Ferenc pápa november 9-én, szombaton a Pápai Ház szónokává nevezte ki Roberto Pasolini kapucinus papot, aki a milánói Észak-olaszországi Teológiai Kar egzegetikatanára. A szerzetes rendtársát, Raniero Cantalamessát váltja e szimbolikus poszton. A kilencvenéves kapucinus negyvennégy évig prédikált minden nagyböjtben és minden adventben, egymást követő három pápa és a Római Kúria előtt.
Raniero Cantalamessa dallamos neve – Canta-la-messa – beszédes üzenet: „aki a misét énekli”. A múlt hét egyik reggelén Ferenc pápa kihallgatáson fogadta a Pápai Ház szónokát, majd szombaton jött a hír, hogy a Szentatya egyik fiatal rendtársát nevezte ki a helyébe – írja személyes hangú írásában Vértesaljai László SJ, a Vatikáni Rádió magyar adásának főszerkesztője.
Raniero Cantalamessa 1934. július 22-én született Marche tartomány Colli del Tronto településén, nem messze Ascoli Piceno városától, ahol Szent Ferenc élete során többször is megfordult. Élénk és érdeklődő természete miatt a fiatal Raniero néhány „komoly” novíciustársa, de több elöljárója is úgy vélte, hogy „úgyis hamar kilép majd a rendből”. Cantalamessa atya viszont így értelmezte hivatását: „Tizenhárom éves koromban hallottam az Úr hívását, de olyan világosan, hogy életem hátralévő részében soha nem kételkedhettem benne, ám ez egy rendkívüli kegyelem. Attól kezdve az életem tele volt nyugalommal, békével és örömmel, amit a Jézussal való személyes, baráti, állandó, egyszerű és családias kapcsolatnak köszönhetek.”
1958. október 19-én szentelték pappá a loretói Názáreti Szent Ház bazilikában, ahol lelkipásztori szolgálata elkezdődött. Erről így vallott: „Jézus kedvéért elhagytam apámat, anyámat, nővéremet, és cserébe egy sokkal nagyobb családot kaptam, ahogy az Úr megígérte: »Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet« (Mk 10,28).”
Rendkívüli tehetsége komoly szorgalommal, különösen mély irodalmi, filozófiai érdeklődéssel és nagyszerű nyelvi fogékonysággal is párosult. Jól megérezték ezt elöljárói is, ezért küldték a svájci Fribourgba, ahol teológiai doktorátust szerzett, majd a milánói Szent Szív Katolikus Egyetemen a bölcsészettudomány doktora lett. Kiváló latin és görög nyelvismerettel olvasta a Szentírást, a keleti és nyugati egyházatyákat és az irodalmat. Erről így vall: „Az orosz regények olvasása nagyon értékesnek bizonyult számomra, mert segített behatolni az emberek szívébe, és ott meglátni, hogy mik az emberek aggodalmai, szenvedélyei és problémái… De éppúgy vannak modernkori gondolkodóim is: az egyik Pascal, a másik Kierkegaard. Aztán van néhány kedvenc költőm: az egyik Charles Péguy, a másik Paul Claudel… De hozzá kell tennem a misztikusokat is, mert a misztikusok rendkívüli személyiségek!” Mindezen tudását Cantalamessa atya nagyszerűen tudta hasznosítani a milánói egyetemen, ahol tanulmányai végeztével előbb a számára kedves professzor, Giuseppe Lazzati adjutánsa, majd az ókori keresztény irodalomtörténet nyilvános rendes tanára lett.
Előadásai, könyvei révén a zsinat utáni friss szellemi élet ismert személyévé vált, ezért is nevezte ki őt VI. Pál pápa 1975-ben az akkor úttörő szerepet játszó Nemzetközi Teológiai Bizottság tagjai közé, mely megbízatását 1981-ig töltötte be.
Időközben megismerte őt II. János Pál pápa, és meglátta benne a megbízható, kiegyensúlyozott, egyszerre értékvédő és a jövő felé is nyitott teológust.
Raniero Cantalamessa 1979-ben belső sugallatra lemondott egyetemi tanári állásáról, hogy minden idejét Isten országa építésének szentelje a prédikálás legkülönfélébb formáit gyakorolva, szerte a világon. Ilyen minőségében érte új szolgálata, amikor II. János Pál pápa 1980. június 23-án kinevezte a Pápai Ház prédikátorának – és azóta 44 esztendőn át hirdette Jézust az adventi és nagyböjti időszakok lelkigyakorlatai során, amikor a Szentatya és a Pápai Ház tagjai jelenlétében prédikált, alkalomról alkalomra közel egy-egy órán keresztül. Ezt a pápai szónoki működést első megbízója halála után is még csaknem egy negyed évszázadon át folytatta.
Személyét és szolgálatát megbecsülte mind a négy pápa: VI. Pál, II. János Pál, XVI. Benedek és végül Ferenc pápa is, aki elismerését azzal is kifejezésre juttatta, hogy 2020. október 25-én bíborossá nevezte ki, bár a kapucinus barát kérését, hogy a bíborossá kreálással együtt ne szenteljék őt püspökké, a Szentatya elfogadta.
Cantalamessa atya lelkiségének fő forrása a Szentlélekben való bizalom, melynek jegyében elkötelezte magát a katolikus karizmatikus megújulás világában, ahol vezető szerepet is betöltött. Ennek legfőbb üzenete, hogy
Nagyhatású prédikációi közül emlékezetes marad a Fülöp-szigeteken 2010 januárjában tartott egyhetes lelkigyakorlat-sorozata, amelyet 100 püspök és 4000 pap jelenlétében tartott.
Szónoki működése mellett állandóan írt, ennek tanúbizonysága az a 42 könyv, melyeket számtalan nyelvre lefordítottak, köztük többet magyarra is.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: ANSA
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
