A Homokhátságon a víz évről évre kevesebb, a nyarak egyre kiszámíthatatlanabbak. Az ott élő Szabó Zoltán geográfusnak tanult, aztán paraszt lett. Most arról beszélt nekünk, hogyan hat a magyar gazdákra a klímaváltozás, és miként lehet a jelenlegi, apokaliptikusnak tűnő viszonyok között is rentábilissá és fenntarthatóvá tenni egy gazdaságot. Valamint arról is szó lesz, mi az a mungóbab és melyik az a növény, amit a nagyanyáink még ismertek, de mi már elfelejtettünk, Zoltán pedig azon dolgozik, hogy ezt a magyar csodát visszahozza a köztudatba.
Amiről a cikkben szó lesz, röviden: Szabó Zoltán gazda segítségével körberjárjuk, hogy mi az a regeneratív mezőgazdálkodás és miért fontos, hogy az engeriánkat a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásba fektessük. Emellett szó lesz a Magyarországon is megélő mungóbabról. A hüvelyesről, amelynek termesztése a klímaváltozás miatt különösen érdekes lehet a Homokhátságon és a jövőben jelentős szerepet kaphat a hazai megzőgazdaságban.
Szabó Zoltánnal akartam interjút készíteni. Kérdeztem, mikor hívhatom. Nevetve mondta, hogy hajnali négy előtt kel. Ötre már kint van a földeken, kiengedi az állatokat legelni, aztán jön a munka java. Este megy haza. A paraszt élet ilyen, kemény meló. A gazdaság Kiskunmajsa mellett van, a család Szegeden él, a kettő között pedig ingázni kell. „Aki nem bírja a munkát, az kiesik” – mondja. És rögtön hozzáteszi, hogy nem is a munkával van a baj.
Idén augusztus végén arat először mungóbabot – egy olyan hüvelyest, amit Magyarországon jóformán senki nem termeszt, és amiről a legtöbben legfeljebb annyit tudnak, hogy meg lehet venni csíráztatva a boltokban. A Homokhátságon viszont boldogan nő, jó terméshozammal, ami azt is megmutathatja, mit lesz érdemes termelni ezen a területen a jövőben.
Mi az a regeneratív mezőgazdaság?
Zoltán a munngóbabot egy barátjánál aratja, aki hozzá hasonlóan regeneratví mezőgazdasággal foglalkozik. Az ilyen gazdálkodás lényege, hogy a gazda a talajéletet építi vissza, és úgy termel, hogy közben a táj állapota javuljon. „A tájjal való együttélés és a talajjal való együttélés, talajjavítás. Próbáljuk meg a talajéletet minél inkább serkenteni, újraéleszteni, fenntartani – és próbáljunk meg ebből gazdasági hasznot is húzni, mindamellett, hogy az elsődleges cél az, hogy javuljon a környezet” – foglalja össze a gazda.
A permakultúrától – mondja – az különbözteti meg, hogy az egy kis területet próbál meg ideális környezetté varázsolni, a regeneratív szemlélet viszont nagyban, tájléptékben gondolkodik.
A gyakorlatban öt alapelv van:
Gondolkodás és tervezés: ismerd meg a saját területeidet, milyen adottságaid vannak. „Itt az agyalás, ami nagyon hosszú” – Zoltán szerint a leglényegesebb és a leghosszabb szakasz. Biodeverzitás növelése – minél többféle növény. Élő gyökerek a talajban – lehetőleg egész évben. Állandó talajtakarás – ne maradjon csupasz a föld. Az állatok integrálása a rendszerbe.
„Ebben a szemléletben próbálod a legjobbat kihozni. Ezért döntöttem úgy, hogy átállok az extenzív állattartásra, mert a növénytermesztés már nem rentábilis.”
A birkák és a tyúkok jobbak mint a műtrágya
A rövid ideig tartó, intenzív legeltetés trágyázza, taposással beforgatja és utána pihenni hagyja a területet – vagyis ingyen elvégzi azt, amit másutt gépekkel és műtrágyával oldanak meg.
