a magyar Szent Korona a koronázási jelvényekkel együtt ismét hazai földre kerülhetett. A Szent Korona ládáján ez a felirat állt: „sugárveszélyes tárgy”.
Szent Korona a második világháború utolsó évében, 1945-ben hagyta el Magyarországot, amikor is a koronázási jelvények őrzésére létrehozott, 1872-től a honvédség részének számító Magyar Királyi Koronaőrség igen kalandos úton kimenekítette a lángokban álló országból. Az állami vezetés mindenképpen el akarta kerülni, hogy államiságunk legfontosabb jelképe a németek vagy a szovjetek kezére jusson, és már 1944 októberében elrejtették a Koronaőrség laktanyájának egyik pincehelyiségében. Ezt követően novemberben Veszprémbe szállították, ahol a Szent Jobbal együtt a Magyar Nemzeti Bank ottani páncéltermébe került (ezzel párhuzamosan a koronázási palástot Pannonhalmára menekítették). A korona egy hónap után, december első felében Kőszegre került, ahonnan januárban Velembe, március végén pedig az ausztriai Mettsee-be vitték tovább. Ahogy nyugatról az amerikai, keletről pedig a szovjet offenzíva közelített, május első napjaiban elásták a koronát a Schlossberg dombon, üres acélládáját pedig tovább őrizték, hogy így tartsák fent a látszatot. Pajtás Ernő ezredes, a Koronaőrség utolsó parancsnoka végül e ládát adta át az amerikaiaknak, ám számos kihallgatás után végül elárulta fogva tartóinak a Szent Korona igazi rejtekét.
Pajtás Ernő a Szent Korona ládájával
Az amerikaiak július 27-én feltárták azt, és kiemelték onnan ereklyénket. Innen később Augsburgba, majd Heidelbergbe szállították: utóbbi városban volt a 7. amerikai hadsereg főbázisa. Innen először Wiesbadenbe, a hadsereg műkincsgyűjtő központjába vitték, utána 1949-ben átkerült Frankfurtba, a Deutsche Bank egyik fiókjába, majd 1951-ben az amerikai hadsereg európai főparancsnokságára szállították. Az európai kontinensről végül az ’50-es évek elején került át Amerikába, ahol aztán egészen 1978-ig Kentucky államban, a Fort Knox-i támaszponton őrizték.
Érdekesség, hogy – állítólag – a láda, amelyben a koronát átszállították az óceánon, felirata szerint sugárveszélyes repülő tárgyat rejtett. Mindez hosszas huzavona végére tett pontot, ugyanis sokáig maguk az amerikaiak sem voltak biztosak benne, mihez kezdjenek a Szent Koronával: még olyan forgatókönyv is felmerült, amelynek értelmében a Vatikánnak adták volna át. Közvetlenül a háborút követő években egyébként maga Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek is ezt a verziót szorgalmazta, ezért több tárgyalást folytatott az ügyben a Szentszék illetékeseivel.
Jellemző, hogy a magyar kormánynak egészen 1965 elejéig nem volt hivatalos tudomása arról, hogy egyáltalán hol vannak a koronázási jelképek: Washington ekkor közölte Budapest érdeklődésére, hogy letétként őrzik nemzeti ereklyéinket. Innentől kezdve a téma rendszeresen visszaköszönt a két ország közötti párbeszédben.
Első ízben Gerald Ford elnöksége idején merült fel konkrétan, hogy talán elérkezett az idő a szentségek visszaszolgáltatására, mindezt azonban csak a következő elnök, Jimmy Carter hivatala alatt követték tettek: a döntés 1977 augusztusában született meg, majd november 4-én öltött hivatalos formát. Habár az Amerikában élő magyar emigránsok jelentős része határozottan ellenezte Carter lépését, innentől kezdve megkezdődhetett az egyeztetés a gyakorlati részletekről.
Az amerikaiak több feltételt is szabtak a Szent Korona visszaszolgáltatását illetően: egyrészt a fogadóünnepségeken nem kívánták ott látni Kádár Jánost, az MSZMP első titkárát, másrészt a koronát hivatalosan nem a magyar kormánynak, hanem a magyar népnek adták vissza. Szintén ragaszkodtak a koronázási jelképek nyilvános kiállításához is.
1977 decemberében egy tudományos delegáció Fort Knoxba utazott, ahol átvették a koronát az amerikaiaktól, majd legfontosabb nemzeti ereklyénk végül 1978. január 5-én este térhetett vissza Magyarországra az amerikai elnök második különgépével.
Január 6-án a Parlamentben Cyrus Vance amerikai külügyminiszter kis ünnepség keretében adta át a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket a magyar nép meghívott képviselőinek. Az eseményen jelen volt a hazai kulturális élet számos ismert személyisége, így Illyés Gyula író, Varga Imre szobrász és Kocsis Zoltán zongoraművész is. Az államvezetés részéről Lázár György miniszterelnök és helyettese, Aczél György volt ott, valamint Apró Antal, az Országgyűlés akkori elnöke, aki a korona átvételéről szóló hivatalos elismervényt aláírta.
A koronát és a jelvényeket némi restaurálás után a Magyar Nemzeti Múzeumba vitték, két évtizeden át itt állították ki. 2000-ben a Szent Koronát és a koronázási jelképeket a Magyar Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe szállították – nem kevés politikai ellenkezés után. A koronát az Országház kupolacsarnokában helyezték el. Tekintettel arra, hogy egy egész generáció nőtt már fel az azóta eltelt húsz év alatt, ejtsünk néhány szót az átszállítási ceremóniáról.
A nemzeti ereklyéket szállító páncélozott autó a Magyar Nemzeti Múzeumtól védett útvonalon, motoros rendőrök kíséretében haladt a Kossuth térre, a Parlament épületéhez. A Szent Koronát, az országalmát, a jogart és a kardot szállító autó az indulástól számítva kevesebb mint negyed óra alatt érkezett meg a nemzeti múzeumból a Parlament épülete elé. A királykék színű jármű katonai tiszteletadás mellett gördült az Országház főkapujához, ahol a nemzeti ereklyéket az öttagú koronatestület: Göncz Árpád köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök, Áder János házelnök, Németh János, az Alkotmánybíróság elnöke és Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke fogadta. Ezután felvonták a köztársaság lobogóját, majd a Himnusz hangjait követően 21 díszlövés hangzott el.
A magyar Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt beavató koronája. A magyar államiság egyik jelképe, mely végigkísérte a magyar történelmet legalább a 12. századtól napjainkig. A Szent Korona állami jelképi funkciójára épült a Szent Korona-tan, a magyar államjog fejlődésének egyik kiindulópontja. Ez a magyar alkotmányosság alapja volt az Anjou-kor végétől egészen a második világháború végéig. A tan szerint az ország alaptörvényének és jogrendszerének végső forrása a Szent Korona, és mint jogi személy, a Magyar Államnak felel meg. A történelmi hagyomány szerint I. István király a halála előtti napon, 1038. augusztus 14-én a Szent Korona képében fölajánlotta Magyarországot Szűz Máriának. Ezzel elkezdődött az a történelmi folyamat, amelynek során a Magyar Királyság koronázási ékszeréből a magyar államiság jelképe lett.
Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
