Sok játékkal és beszélgetéssel, szentmisével és kiállítással ünnepelte 35. születésnapját a Szentjánosbogár közösség Budapesten, a Hajógyári-szigeten és a Párbeszéd Házában szeptember 19-én.
A csillagászati ősz beköszönte előtt még egyszer kirajzottak a Szentjánosbogarak: így hívják ugyanis a jezsuita kötődésű katolikus ifjúsági közösség egynapos szabadtéri találkozóit. Volt méta, foci, tradicionális „bogárjátékok” és természetesen közös együttlét.
A délelőttöt szentmisével zárták, ahol az ország különböző bogárklubjaiból érkezők hálát adtak az elmúlt 35 év kegyelmeiért.
A szentmisét Sajgó Szabolcs SJ mutatta be; koncelebrált Hiba György SJ és Koronkai Zoltán SJ.
Délután a Párbeszéd Házában folytatódott a program, ahol a felnőtteket és fiatalokat kerekasztal-beszélgetések várták, miközben a gyerekekkel érkezők a baba-mama klubban és a kézművessarokban kapcsolódhattak ki. A meghitt beszélgetésekhez és a régi emlékek felidézéséhez pedig a teaház biztosított otthonos hangulatot.
Bogárjubileum
A mostani alkalom apropóját az adta, hogy 35 évvel ezelőtt tartották a dunakeszi plébániák családos közösségéből kinőtt, A Szív jezsuita magazin gyermekrovatának segítségével országos hálózattá nőtt Szentjánosbogár első táborát. Ezért a délutáni program a nosztalgia, a hálaadás és az előretekintés jegyében telt: különböző generációk kerekasztal-beszélgetésével és IrZennel (irodalmi és zenei esttel).
A Szentjánosbogarak szinte pincétől a padlásig belakták a Párbeszéd Házát: az alagsori kápolnában Hiba György SJ várta a lelki beszélgetésre vágyakozókat, a földszinti Pázmány teremben Koronkai Zoltán SJ és Hódsági Kristóf SJ válaszolt a fiatalok kérdéseire, az udvaron családok piknikeztek, a teaház pedig zsúfolásig megtelt beszélgető emberekkel.
Az emeleti díszteremben bogaras relikviákból rendezett minikiállításon csodálkozhattak rá elmúlt korok táborainak kellékeire, Sajgó Szabolcs SJ pedig ízelítőt adott a szemlélődő labirintusjárásból.
Bogártörténelem
A kerekasztal-beszélgetés elején Tereza Worowskát, Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetest és Hódsági-Molnár Jánost a Szentjánosbogár közösség kialakulásáról és kezdeti éveiről kérdezték.
A ‘80-as években két dunakeszi plébánia családjai szerveződtek házasközösségbe, és hívtak meg időről időre papokat az alkalmaikra. „Felismertük, hogy a gyermekeink, mivel hitben nevelkednek, kisebbségben lesznek a kortársaik között, ezért saját klubot szerveztünk nekik délutánonként” – mesélte Tereza, aki szerint a találkozás az akkor még rőtszakállú Szabolcs atyával és az ignáci lelkiséggel nemcsak az országossá bővülést tette lehetővé, hanem új szemléletet is adott számukra.
Sajgó Szabolcs SJ 1990-ben érkezett haza Kanadából, költöztetve magával A Szív szerkesztőségét. Úgy emlékszik, hogy a dunakeszi közösség egyik támogatója ajánlotta neki őket a jezsuita magazin gyermekrovatába: „Ezt a két dolgot a Jóisten kinézte magának és összekötötte.”
Az akkor havonta harmincezer példányban megjelenő lap ifjúsági rovatának szerkesztőiként élénk levelezést folytattak az ország számos plébániájának ministránsaival, a tanév végén pedig háromnapos tábort szerveztek számukra Dunakeszin.
„Miért ért véget ilyen hamar? Miért kellett egy évet várni a következőre?” – ezek a kérdések jutottak eszébe az első bogártáborról Hódsági-Molnár Jánosnak, aki mezőkövesdi ministránsként vett részt a 35 évvel ezelőtti találkozón. Mire kinőtte a gyerekeknek szóló táborokat, meghirdették az első ifitábort. Később lett felnőtt klub és családos tábor is, így egész életében kíséri őt ez a közösség.
Szilvácsku Zsolt segítőként csatlakozott a második bogártáborba, életre szóló élmény volt számára, hogy „tiszteletbeli Szentjánosbogárrá” fogadták. „Akkor találkoztam először ilyen típusú keresztény közösséggel. Azt láttam, hogy a hívő gyerekek jól érzik magukat. Itt nincs küszöb, amit meg kellene ugrani, bárki jöhet. Ez egy ellenállhatatlan meghívás” – mondta.
Kisdi Benedek arra emlékezett vissza, hogy hosszú idő telt el azután, hogy az első ismerősein meglátta a bogaras logót addig, hogy maga is a taksony-dunaharaszti klub tagja lett. Addig viszont számos biciklitúrán csiszolódott személyisége, hála a szentjánosbogár pedagógia módszereinek.
Egy másik szentjánosbogaras pólóhoz kötődik a pestszentimrei bogárklub születése is. Erről Papp Julianna mesélt az ünnepségen: 12 évvel ezelőtt a szintén sok gyermeket számláló plébánia lelkiséget, módszert és közösséget keresett, amellyel a fiatalok hitben járását segíthetné. Nem volt mindegy számukra, kire bízzák a gyermekeiket. A Szentjánosbogarat nem ismerték, egy egyetemi oktató tagjuk ajánlotta figyelmükbe, aki egy bogaras pólót viselő diákjától hallott a közösségről. Megismerve az értékeiket végül rájuk esett a választásuk. „Fontos, hogy élő, hitét gyakorló közösséget látnak az emberek, akik eljönnek a templomunk mellett.”
Mit tehetnek a bogarak a jövő közösségéért? A beszélgetés résztvevői szerint: „Merjük segítségül hívni egymást és igent mondani a felkérésre.” „Hagyjuk és segítsük, hogy a Szentjánosbogár organikusan növekedjen.”
A képre kattintva fotógaléria nyílik.
„Erősödjünk meg az önazonosságunkban.” „Legyen a Bogár-vibe vonzó és aktuális.” „Törekedjünk személyes kapcsolatra Jézussal.”
Forrás: Jezsuita.hu
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
