A Jugoszlávia felbomlását kísérő háborúk tragikus története mára számos történelmi, politikai munka, vagy éppen film témáját adja. Mégis, sajnálatosan kevés szó esik arról, hogy a kilencvenes években számos magyar ember is a déli szláv nemzetek harcának frontvonalában találta magát, akár a Jugoszláv Néphadsereg kényszersorozott tagjaként, akár éppen a szlavóniai magyar falvak védőjeként. Szentlászlónak, ennek az Árpád-kori magyar falunak a drámája sajnos mai napig sem túl ismert a magyar közvéleményben, jóllehet egyre többször említik a horvát–magyar barátság emblematikus helyszíneként.
A magyar és horvát lobogó alatt védett falut 25 éve, 1991. november 24-én vették be a szerb agresszorok. A Jobbik, a Jobbik IT és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) mint minden évben, idén is a helyszínen emlékezik meg a hősökről.
„Emberek! Én voltam az, aki azt mondtam, hogy védjük a falut utolsó emberig. Máma azt parancsolom, hogy ki kell menni a faluból. Ki kell menni azért, mert többé nincs mivel védeni és azért, mert ha itt maradunk, mind meghalunk” – sokan emlékezhetnek a mára kultfilmmé vált Chico című mű horvátországi magyar katonájára, aki e szavakkal jelentette be Szentlászló védőinek, hogy nem tudják tovább tartani a falut. Ami ezután történt, az nem sokban különbözött attól, ami sok más szerb megszállás alá került horvátországi településnek is jutott a kilencvenes évek elején: a még épen maradt házak kirablása, a helyi nem szerb lakosok elűzése, vagy megkínzása.
Ami azonban ez előtt történt, az egy ősi magyar falu kitartásának példaértékű története és a magyar és horvát nemzet barátságának, közös küzdelmének felemelő fejezete. Szentlászló, ez az Eszéktől húsz kilométerre délre fekvő Árpád-kori falu az oszmán hódoltság kora óta sokszor találta magát a frontvonalban, mégis, szomszédjával Kóróggyal együtt a történelmi magyar–horvát határon is túl, a horvát és szerb környezetben is ezer éven át meg tudta őrizni magyarságát.
1991-ben pedig, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Belgrád célja egy etnikailag homogén nagyszerb nemzetállam létrehozása, a szentlászlói magyarok a szomszédságukban élő horvátokkal együtt ragadtak fegyvert, hogy megvédjék a születőben lévő Horvátországot és magyarságukat is a rájuk törő agresszoroktól. Szentlászló a háborúban stratégiai szempontból ugyan nem töltött be olyan fontos szerepet, mint a több hónapos ostrom során porig rombolt Vukovár, ám a környező falvak közül egyedüliként 1991 nyarától egészen novemberig, Vukovár elestéig fel tudta tartani az Eszék felé törő szerb csapatokat.
Ez alatt a nem egészen fél év alatt azonban ebben a kis faluban valami olyasmi is történt, amire sajnos nem sok példa akadt a szomszédos népekkel való történelmünk során. A horvátok ugyanis a Kárpát-medencében megszokottá vált magyarellenességgel szemben vállvetve harcoltak Szentlászló magyar védőivel. És bár tették ezt horvát egyenruhában, Horvátország oldalán, a falu templomának tornyán mindvégig egymás mellett lengett mind a két nemzet, a horvát és a magyar zászlaja is. Míg a harc során a település szinte teljesen elpusztult, a magyarok és horvátok között szövetség és barátság szövődött, Szentlászló pedig ennek a barátságnak a szimbólumává vált.
Sajnos, ennek ellenére Vukovár elestét követően a magyar és horvát (és még más nemzetiségű) védők nem tudták tovább tartani a falut. A 25 éve bevonuló szerbek a települést feldúlták és az elnéptelenedett falu csak 1998-ban, immár békés úton tért vissza Horvátország fennhatósága alá. Egykor elmenekült lakói mára jórészt hazatértek, újjáépültek a házak és a szerbek által ágyútűzzel lerombolt magyar templom tornya is.
Sajnos a szlavóniai magyar falvakról, sorsukról Magyarországon még kevesebben tudnak, mint a háború sebeit még sokáig feledni nem tudó Horvátországban. A horvát közvélemény számára azonban a szintén rengeteget szenvedő város, Vukovár vált az ellenállás és a honvédő háború szimbólumává. Éppen ezért nekünk, magyaroknak is óriási a felelősségünk abban, hogy Szentlászlóról évről évre megemlékezzünk, emlékeztessük rá a magyar közvéleményt, de emlékeztessük a horvátokat is.
Örvendetes, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) és horvát barátaik által öt éve először megrendezett megemlékezés mára hagyománnyá vált és november végén jobbikos politikusok és a Jobbik Ifjúsági Tagozata is lerója kegyeletét a hősök előtt. Idén sem lesz ez másként, így a Jobbik, a Jobbik IT és a HVIM, valamint a Kezdeményezés a horvát- magyar barátságért (Inicijativa hrvatsko-mađarskog prijateljstva) civil szerveződés 2016. november 26-án Kórógyon és Szentlászlón is megemlékezik. A rendezvényen magyar részről felszólal majd Szávay István országgyűlési képviselő, horvát részről pedig Frano Čirko, a két nemzet barátságát ápoló kezdeményezés képviselője is.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
