Fontos emlékem: Budapest, 1977. ősze, már iskolakezdés után pár héttel. Kint az idő rossz, de még nincs hó.
Én sajnos azok közé tartoztam, akik fiatalon bekerültek az iskolába. Szóval 1977-ben már felsőtagozatos voltam, pedig alig 10 éves. Ennek oka: aki augusztus végéig született, az ugyanabban az évben iskolakezdő volt. Így az osztályomban a legfiatalabbak közé tartoztam.
Az ember élete során csak tudásban és tapasztalatban növekszik, az alapvető jellemvonások nem változnak.
Szóval akkor a tanteremben unatkozva ülve pont ugyanaz volt az érzésem, mint manapság munkahelyen: teljesen értelmetlen időpocsékolásban veszek éppen részt, s az egyetlen ok, hogy nem állok azonnal fel, a kényszer. Akkor a kényszer persze személyi volt, ma meg anyagi: de az végeredmény azonos.
Pedig 45 év telt el azóta. Magyarországon ugyan a 45 év nem jelkép, de Bulgáriában igen: hagyományosan ennyinek veszik a kommunizmus időszakát (1944. szeptember 9. – 1989. november 10.). De bárhogy is, ez majdnem 2 nemzedéknyi idő.
Szóval minden rendszerváltó romantikával ellentétben a 2 rendszer között sokkal több a hasonlóság, mint az eltérés.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
