Ma már csak az idősek emlékezetében él a hódmezővásárhelyi tömeggyilkosság, amelynek 56 áldozata volt.
Százkét évvel ezelőtt történt az 1919-es esztendő egyik legszörnyűbb tömeggyilkossága Hódmezővásárhely
határában, ahol román katonák 56 ártatlan, többségében vásárhelyi polgárt gyilkoltak meg.
Az első világháború befejezését követő zűrzavaros időszakban többször „cserélt gazdát” Hódmezővásárhely városa.
1919 tavaszán a bolsevik diktatúra idején internálták a város húsz, köztiszteletben álló vezetőjét, a “Lenin-fiúk” több
embert gyilkoltak le brutális kegyetlenséggel a városban.
Az elmenekülő “vörösök” helyére francia gyarmati katonák, majd a román megszállók érkeztek.
Ezzel kezdetét vette Vásárhely és a románok által elfoglalt országrészek intézményesített kifosztása.
A román megszállás váratlanul érte az amúgy is többszörösen kivérzett tanyavilágot.
A fogatosok mondták, hagy gyünnek a románok Orosháza felül.
Sóshalmon, Imre Ernő kovácsmestör előtt állt mög egy elrekvirált kocsi, amelyikön sok román ült.
Az ëgyik ösmerős volt. Komán Gergő volt.
Együtt szolgáltam vele Galíciában, a 24-es gyalogezredben.
Most román katonaruhában volt.
– Mi járatban vagytok? – kérdöm a komátul.
– Földet foglalni gyüttünk.
– Nektök nincs elég Erdélyben?
– Van, de az csupa hegyes. Nekünk mög jó termőföld köll.
– Osztán, soroztak, vagy önként jelentköztél?
– Önként, mert 5 holdat adnak érte az elfoglalt földbül.
Többet asztán nem is beszélt, mert a többiek is leugráltak a kocsirul, és kezdték kijelölni a határt.
– emlékezett vissza egy szemtanú, Kiss Ferenc parasztember.
A városi tanács tagjait letartóztatták, mivel nem kellő eréllyel hajtották végre a rekviráló bizottság utasításait, sőt sérelmezték az eljárás módját.
A tanyákon élők szenvedtek leginkább a bandákba tömörült román katonák erőszakosságától, fosztogatásaitól és rablásaitól, de a város lakóira is hatalmas nyomás nehezedett a tervszerű rekvirálással, közmunkára kényszerítéssel és megaláztatással.
Július közepén a Vörös Hadsereg Tiszai-offenzívájának következtében néhány órára újra magyar kézre került Hódmezővásárhely, majd ismét visszatértek a románok.
A román áldozatokért ‑ a város környéki harcokban 22 román, egy vöröskatona és 16 civil vesztette életét ‑ bosszúra szomjaztak a megszállók.
E drámai napok kulcsfigurájává egy magát Berényi Lászlónak nevező és a város rendőrparancsnokának kinevező 24-26 éves fiatalember vált.
Román katonai segédlettel tartotta társával rettegésben a várost: nemcsak végigrabolták Vásárhelyt, hanem tucatjával tartóztattak le embereket koholt vádakkal vagy váltságdíj fejében.1919. július 25-én délelőtt Berényi, az akkori román városparancsnoktól kapott gépfegyveres fedezettel felhozatta a városháza börtönéből a foglyokat, majd az egymáshoz kötözött emberek elindultak a város határába.
Voltak, akik a verésektől már menni sem tudtak, őket kocsira dobva hurcolták magukkal.
A csoportot az utcákon rémülten figyelők közül Berényi többeket belöketett a halálmenetbe.
Hiába kértek irgalmat és megbocsátást a város hitfelekezeteinek lelkészei, a román főhadnagy kijelentette, akik katonáira fegyvert fogtak, nincs kegyelem.
A menet a Hódmezővásárhelytől 6 kilométerre lévő Nagy Dezső-féle tanyánál állt meg, ahol a román katonák a foglyokat csoportokba állítva agyonlőtték.
A tömeggyilkosság 56 áldozatának fele harminc év alatti volt ‑ a legfiatalabb mindössze 16, a legidősebb 62 éves ‑, túlnyomó többségük szegény sorban élt, nincstelen földművesek, iparos vagy kereskedő segédek voltak.
A véres testeket a tanya mellett temették el – többüket még élve –, exhumálásukra a tömeggyilkosság után bő egy héttel került sor.
Ezt követően temethették el a családtagok a város temetőiben az áldozatokat, akik közül kilenc főt nem sikerült azonosítani, ők feltehetőleg fogságba esett, vidéki vöröskatonák voltak.
A városra a hátramaradt árvák és önellátásra képtelen hozzátartozók segélyezése még hosszú ideig komoly terhet rótt.
A tömeggyilkosság egykori helyszíne ma a 47-es számú főút külterületi szakasza mellett fekszik, a helyszínen az áldozatoknak emlékművet emeltek.
Szócsinné Vitéz Léber Ottilia
Magyar Tudat
Megosztás
The post 1919. július 25- román mészárlás- Hódmezővásárhelyen appeared first on Magyar Tudat.
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
