A második világháború, de talán a világtörténelem legvéresebb és leghosszabb csatája, 1942. augusztus 21. és 1943. február 2-a között zajlott Sztálingrád (ma Volgográd) városában. A Harmadik Birodalom és a Szovjetunió közötti háborúban fordulópontot hozott a németek addig elszenvedett legnagyobb katonai kudarca. 80 évvel ezelőtt a világ számára egyértelművé vált, hogy az 1939 óta sikert sikerre halmozó német hadigépezet is legyőzhető.
NÉMET–SZOVJET HÁBORÚ
A Német Birodalom hadserege 1941. június 22-én megkezdte a Barbarossa-hadművelet végrehajtását, amelynek végcélja a Szovjetunió nyugati területeinek, kulcsfontosságú ipari városainak és az ország fővárosának, Moszkvának az elfoglalása volt. A németek ismét a Nyugat-Európában szinte tökéletesre fejlesztett Blitzkrieg taktikáját használták a szovjetek ellen. A hadművelet első hónapjaiban óriási sikereket értek el a támadó csapatok, a szovjeteket folyamatos hátrálásra kényszerítették. A németek hadiszerencséje egészen decemberig kitartott, és Moszkváig nyomultak előre, de az orosz tél beköszöntével egyértelművé vált, hogy a Szovjetuniót nem sikerül egyetlen hadjárattal térdre kényszeríteni. Georgij Zsukov (1896–1974) tábornok irányítása alatt a szovjetek december elején ellentámadásba lendültek, melyet a kifáradt német csapatok nem tudtak feltartóztatni, elveszítve ezzel a lehetőséget, hogy elfoglalják Moszkvát. [1]
A Barbarossa-hadművelet sikertelenül zárult, így Hitlernek új tervvel kellett előállnia. A Blau-hadműveletben a német hadvezetés az egyre fogyó kőolajkészlet pótlásának érdekében a Kaukázus és a Kaszpi-tenger menti olajmezők megszerzését, valamint a Vörös Hadsereg Don folyótól nyugatra állomásozó csapatainak bekerítését tűzte ki célnak. [2] A hadjárat kezdeti szakaszában a németek ismét sikereket értek el és fokozatosan visszaszorították a szovjet csapatokat, elfoglalva Harkov, Voronyezs és Rosztov városait. A szovjet hadvezetés azonban időben felismerte a helyzet súlyosságát és a Dontól nyugatra tartózkodó csapatainak elrendelte a visszavonulást. [3]
A szovjetek folyamatos vereségei és területvesztése miatt Sztálin arra a következtetésre jutott, hogy küszöbön áll a déli front és a Vörös Hadsereg moráljának teljes összeomlása. A teljes katonai káosz és a dezertálások megelőzése érdekében 1942. július 28-án Sztálin aláírta a 227. számú parancsot, ami az „Egy lépést sem hátrálni!” parancsként épült be a köztudatba. Ezt a parancsot a Vörös Hadsereg minden egységének felolvasták.
A rendelet értelmében hazaárulónak minősítettek minden szovjet katonát, aki a végsőkig való harc helyett állasai feladását vagy a megadás bármilyen formáját választotta. Sztálin így akarta felszámolni a meghátrálás gondolatát a hadseregen belül. Ennek ellenőrzésére és érvényesítésére minden szovjet hadseregkülönítménynek olyan egységeket kellett felállítani, amelyek a frontvonal mögött tartózkodva folyamatosan figyelték bajtársaikat.
Forrás:latoszogblog.hu
Tovább a cikkre »
