2022. 06. 05.
Az éghajlatváltozás hatásai évezredek óta eltemetett titkokat tárnak fel. Ahogy a felmelegedés hatására a vizek és a jég visszahúzódnak, rég eltűnt emberek és civilizációk nyomai kerülnek elő.
Az elmúlt hónapokban Irakot különösen súlyosan érintette a rendkívüli szárazság, a moszuli víztározó egyre zsugorodik, mivel a termés kiszáradásának megakadályozására vizet vonnak ki a létesítményből – írta meg a hamuesgyemant.hu a Science Alert-re hitvakozva.
E válság közepette egy régóta víz alatt lévő ősi város romjai ismét a szárazfölre kerültek. Mivel a gátat az 1980-as években hozták létre, mielőtt a települést régészetileg tanulmányozták és katalogizálták volna, az újbóli felszínre kerülése ritka lehetőséget jelent a tudósok számára. A régészeti lelőhely a Kemune nevet kapta.
A romok egy palotából és több más nagyméretű építményből állnak, amelyek a bronzkorból, mintegy 3400 évvel ezelőttről származnak. A tudósok szerint a romos hely Zakhiku ősi városa lehetett, a Mittani Birodalom nyüzsgő központja, amely i. e. 1550 és 1350 között virágzott a Tigris folyó partján.
Nem ez az első alkalom, hogy a város úgymond kiemelkedik a vízből. 2018-ban a gát annyira visszahúzódott, hogy a régészek egy rövid időre felfedezhették és dokumentálhatták a romokat, mielőtt a vízszint megemelkedett és újra elborította őket.
Így 2021 decemberében, amikor a város ismét elkezdett felszínre törni, a régészek készen álltak arra, hogy beugorjanak és kihasználják a második rövid időablakot.
Idén januárban és februárban Hasan Ahmed Qasim, az iraki Kurdisztáni Régészeti Szervezet régésze, valamint Ivana Puljiz, a Freiburgi Egyetem kutatótársaival és Peter Pfälznerrel, a németországi Tübingeni Egyetem munkatársával nekilátott a titokzatos város feltérképezésének.
A 2018-ban feltárt palota mellett a kutatók további érdekes építményeket is találtak. Ezek közé tartozott egy nagy erődítmény fallal és tornyokkal, egy ipari komplexum és egy hatalmas, többszintes raktárépület, amelyek mind a Mittani Birodalom idejéből származnak.
A vályogtégla falak állapota figyelemre méltó, tekintve, hogy több mint 40 évig víz alatt voltak, de ez a város i. e. 1350-ban történt hirtelen bekövetkezett bukásának következménye.
Ennek során egy földrengés pusztított a térségben, épületeket döntött le, aminek következtében a megmaradt ép falakra egy védő törmelékréteg hullott, amely eltakarta a festett falfestményeket és az épületek tartalmát.
Lenyűgöző módon néhány kerámiaedény is előkerült, amelyekben több mint 100, középasszír korból származó, ékírással feliratozott, égetetlen agyagtábla volt.
A csapat reméli, hogy ezek a feljegyzések tartalmazhatnak némi információt arról, hogy kik éltek a városban, és talán még magáról a földrengésről is, amely a város pusztulásához vezetett.
A gátat azóta újratöltötték, és ezzel a város ismét víz alá került, de komoly lépéseket tettek annak érdekében, hogy amikor a folyó ismét visszahúzódik újra neki tudjanak látni a munkához. A romokat műanyag borítás alá zárták, amely az elkövetkező években megakadályozza a jövőbeli eróziót.
Megosztom:
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
