A 2008/09-es idény 14. fordulójában a pozsonyi Slovan látogatott el Dunaszerdahelyre. A két rivális rangadóját rég nem látott érdeklődés övezte, a lelátók zsúfolásig megteltek, igazi futball-láz uralkodott a városban. Hivatalosan 6100, nem hivatalosan 15 500 néző tolongott a lelátókon.
A találkozó jó hangulatban zajlott, egészen addig, amíg a vendégszurkolók nem kezdtek füstbombákat és petárdákat dobálni a játéktérre és a rendőrökre. Büntetlenül. Majd a mérkőzés 17. percében a rohamrendőrség – máig nem bizonyított kődobálásra hivatkozva – váratlanul rohamot indított az egyik hazai szektor ellen.
A szurkolóverés hivatalos mérlege több mint 50 sérült, közülük egy, Lengyel Krisztián, maradandó károsodást szenvedett. Az akkor 18 esztendős szurkolót mentőhelikopterrel szállítottak el Pozsonyba. A több ezer DAC-szurkoló pedig, bár testben nem, de lélekben ugyanolyan sebbel távozott a stadionból. Egy sebbel, mely nem forr be soha.
A botrányos eset hatalmas felháborodást váltott ki Magyarországon is, rengetegen elítélték az indokolatlan rendőrterrort, az akkori Gyurcsány-kormány is magyarázatot követelt.
A DAC egykori közkedvelt hálóőre, Novota János így emlékezett vissza a történtekre egy szurkolói beszélgetés során:
„Hetekkel a meccs előtt nagy volt a várakozás és a nyüzsgés a városban, alig vártuk, hogy eljöjjön a nagy nap. A bemelegítésnél is már elég feszült volt a hangulat, én pont a vendégszektor előtti részen melegítettem. Már akkor repültek be bizonyos tárgyak a pályára. A 17. perc környékén kezdtem azt érezni, hogy talán mi játékosok sem vagyunk akkora biztonságban. Volt bennem egy kis félsz ezután is, hiszen nem tudhattam, hogy mikor történik újabb zavargás. Nem volt egy kellemes élmény, hiszen mindannyian láttuk, hogy mi volt a végkimenetele, amit nem is lehet jó szavakkal kommentálni. Szinte mindenki tudta, hogy mire megy ki a játék az alapemberek eltiltásával is. Arra a mai napig nem kaptunk pontos és egyértelmű választ, hogy a lelátón történtekre miért volt szükség.“
Németh Krisztián, a DAC akkori egyik alapembere a következőképp élte meg azt a napot:
„Örültünk az akkori 2008-as idény sikeres rajtjának, hiszen újra több ezer embertől harsogott a stadion. Jó érzés volt, hogy újra éledezik a parázs és újra hazaiakból álló mag kezd kialakulni a csapatban. Szerintem nem volt véletlen, hogy a kulcsemberek közül sem Kweuke, sem Marcin és Gerich sem léphetett pályára pont a Slovan ellen, akiket korábban eltiltottak. Pinte Attilával ez volt az álmunk, hogy egy ilyen mérkőzésen, ennyi néző előtt pályára léphessünk, s tudtuk, hogy ez lesz életünk egyik legfontosabb pályára lépése. Sajnos, nem az került be a DAC krónikájába, ami a pályán történt, hanem ami a lelátón. Ezt sosem lehet elfelejteni, s nem szabad hagyni, hogy ilyen dolog valaha megtörténjen újra. Mi ugye kevésbé láttuk, hogy mi történik a lelátón, de a képek magukért beszélnek. Számomra az a legfontosabb – ahogy a mostani új érában és sikerekben is megmutatkozik, – hogy nem sikerült megtörtni ezt az erőt, önbizalmat és törekvést sem a klub, sem a szurkolók részéről. A DAC továbbra is sikeresen lépeget az úton.“
Körkép.sk
Nyitókép: dac1904.sk
Baleset történt Csilizradványnál, a DAC hangja vesztette életét
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