Zoltán esetében ez így néz ki: a szárnyasok mennek elöl, ők kikaparják a területet, összeszedik a rovarokat és a magokat, közben trágyáznak. Utána jönnek a kérődzők – a juhok jól megtapossák a földet. Aztán jön a pihentetési szakasz, amíg a terület regenerálódik: fél év, egy év. Utána vagy vetnek bele valamilyen keveréket, amit a következő kör lelegel, vagy ha gyepterületről van szó, az magától megújul. A lényeg a mérték: az állatokat csak addig hagyja legelni, amíg nem károsodnak a növények.
Hogyan lesz valakiből regeneratív gazda?
Szabó Zoltán geográfusnak tanult, és a talajokról tanultak kellettek ahhoz, hogy később gazdálkodni kezdjen. „A szüleim azt mondták, ne legyek paraszt” – meséli a pályaválasztásról. Szegeden végzett, aztán a föld kezdte érdekelni: hogyan lehetne bennük több a humusz, jobb a vízmegtartás, nagyobb a termőképesség. Először a régi iskola talajjavító módszereit nézte meg, aztán eljutott egy regeneratív szemléletű előadásra, és ott – ahogy ő mondja – leesett neki, hogy „ez tök logikus, ezt így kell csinálni”. Egy tag meghívására pedig csatlakozott a Talajmegújító Gazdák Egyesületéhez is.
Közben az egyetem után agrárkutatásban dolgozott, agrotechnikai kísérletekkel foglalkozott főleg szántóföldi növénytermesztéssel. Már ott próbálta behozni a regeneratív vonalat, de az állami szférában akkor még nemigen voltak rá nyitottak. A fordulópont akkor következett be, amikor megszületett az első kislánya. Kiderült, hogy a két munka nem fér össze. Otthagyta az állást, és azóta földműveléssel foglalkozik.
Jelenleg a gazdaság mintegy 30 hektár saját, és 10 hektár bérelt területből áll. Erre a méretre 30 juh, 500 tyúk, és két hízó jut, utóbbiak szigorúan saját célra. A juhok és a tyúkok száma nem végleges, Zoltán még szeretne állatokat.
Milyen most a Homokhátság – tényleg elsivatagosodik?
A Homokhátságon a csapadék nemcsak kevés, hanem kiszámíthatatlan is – és Zoltán szerint a megoldás nem az öntözés, hanem az, hogy másképp kell gazdálkodni.
„Nem érzem jogosnak, hogy a jövőnk vizét kilocsoljuk azért, hogy a jelen takarmányát megtermeljük. Akkor másképp kell gondolkodni.”
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy annyi állatot tart, amennyinek a takarmányát öntözés nélkül is meg tudja termelni. Tavaly a Homokhátságon nála gyakorlatilag a homoki bab volt az egyetlen öntözött kultúra – minden más ment magától, vagy nem ment. Persze, mint mindenhol itt is voltak mélypontok. „2022-ben még lehetett egy magasabb pályán menni. 2023 már kevésbé, 2024 pedig katasztrófa volt. Akkor azt mondtam, hogy ezt jelen formájában nem lehet folytatni – el kell gondolkodni, hogy mit csinálunk és hogyan.” Ám Zoltán nem hagyta abba. 2025-re mindent extenzívebbre vett, átgondolta, honnan jöhet mégis árbevétel – és a rossz év ellenére sikerült.
Miért jó a mungóbab?
A mungóbab rövid tenyészidejű, szárazságtűrő hüvelyes – vagyis pontosan az a növény, ami a kevés vizet kapó talajon meg tud élni. Idén Zoltán két hektáron vetette el, és augusztus végén jön az aratás.
