212 éve vált a magyar nyelv hivatalossá Magyarországon

Az országgyűlés ezen a napon, 1805. november 28-án kiharcolta a közigazgatásban a magyar nyelv használatának jogát. Hogy mennyire fontos egy nyelv státusa, arra a jelen idők aktuálpolitikai történései is eklatáns választ adnak: elég csak az ukrán nyelvtörvényre, vagy a romániai magyar feliratok ügyére gondolnunk. Magyarország már a XIX. század legelején igyekezett törvényileg letisztázni azokat az anyanyelvi alapjogokat, amiket a szomszédjai – most, olykor kétszáz éves késéssel – iparkodnak pótolni.

Miközben a XIX. század kezdetének szellemisége a nyelvet a nemzethez tartozás első számú ismérvének tekintette, az anyanyelv ügyének előmozdítása párosult a magyar nyelv és irodalom, valamint a magyar kultúra fellendítésének igényével is. A nyelvújító mozgalmat ösztönözte, hogy a magyar a politika hivatalos nyelve is lett, hogy fellendült a magyar nyelvű könyvkiadás és újságírás, s hogy nőtt az érdeklődés az új szakmák magyar fogalomrendszere iránt.

Miközben a XIX. század kezdetének szellemisége a nyelvet a nemzethez tartozás első számú ismérvének tekintette, az anyanyelv ügyének előmozdítása párosult a magyar nyelv és irodalom, valamint a magyar kultúra fellendítésének igényével is. A nyelvújító mozgalmat ösztönözte, hogy a magyar a politika hivatalos nyelve is lett, hogy fellendült a magyar nyelvű könyvkiadás és újságírás, s hogy nőtt az érdeklődés az új szakmák magyar fogalomrendszere iránt.

1805. november 28. – a magyar nyelv hivatalossá tételével a nemzeti szellem erősödött meg. (MTI Fotó: Szigetváry Zsolt)

Háttérbe szorul a latin

Magyarországon az első nyelvi törvények megszületésének idején, a 18. század végén és a 19. század elején még mindig a középkorból örökölt latin nyelv volt a törvényhozás, a felsőbb szintű közigazgatás és az igazságszolgáltatás, valamint a közép- és a felsőfokú oktatás, a tudomány és a liturgia nyelve. A mindennapi érintkezés nyelve azonban – az ország soknemzetiségű jellegének megfelelően – korántsem volt ilyen egységes: a magyar és a német mellett egyaránt beszéltek horvátul, szlovákul, románul, szerbül, és saját nyelvüket használták a ruszinok, a szlovének, a zsidók meg a görögök is.

Igény volt a nemzeti nyelvre

A magyar nyelv ügyét már korábban is szorgalmazta a magyar országgyűlés: 1790-ben például az alsótábla kimondta, hogy tanácskozásait ezúttal magyar nyelven folytatja, 1791-ben pedig – a magyar nyelv terjedését elősegítendő – törvénycikkbe foglalták, miszerint „a gimnáziumokon, akadémiákon és a magyar egyetemen a magyar nyelv és írástan számára külön tanár fog beállíttatni”. Közben a vármegyék feliratokban szorgalmazták, hogy a magyar sorozási helyű ezredekben alkalmazzanak magyar tiszteket, s hogy a vezényleti nyelv is a magyar legyen.

A XVII. század végén keletkezett Ráday Gradual kéziratos énekeskönyv a Ráday Gyűjtemény legnagyobb részintézménye, a Ráday Könyvtár műemlékkönyvtárában. A művet Károli Gáspár fordítása alapján Szenczi Molnár Albert szerkesztette. Az Országgyűlés 2011 novemberében elfogadott, a kulturális örökség védelméről szóló törvénymódosítása értelmében a Ráday Gyűjtemény is felkerült a történelmi emlékhelyek listájára. (MTI Fotó: Szigetváry Zsolt)

Még a kancelláriát is magyar nyelvre kötelezték

Az 1805-ös országgyűlés követeli a magyar nyelv használatának kiterjesztését, azaz a közigazgatásban való használati jogát. Az udvar jóváhagyása után az országgyűlési és a magyar kancelláriai feliratok immár két nyelven, magyarul és latinul készülnek, a törvénycikk értelmében a Helytartótanács a hozzá magyar nyelven intézett megyei és törvényhatósági leveleket magyarul köteles megválaszolni, s a perekben az ítéleteket magyar nyelven hirdetik ki.

Voltak akik továbbra is a latinhoz ragaszkodtak

A magyar nyelv kiterjesztése ellenállásra talált a magyar koronához tartozó Horvátországban. Noha a rendek a horvátoknak felajánlották, hogy saját országukban a horvátot használják, ők ezt elvetették, és a szokásjogra hivatkozva mereven ragaszkodtak a semleges latin nyelv további használatához. A horvát tartományi gyűlés megtiltotta, hogy a latinon kívül bármely más nyelven hivatalos ügyeket intézzenek.

A nem magyar etnikumúak nehezményezték

Az 1805. november 28-án meghozott döntés tehát törvényszerűen bele kellett hogy ütközzön a magyar korona nagyszámú nem magyar alattvalójának érdekeibe. Amikor Nyugat-Európa népei többnyire egységes nemzeti nyelv birtokában érkeztek a polgári korszak küszöbére, Kelet-Közép-Európa leendő nemzeteinek még harcolniuk kellett anyanyelvük hivatalos elismeréséért.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »