Nagy volt a megrázkódtatás Latin-Amerikában a kommunizmus bukása miatt.
A helyzet specifikuma miatt egyáltalán nem csak a szovjetpárti kommunisták körében. A szovjet modelt elutasító kommunisták, a nem-kommunista baloldal, de még sok jobboldali számára is probléma volt az ami lett Gorbacsov reformjai következtében.
Miért volt baj ez a jobboldaliak számára is? Alapvetően geopolitikai okokból. A latin-amerikai jobboldal nagy része amerikaellenes, így bár utálta a szovjet rendszert, a Szovjetunióban mégis egy olyan erőt látott, mely korlátozta az USA hatalmát, így a szovjet erő megszűnése számára Amerika erősödését jelentette, azaz nem volt kivánatos.
A kommunisták és a hozzá közeli baloldaliak között persze azonnal megindult a vita: mi is történt? A vad összeesküvéselméleteket (“a CIA megvette Gorbacsovot”) és az egybites butaságokat (“az nem is volt kommunizmus”) leszámítva 2 fő tábor alakult ki:
- a kommunista rendszer túl kommunista volt, azaz túl gyorsan haladt előre, nem követte a marxi elveket, nem voltak pl. a termelőerők elég fejlettek, nem volt meg a gazdasági alap, stb.,
- a kommunista rendszer nem volt elég kommunista, azaz nem szakított eléggé határozottan a kapitalizmussak, lásd maradt az árutermelés, nem lett munkás-önigzgatás, stb.
Az előbbi válasz hívei nyugodtak maradtak, hiszen íme, ott a kínai modell, mely lassan halad, fejlett kapitalizmust épít a kommunista párt vezetésével, azaz lassan kiépül majd a gazdasági alap. Persze politikailag ez a válasz népszerűtlen, hiszen lényegileg ez semmiben se különbözik a latin-amerikai radikális jobbos választól, lásd perónizmus és társai, melyek szinte ugyanezt mondják más szavakkal.
Az utóbbi válasz hívei meg maradtak kis szekták. Részben a még működő terrorista szervezetek, részben egyetemi szobaforradalmárok. Peruban egészen az ezredfordulóig működött elég keményen a Sendero Luminoso nevű kommunista terrorista szervezet, mely képes volt sokáig egyenrangú félként harcolni a hadseregel. A szenderisták eleve mindig szovjetellenesek voltak, s a kínai reformokat is azonnal ellenezték, szóval számukra a szovjet rendszer bukása csak megerősítés lett. Kolumbiában pedig egészen a 10-es évekig működött a FARC nevű még kiterjedtebb kommunista fegyveres szervezet, melynek bonyolultabb viszonya volt a szovjet rendszerrel, nem volt teljesen szovjetellenes, de azért inkább a Che Guevara féle vonal híve volt.
Persze kellett egy globálisabb, ideológikusabb válasz is. Mára meg is lett. Ami számomra sajátos, ma már a hivatalos kubai szövegekben is megjelent. Lényege röviden: igen, a marxizmus rendben van, de egy már elmúlt időszakra igaz, továbbá Marx európai volt, képtelen volt az Európán kívüli dolgokat átlátni, radikális ateizmusa miatt nem látta meg a vallás pozitív szerepét se, így elmélete ma már nem alkalmas egy az egyben cselekvésre.
Talán a legérdekesebb a nacionalizmushoz való viszony. A latin-amerikai baloldal szerint a nacionalizmus pozitívum, hiszen az antinacionalizmus a nemzetközi tőkét segíti. S ezt Marx szerintük nem látta át, pl. Marx a XIX. században a gyarmatosító hatalmak oldalán állt, abból a téves elgondolásból, hogy a nyugat általi gyarmatosítás erősíti a kapitalizmust, így pedig gyorsabban lesz proletárforradalom is – ez viszont a mai latin-amerikai neomarxisták szerint Marx fatális tévedése volt.
A magyar ballib meg értetlenül pislog. Nem érti, hogy miért mondja a latin-amerikai balos, hogy Orbán, Putyin, Lukasenka, a lengyel vezetés, stb. a kisebbik rossz a szabványos liberális-demokrata nyugati államokhoz képest.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