A munkafolyamat nem bonyolult. Takarónövénybe, direkt vetéssel megy a földbe, aztán jönnek a növényápolási munkák, végül a betakarítás – hagyományos szántóföldi kombájnnal. Aztán kezdődik a neheze. A betakarítás után tisztítani kell, illetve válogatni. Nem egyben adja el az egészet, hanem kis tételekben, folyamatosan. Egy dolgot érdemes tudni a mungóbab kapcsán: Zoltán ezeket a hüvelyeseket ma már nem a saját földjén termeszti, hanem partnergazdákkal, akik ugyanilyen szemlélettel dolgoznak. Az ő területein most az állatok és a takarmány van soron.
A homoki bab, a magyar csoda
Legalábbis ezt írhatná róla egy reklámszakember. A homoki bab a magyarok hagyományos babja volt, mielőtt a nyugatról érkező fajták kiszorították – Zoltán ezt hozta vissza.
Idén 11 hektáron, két táblán terem nála. A visszahozás nem ment magától. Először a történetet kellett elmondani: hogy régen itt ezt ették, hogy ugyanaz a beltartalma, mint bármelyik importbabnak, csak épp helyben terem. Táplálkozási tanácsadókkal, élelmiszeres szakemberekkel is dolgoztak azon, hogy legyen hozzá hiteles háttér. Aztán elkezdték árulni – és mostanra, mondja, „rájöttek az emberek, hogy tényleg tök jó”. Ez a lényege annak, amit agrobiodiverzitásnak hívunk: nem múzeumi növényritkaságokról van szó, hanem arról, hogy egy gazda álljon több lábon, és termeljen sokfélét. Ha minden a kukoricán és a búzán múlik, akkor elég egy aszályos év, és a veszteség óriási.
Mi fán terem? Homoki bab
Érdekes, hogy bár a talaj alkalmas lenne rá, Magyarországon gyakorlatilag megszűnt a humán étkezésre szánt száraz hüvelyes termesztés – a teljes bab vetésterület nagyjából 200 hektár, a lencse és a száraz étkezési borsót pedig szinte senki nem termel. „A szárazhüvelyesek kivesznek a hazai köztermesztésből. Miközben nagyon jó lencse- és babtermesztő ország lehetnénk, abból bőven juthatna exportra is. Ehelyett minden száraz hüvelyest importálunk, szinte 100 százalékban.”
A szárazbab zöme – és most kapaszkodjatok meg – Kanadából érkezik. Áthozzák a fél világon – és még így is olcsó: a nagykereskedelmi ár nagyjából 300 forint kilónként. A lencse szintén jórészt Kanadából, részben Lengyelországból érkezik, de Ukrajna is bőven termel hüvelyest. Pedig nélkülük nehéz jó talajt építeni. Kétszikűek, vagyis másféle gyökérzetet visznek a talajba, mint a gabonák. És pillangósok: a gyökerükön élő baktériumokkal megkötik a levegő nitrogénjét, amit aztán a talajban hagynak. Vagyis nemcsak elvesznek a földből, hanem adnak is neki.
Hol lehet magyar hüvelyest venni?
Bárhol, mondhatnánk. Ám ha hazait akarsz, akkor kell egy kis áldozatot hoznod: a Tudatos Vásárló összegyűjtötte térképen, hol vehetsz hazai hüvelyest Magyarországon – érdemes megnézni, mi van a közeledben. Végre térképen, hol vehetsz hazai hüvelyest Magyarországon
Érdemes fiatalon vidékre költözni és belevágni?
Zoltán szerint a fiatalok nyitottabbak az újdonságokra, de a paraszti élet egyáltalán nem könnyű. Ő maga tanít is: szegedi és budapesti egyetemistáknak tart előadásokat, és kifejezetten élvezi, ha valakit sikerül inspirálnia. „Az öregeknek már nincs kedvük váltani. A fiatalabbak fogékonyabbak az újra, és van bennük ambíció.” De rögtön jön egy őszinte önkorlátozás is: az a társaság, amelyik eljön egy szakmai napra, eleve szűrt. „Buborékban élek” – mondja. Aki eljön, azt már úgyis érdekli a mezőgazdaság.
