Olyan eseményre, ami a Szent Péter téren történt január 5-én XVI. Benedek emeritus pápa temetésével, a történelemben mindeddig VI. Pius esetében került sor, aki 1799-ben Napóleon foglyaként, száműzetésben halt meg Valence-ben, és három évvel később VII. Pius temette el ünnepélyesen, amikor földi maradványait visszahozták Rómába.
Ferenc pápa elődje, XVI. Benedek temetési szertartását celebrálta január 5-én a Szent Péter térenn – érthető módon sokan úgy beszéltek erről az eseményről, mint ami még soha nem történt meg a pápaság modernkori történetében. Ratzinger pápa lemondása – amit azzal indokolt, hogy életkorából és testi-lelki ereje fogyatkozásából fakadóan nem tudja vállalni a pápasággal járó felelősséget és feladatokat – valóban soha nem látott újdonság volt az Egyház történetében. De annak, hogy egy regnáló pápa megáldja elődje holttestét a temetés előtt, van előzménye, méghozzá ahhoz képest, hogy az Egyház története kétezer évre nyúlik vissza, nem is olyan régi előzmény.
1802 februárjában történt, amikor VI. Pius ünnepélyes temetését utóda, VII. Pius végezte a Szent Péter-bazilikában. 1775-ben választották pápává Giannangelo Braschit (Cesena, 1717 – Valence, 1799), aki hosszú uralkodás után franciaországi száműzetésben, Napóleon fogságában halt meg. Halála után azonnal Valence-ben temették el, míg a novendiali szertartását (ez azt jelenti, hogy kilenc egymást követő napon át szentmisét mutatnak be az elhunyt pápa lelki üdvéért, mielőtt elkezdődne a konklávén a szavazás) Velencében tartották, ahol a bíborosok összegyűltek, hogy megválasszák utódát.
Az 1800. március 14-én megválasztott VII. Pius szerette volna, hogy elődje földi maradványai visszakerüljenek Rómába, ezért 1801 decemberében exhumálták, és Valence-ból Marseille-be, majd onnan hajóval Genovába szállították azokat. Miután a száműzetésben elhunyt pápa holtteste Olaszországba érkezett, diadalmas zarándokútra indult, amelynek minden állomásán ünnepélyes gyászszertartást tartottak. 1802. február 17-én került sor a „diadalmas, nagyszabású bevonulására” Rómába, a bíborosok a Ponte Milviónál várták VI. Pius földi maradványait. Az ünnepélyes temetési szertartást a Szent Péter-bazilikában tartották VII. Pius pápa jelenlétében.
VI. Pius földi maradványai azonban nem leltek nyugalomra: szívét és prekordiumát (az érzelmek, érzések és érzékenység székhelyének tekintett szívet körülvevő mellüreg szerveinek és anatómiai képződményeinek elnevezése) a párizsi kormány kifejezett kérésére 1802-ben hosszú, Franciaországban több állomáson át vezető út során visszavitték Valence-ba, 1811-ben azonban a szíve ismét visszakerült Rómába.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás: Vatican News olasz nyelvű oldala
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
