A Szent István-zarándoklat története 2004. december 5-én kezdődött.
Az akkori népszavazáson való alacsony részvétel, a végtelenül gonosz, nemzet- és esetenként egyházellenes megnyilvánulások, illetve a kettős mérce, miszerint az alacsony részvétel miatt érvénytelennek minősítették a szavazatokat, más korábbi alkalommal pedig mégis elég volt a kevés is, arra ösztönözték Hodruszky Róbertet, hogy amennyire lehetőségei és képességei azt engedik, ellensúlyozza a helyrehozhatatlant. Mert a keresztényi identitás és a magyar nemzet összetartozása megkérdőjelezhetetlen számára.
Ez volt az előzménye annak, hogy létrejött a Szent István-zarándoklat, amelynek célja nemcsak a nemzeti identitás fontossága, hanem az állam- és egyházalapító Szent István király iránti tisztelet erősítése és ezáltal a Szent István-i alapokon nyugvó magyar keresztény egyház támogatása. Azon túl, hogy imáiban kérte Szent István király támogatását, elkészíttetette Szent István kardjának másolatát, amelynek eredetijét a prágai Szent Vid-székesegyházban őrzik.
Az elkövetkezendő évek zarándoklataihoz társakat keresett és talált is: idősebb Tasnádi Gábor, ifjabb Tasnádi Gábor és Geiger Nóra személyében. Első útjuk Prágába vezetett, ahol a kardmásolatot összeérintették az ott őrzött eredeti karddal. Később öt főre bővült a zarándokcsapat. Szent István kardjának másolatát, mint a zarándoklat fontos eszközét, 2005-ben Hodruszky Róbert felajánlotta Szent István királynak, majd átadta a Szent István Lovagrend Nagymesterének, Ferencz Csaba CSR-nek megőrzésre, azzal a meghagyással, hogy a zarándoklat a karddal az elkövetkezendő években egyszer, vagy akár többször is zarándokútra indul, főleg a határon túlra került nemzetrészek irányába.
A Szent István Lovagrendnek köszönhetően az ereklyéhez érintett kardmásolat bekerült a Szent István-bazilika kincstárába, a Szent Jobb közelébe. Így jött létre és indult el húsz évvel ezelőtt 2004. december 5-e után a Szent István-zarándoklat. A zarándoklat ökumenikus, így a Szent István eredeti kardjához érintett másolat nemcsak a katolikus, hanem a protestáns magyar közösségekhez is eljut, ahol szentmisék és istentiszteletek részeként mondják el a zarándokok gondolataikat, a hívek pedig a kardmásolatot megérintve leróják tiszteletüket Szent István király előtt.
Az elmúlt húsz évben a Szent István-zarándoklat résztvevői jártak Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken, a Muraköz horvát és szlovén részén, valamint Zára és Tengermellék százhetvennél is több templomában, megtéve megközelítőleg húszezer kilométert. Eközben az ereklyésített kardmásolatot – szerény számítás szerint – több mint tizenhétezer keresztény magyar érintette meg. Útjaik során adományokat is vittek. A sok könyv, élelmiszer, ruha és tárgyi adomány közül az egyik legjelentősebb a délvidéki Gombos község templomudvarán felállított turul emlékmű, ami a világháború idején elpusztult szobrot pótolja.
A zarándokok az elmúlt években útjaik során a kardmásolatot Szent István kardján kívül további 14 szent ereklyéhez érintették hozzá.
A zarándoklat során szerzett tapasztalatok és kapcsolatok örökre megmaradnak a résztvevők szívében, akik remélhetőleg tovább adják majd a jövő nemzedékének is. „Kezdetben úgy indultunk el, hogy mi viszünk hitet és szeretetet, de elég hamar rá kellett jönnünk, hogy sokkal többet kapunk, mint amit mi adhatunk. Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy minket használ erre a nemes feladatra” – fogalmazott Hodruszky Róbert.
Forrás és fotó: Szent István Lovagrend
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