És hogy megéri-e? „A sok munka hozzátartozik a paraszti léthez, ezt meg kell szokni. Aki nem bírja a munkát, az kiesik. De nem is a munkával van a baj, hanem az ingyen munkával – amikor ráfizetsz. Olyankor elfogy az emberből a lelkesedés, és elgondolkodik, hogy van-e egyáltalán értelme sanyargatni magát meg a családját.”
És mi a helyzet a szomszédos termelőkkel? „Nem sokan követnek, de azért vannak egy páran, akik látják, hogy talán így kellene. Csak nem mernek váltani, mert félnek, hogy még azt a keveset is elveszítik, amijük van.”
A gazdaság a támogatásokkal együtt ma már rentábilis. Nyaralni évente egyszer mennek – négy-öt napra, belföldre. Többet az állatok miatt nem tudnak megoldani.
Hogyan lehet megélni egy szolidaritáson alapuló gazdaságból?
Röviden mungóbabról és a Homokhátságról Mi az a mungóbab?
A mungóbab egy rövid tenyészidejű, apró szemű hüvelyes, amit világszerte főként csíráztatva és főzve fogyasztanak. Magyarországon eddig alig termesztették.
Miért jó a mungóbab?
Mert rövid a tenyészideje és jól tűri a szárazságot, így olyan tájon is esélyesen megmarad, ahol a csapadék kevés.
Mi az a regeneratív mezőgazdaság?
Olyan gazdálkodási szemlélet, amelynek elsődleges célja a talaj életének és a táj állapotának javítása – és emellett kell gazdaságosan is működnie. Öt alapelve: tervezés és helyismeret, sokféleség, egész évben élő gyökerek a talajban, állandó talajtakarás, valamint az állatok bevonása a rendszerbe.
Miért fontosak a hüvelyesek a talajnak?
A hüvelyesek pillangósvirágúak: a gyökerükön élő baktériumok megkötik a levegő nitrogénjét, amit a talajban hagynak, így csökkentik a műtrágyaigényt. Emellett kétszikűek, vagyis másféle gyökérszerkezetet és másféle gyökérsavakat visznek a földbe, mint a gabonafélék, így növelik a talaj biológia sokféleségét.
Honnan származik a Magyarországon kapható bab és lencse?
Szinte teljes egészében importból. A szárazbab jelentős része Kanadából érkezik, nagyjából 300 forintos kilónkénti nagykereskedelmi áron, a lencse szintén főként Kanadából és részben Lengyelországból és Ukrajnából. A hazai babvetésterület összesen nagyjából 200 hektár, ami főként konzervbabnak megy nem szárazbabnak a piacra.
Hol vehetek hazai hüvelyest?
Elsősorban közvetlenül a termelőktől, rövid ellátási láncban. A Tudatos Vásárlók Egyesülete térképen gyűjtötte össze, hol juthatsz hazai hüvelyeshez.
Helló ősgabonák, helló hüvelyesek!A következő években sokat foglalkozunk majd az elfeledett vagy kevéssé termesztett gabonák és hüvelyesek népszerűsítésével. Hogy olyan fajták kerüljenek a tányérunkra, amelyek különleges tulajdonságokkal rendelkeznek és ráadásul elbírnak a klímaváltozás kihívásával is. Kövessétek oldalunkat a friss hírekért, #divinfood!Képek:canva.com, elotalaj.hu
A projekt az Európai Unió Horizon 2020 kutatási és innovációs programja támogatja, a 101000383 számú támogatási szerződés alatt. A projektet a francia Nemzeti Mezőgazdasági, Élelmezési és Környezetvédelmi Kutatóintézet, az INRAE koordinálja.
Ez a poszt „2024 katasztrófa volt” – mi történik a Homokhátságon? először itt jelent meg: Tudatos Vásárlók.
Forrás:tudatosvasarlo.hu
Tovább a cikkre »
