1993. március 28-án, nyolcvanhat éves korában adta vissza a lelkét teremtőjének ifjabb nagybányai Horthy Miklós, az egykori kormányzó fia.
Személyének megítélése kapcsán akadtak bizonyos rétegek, akik ifj. Horthy Miklós és bátyja, István életvitelével kapcsolatban a legkülönbözőbb híreszteléseknek adtak hangot, mely szerint a fivérek az éjszakába nyúlóan tivornyáztak, kétes hírű nők társaságát élvezték és autóikkal a városban száguldoztak.
A két fiúról szóló híresztelések jobbára minden alapot nélkülöztek, csupán a kormányzó gyermekeiként kaptak nagyobb figyelmet és irigy vádakat. Istvánt sokkal inkább a sport, a repülés, a mérnöki munka kötötte le.
Életre szóló baleset
A korabeli híradások szerint
1929-ben egy lovaspóló mérkőzésen lova rálépett a labdára. Miklós leesett a lóról és eszméletét vesztette. Szanatóriumba került, ahol egy hónapot töltött el. Ez a baleset az egész életére kihatott. Időnként fejfájás és kettős látás kínozta, valamint nehézségei voltak a beszéddel. Ellentétben a rosszindulatú szóbeszéddel, szellemi képességeit a baleset nem befolyásolta.
A magyar politikai eseményeknek csupán epizódszereplője volt.
Háborús évek
A háború kitörésekor rendkívüli követként és meghatalmazott miniszterként szolgált Brazíliában.
Az Egyesült Államok elleni hadüzenet deklarálása után 1942-ben hazarendelték állomáshelyéről.
Az 1944-es események kapcsán került a neve ismét előtérbe.
A német megszállás után (1944. március 19.) az egyik szervezője volt a kormányzó kiugrási kísérletének, kapcsolatba lépett a Magyar Front ellenállóival is.
A kelepce1944. október 15-én három testőr kíséretében a Várból az Eskü térre ment, hogy Tito titkos követével találkozzon.
A német titkosszolgálat és Otto Skorzenyre- különleges feladatok „kommandójának” vezetője találta ki a randevút az ifjú Horthy tőrbecsalására.
Egyedül lépett be az épületbe, ahol civilbe öltözött német ejtőernyősök fogták le.
Ahogyan – egy szőnyegbe csavarva a kommandósok hurcolták- segítségért tudott kiáltani.
Testőrei és a német elitegység között tűzpárbaj alakult ki. (Budapest, fényes délelőtt!)
A lövöldözésben egy német és egy magyar veszítette az életét, mielőtt a nácik elmenekültek volna értékes túszukkal.
A kormányzó utolsó, még élő gyermeke került német kézre.
Horthy Miklósnak nem volt kétsége, hogy az ő zsarolása végett rabolták el a fiát.
Koncentrációs táborokban hadifogolykéntInnentől mesélje el ifjabb Horthy Miklós- csak kevesek által ismert dokumentum alapján -, hogy mi történt a továbbiakban vele:
Ifj . Horthy Miklós levele lányaihoz.
Róma, 1945. szeptember 24:
Röviden elmondom nektek, kitérők nélkül, mi történt velem tavaly október 15-e óta, amikor a Gestapo elfogott, szégyenszemre Budapest közepén.
Majdnem eszméletlen állapotban voltam, amikor zsákba gyömöszöltek és utána repülővel Bécsen keresztül a mauthauseni koncentrációs táborba vittek.
Ott én, mint politikai fogoly, hat hónapig voltam magánzárkában, (…)és minden percben vártam, hogy kivégezzenek; éheztem és rossz bánásmódban részesültem.
Amikor az oroszok közeledtek, a németek Dachauba vittek, majd amikor az amerikaiak előre törtek, engem tovább az innsbrucki táborba vittek.
Két nappal később 150 másik politikai fogollyal együtt, (…)ovábbvittek minket Dél-Tirolba, ahol Himmler parancsára ki kellett volna, hogy végezzenek bennünket.
Nekünk hajszálon múlott, hogy sikerült megmenekülnünk.
Az amerikai 5. hadsereg május 4-én szabadított ki bennünket és Capri szigetére szállítottak, ahonnan legalább szabad emberként Rómába vittek.
(The National Archives- War Office, PRO Prime Ministers Office alapján)
Utolsó évekA mauthauseni koncentrációs táborból szabadulva, a háború után Brazíliában telepedett le, majd egy súlyos balesetét követően sógornőjéhez gróf Edelsheim Ilonához költözött Portugáliába.
Itt érte a halál a kormányzó úr utolsó gyermekét.
1993. szeptember 4-én szállították haza szülei földi maradványaival együtt Portugáliából és helyezték örök nyugalomra Kenderesen, a családi kriptában.
Zetényi-Csukás Ferenc
Magyar Tudat
Megosztás
The post 28 esztendeje hunyt el ifjabb Horthy Miklós appeared first on Magyar Tudat.
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
