Az Európai Bizottság új javaslata szerint az Európai Unió 2028. január 1-jétől teljesen megszüntetné az orosz földgáz és kőolaj behozatalát. A javaslat célja, hogy fokozatosan csökkentse az uniós tagállamok függését az orosz energiahordozóktól, de egyúttal komoly kockázatokat is hordoz, különösen a közép-európai országok – köztük Szlovákia – számára.
A terv külön szabályokat tartalmaz a hosszú és rövid távú szerződésekre, valamint különbséget tesz a tengerparttal rendelkező és a szárazföldi országok között. Utóbbiak, mint Szlovákia, 2027 végéig kaptak haladékot a teljes leállásra. Ez mindössze másfél évet jelent.
Szlovákia és SPP: a döntés káros és kockázatos
A szlovák állami gázszolgáltató, az SPP élesen bírálta a bizottsági javaslatot. Álláspontjuk szerint politikai döntés született megfelelő gazdasági és jogi háttérelemzés nélkül. Az SPP figyelmeztet:
Az SPP számításai szerint a „take-or-pay” elv miatt (vagyis a szerződés alapján akkor is fizetni kell, ha nem veszik át a megrendelt mennyiséget), akár 16 milliárd eurós követeléssel is szembenézhetnek a Gazprom részéről. Ezenfelül az alternatív beszerzési útvonalak jelentős többletköltségeket generálnak, amelyek végeredményben a fogyasztókra hárulnak.
(Példaként említhetjük a horvátokat, akik az uniós olajszankciókat meglovagolva a piaci ár 8-szorosára növelték a tranzitdíjukat, jót keresve az EU által generált helyzeten és Szlovákia és Magyarország kárán – a szerk.)
A „magasabbrendű érdek” kiskapuja
A Bizottság úgy próbálja meg elkerülni az egyhangúsági vétót, hogy a szankciós javaslatot nem külpolitikai, hanem gazdasági jogi alapokra helyezi. Így elegendő a minősített többség a Tanácsban. (Magyarul: egy tagállamok akarata ellenére kötelezné őket egy gazdaságuk számára káros döntés meghozatalára – a szerk.)
A szlovák kormány nem támogatja az intézkedést, de ez a szimbolikus ellenállás később fontos lehet: egy esetleges nemzetközi választottbírósági eljárásban az SPP hivatkozhatna arra, hogy az ország nem támogatta a döntést, így az „vis maior” helyzetnek tekinthető. Ez csökkentheti a kártérítési kötelezettséget (de nem törölné el).
Közép-Európa infrastrukturális hátrányban
A legnagyobb problémát az okozza, hogy Szlovákia és Magyarország gáz- és olajvezetékei történelmi okokból főként keleti irányból – Oroszországból – érkeznek. A nyugati vagy déli irányú alternatív útvonalak nemcsak hosszabbak és drágábbak, de kapacitásuk is korlátozott.
Az új rendszer szerint a Szlovákiához hasonló országok a szállítási lánc végére szorulnak, ami tovább növeli a költségeket. A tranzitdíjak, a fokozódó verseny és a technikai korlátok mind azt jelentik, hogy a végső fogyasztói ár is emelkedni fog. Az SPP becslése szerint a földgáz ára akár 3–6 euró/MWh-val is nőhet, ami a teljes szlovák piacra vetítve 287–428 millió eurós többletterhet jelenthet évente.
Körkép-vélemény:
Ráadásul az Európai Unió következetesen elutasítja, hogy a szándékosan nehéz helyzetbe hozott tagállamokat bármilyen kompenzációban részesítse.
A nyomon követés problémája
A Bizottság az orosz energia kikerülését is megakadályozná, például ha az orosz gáz más országokon keresztül érkezne, mint papíron „nem orosz” eredetű. Ez azonban különösen földgáz esetén szinte lehetetlen feladat, hiszen a metánmolekulák nem hordoznak „útlevelet”.
A kőolaj esetében ugyanakkor a nyomon követés könnyebb, mivel az egyes lelőhelyekről származó olajnak eltérő kémiai jellemzői vannak – ez volt az alapja a Slovnaft ideiglenes felmentésének is.
Mit hozhat a jövő?
Az európai döntéshozók szerint az energetikai függetlenség elérése stratégiai prioritás. Ugyanakkor a megvalósítás során több ország – különösen a keleti tagállamok – aránytalanul nagy terhet viselnek.
A diverzifikáció valódi ára még nem ismert, de a szlovák példa jól mutatja: az átállás nemcsak gazdasági kérdés, hanem politikai és jogi kihívás is.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: canva
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
