Július elsején történt felfedezése óta tartja lázas izgalomban a közvéleményt az a csillagközi térből érkezett objektum, amelynek néhány tulajdonsága komoly fejtörést okoz a kutatóknak is.
Július elsején történt felfedezése óta tartja lázas izgalomban a közvéleményt az a csillagközi térből érkezett objektum, amelynek néhány tulajdonsága komoly fejtörést okoz a kutatóknak is.
Noha a csillagászok többségi szakmai álláspontja szerint a 31/ATLAS a Naprendszeren túlról, az intersztelláris térségből érkezett üstökös, de azt ők is elismerik, hogy az égitest olyan furcsaságokat produkál, amelyek egyáltalán nem jellemzőek a „hagyományos” üstökösökre. A rejtélyes objektum október 3-án halad el a Mars közelében, ami jó alkalmat kínál arra, hogy a vörös bolygó körül keringő két űrszonda, az ExoMars és a Mars Express alaposabban szemügyre vegye a különleges vándort. A közeledő 31/ATLAS eddig még nem látott további furcsaságait is felfedte, eközben pedig október 1-től az amerikai űrkutatási szervezet, a NASA leállította a kozmikus objektummal kapcsolatos frissítéseit a honlapján.
A 31/ATLAS mindeddig a legkülönösebb olyan égitest, ami a csillagközi térből érkezve lépett be a Naprendszerbe. Az objektumot 2025. július elsején a chilei Rio Hurtadóban működő és a potenciális veszélyt jelentő úgynevezett földsúroló aszteroidák időbeli kiszűrését végző Asteroid-Terrestial-Impact Last Alert System állomáson fedezték fel. Az intersztelláris üstökösként azonosított objektum azonban számos olyan szokatlan jelenséget produkál, ami a csillagászokat is zavarba ejti.
A csillagközi vándornak már eddig is több szokatlan tulajdonságát azonosították. Az egyik az objektum rendkívüli sebessége, ami a mérések szerint eléri a 210 ezer km/órát. (Ilyen sebességgel egy földi űrhajó bő másfél óra alatt érne el a Holdra. Az első Hold-expedíció űrhajójának, az Apolló-11-nek négy napba telt a Föld–Hold távolság megtétele.) Az objektum másik furcsasága az idő előtti kifényesedése, amire augusztus közepén figyeltek fel.
A 31/ATLAS felfedezése után az előzményi észlelési adatok átvizsgálásakor a kutatók rájöttek, hogy a TESS űrtávcső már május 7. és június 3. között véletlenül észlelte az objektumot, ami a Naphoz viszonyított távolságához képest szokatlanul fényesnek számított.
Avi Loeb, a Harvard Egyetem asztrofizika-professzora és csillagászati tanszékének vezetője szerint az objektum fénye erősebb annál, mint ami önmagában a napfény reflexióból adódna. Loeb professzor a mérési adatok összehasonlítása alapján egy augusztus 9-én publikált dolgozatában egyenesen azt állította, hogy az objektum saját fényt bocsát ki.
További furcsaság, hogy szeptember 7-én amikor az aznapi teljes holdfogyatkozás miatt ideálissá váltak a feltételek az égitest földi távcsöves megfigyeléséhez, két namíbiai csillagász, Michael Jäger és Gerald Rhemann azt találta, hogy az objektum addigi halvány sárgás színe zöldre váltott át. A 31/ATLAS augusztus elején még túl messze volt a Naptól ahhoz, hogy a felszínén elinduljon az üstökösökre jellemző intenzív gázpárolgás, ám a megfigyelések szerint ennek ellenére jól észlelhető gázfelhő, úgynevezett kóma képződött körülötte. Ami talán még ennél is szokatlanabb, hogy a kómájában extrém sok szén-dioxidot mutattak ki, sokkal többet, mint ami általában az üstökösökre jellemző.
A harmadik furcsaság a 31/ATLAS ekliptikához viszonyított rendkívül alacsony pályaszöge. A legelső és bizonyíthatóan a csillagközi térből a Naprendszerbe érkezett égitest, a 2017-ben felfedezett 1/2017 U1 katalógusjelű Oaumuamua aszteroida, majd a második intersztelláris eredetű vándor, a 2019-ben azonosított C/2019 Q4 jelű Borisov-üstökös egyaránt nagy szögállású hiperbolikus pályán érkeztek meg, illetve távoztak el a Naprendszerből. A 31/ATLAS pályaszögének valószínűsége egy az ötszázhoz, ami még tovább fokozza az objektummal kapcsolatos furcsaságokat.
De a fentebbiekkel még korántsem ért véget a 31/ATLAS több mint szokatlan tulajdonságainak a hosszú sora. Október elsején az Európai Déli Obszervatórium (ESO) Very Large Telescope (VLT) műszeregyüttesével végzett, a legfrissebb megfigyelési adatokat feldolgozó kutatás arról számol be, hogy az objektum kómájában extrém mennyiségben mutatható ki a nikkel és a vas jelenléte, ami szintén nem szokványos jelenség.
Ez annál is inkább furcsának tűnik, mivel az üstökösökben csak elenyésző e két fém spektroszkópiai nyoma és a 31/ATLAS túl messze van a Naptól ahhoz, hogy e rendkívül hideg környezetben elindulhasson a fémes ásványok párolgása. A VLT 3,14 és 2,14 csillagászati egység (CSE) távolságban hat észlelési ablakban követte nyomon a 31/ATLAS mozgását. A nikkel anomália végig kimutatható volt, a vasé viszont csak 2,64 csillagászati egységen belül.
A csillagászati egység az asztronómiában és azon belül is az égi mechanikában használatos távolságegység, ami a Föld–Hold rendszer közös tömegközéppontja Nap körüli pályájának fél nagytengelye, egyszerűbben megfogalmazva a Föld és a Nap közepes távolsága, ami kereken 149,6 millió kilométer.
A tanulmány a nikkel és vasszemcsék párolgását a hideg kozmikus környezet miatt olyan anomáliának tekinti ami alapján „…a 31/ATLAS szélsőséges tulajdonságokat mutat.” Az égitest, vagy objektum mérete ugyancsak szokatlannak tekinthető. Az eddig legpontosabbnak tekinthető mérés szerint a 31/ATLAS átmérője 5 km. Ez sokkal nagyobb, mint például a 2017-ben észlelt másik intersztelláris objektum, az Oaumuamua hozzávetőleg 100 méteres hossza.
Avi Loeb, aki két kutatótársával, Adam Hibber és Adam Crowl asztrofizikusokkal együtt a 31/ATLAS nehezen értelmezhető furcsaságai alapján azt is felvetette, hogy az objektum esetleg mesterséges eredetű, a következőket írta: „Az, hogy a 31/ATLAS természetes, vagy pedig mesterséges objektum-e, hamarosan tesztelhető, aminek a nemgravitációs gyorsulás pontos megmérése lesz a kulcsa. A nemgravitációs gyorsulás egy természetes, porban gazdag de gázban szegény üstökös esetében a Hubble űrtávcsővel megfigyelt »előtte haladó« porfénylésből becsült tömegvesztés és kilökődési sebesség alapján rendkívül alacsony lesz, a Nap felé néző oldalán keletkező tolóerővel, ezzel szemben egy feltételezett idegen technológiai eszköz tetszés szerinti irányban és szögben végrehajtott pályamódosításra is képes.”
A legfrissebb megfigyelési adatok alapján a 31/ATLAS gravitációs gyorsulása is mást mutat mint a szokványos üstökösöké. Ennek ellenére a csillagászok többsége elveti Loeb feltételezését az objektum lehetséges idegen eredetéről. Jonathan McDowell, a Harvard-Smithsonian asztrofizikusa szerint az objektum kétségkívül üstökös, még ha vannak is az általánostól eltérő tulajdonságai. Most, hogy a 31/ATLAS megközelítette a Marsot, néhány napig lehetséges lesz a korábbiaknál nagyobb felbontású felvételek készítése a furcsán viselkedő kozmikus objektumról. De könnyen lehetséges, hogy ezekről az új eredményekről nem értesül a közvélemény, mivel a NASA október elsejétől – legalább is egyelőre – leállította a 31/ATLAS-szal kapcsolatos frissítéseit.
A 31/ATLAS:
Elter Tamás – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
