Néhány éve körbe-körbejárt az argentin összeomlás. Akkor mindenki megnézte, elszörnyűködött, majd elfelejtette. De mi is az a gazdasági összeomlás? Tulajdonképpen nem történik semmi, azon kívül, hogy az emberek rádöbbennek, nyakukon a baj, mert a lezsírozott rendszerbe homok került. Az igazi bajt, vagyis az összeomlást tulajdonképpen a tömegek viselkedésének a radikális megváltozása okozza. Nézzük ezt végig!
Egy Euróért 320, majd 330, végül 340 forintot kell adni. Matolcsi felemeli a kamatlába 5 %-ra, a forint tovább gyengül, 350, 360, 400 Ft/Euró. Kérdés, erre hogyan reagál a lakosság, az importőrök, a bankok? A lakosság eszeveszett felvásárlásba kezd. Hamarosan kiürülnek a polcok. Utánpótlás? Az importőr pontosan tudja, hogy a forint bevételt sokkal rosszabbul tudja átváltani Euróra, tehát emeli az árakat. A bankok természetesen kamatlábat emelnek, illetve megpróbálják kivédeni az elértéktelenedésből származó veszteséget. A gazdaság szereplői kivárnak. Eközben a közrend felborul, mert az embereken a hisztéria eluralkodik. Mindeközben az állami bevételek rohamosan csökkennek, ezért újabb és újabb intézkedésekkel próbálják növelni azt. Sok helyen elbocsátások vannak, sok helyen a fizetést egyszerűen nem adják ki. Az a gépmester, akinek a felesége azt mondta, hogy Pampers nélkül ne gyere haza, mert a 6 hónapos gyerek megállás nélkül bőg az átázott pelusban, akkor se fog bemenni dolgozni, ha történetesen valamelyik szolgáltatónál van a munkahelye. hamarosan akadozni kezd az ellátás minden téren. Az állampolgárok igazolva látják előzetes aggodalmaikat. Mindenki menti a saját bőrét. A legszegényebbek tüntetni kezdenek, ami átmegy rablásba. A rendfenntartó szervek aktív létszáma rohamosan csökken, mert az apukák a társadalom őrzését-védését nem tartják fontosabbnak saját családjuknál.
Utoljára Magyarországon ehhez hasonló 1956 novemberében fordult elő. Amilyen könnyű ilyen helyzetbe kerülni, olyan nehéz ebből kimászni. Abban az időben – például – a taxikban két vezető ült, hogy elejét vegyék a rablásnak. Legegyszerűbb az lett volna, hogy leállítják a taxikat, de az „rendkívüli” állapotot sugall, azt pedig nem akarták. A kétsofőrös megoldás megnyugtatóbbnak tűnt. A rend helyreállításához hatalmas anyagi segítségre volt szükség, amit akkor a Szovjetunió biztosított. Argentína esetében nem volt Szovjetunió, de az összeomlás elszigetelt volt. Az előttünk álló jövőben a gazdasági összeomlás szimultán fog előfordulni a szomszédos államokban.
Hátra van még annak megbeszélése, hogy ez mikor következhet be? A válasz, bármikor. Az utolsó pánik a Postabank ügy volt, ahol valaki elküldött egy E-mailt, amiben az állt, hogy a Postabank ez-meg-az. Ennek következtében néhány óra leforgása alatt mindenki ki akarta venni a pénzét a Postabankból. A helyzetet sikerült normalizálni azzal, hogy más bankokból ládákban érkezett a készpénz, hogy a Postabank ki tudja elégíteni az ügyfeleit. Aztán később egymással elszámoltak. Tehát ez olyan, mint a lavinaveszélyes időjárás, amikor egy hangos kiáltás is beindíthatja az omlást, de az is lehetséges, hogy ágyúdörgésre se történik semmi.
Ez az oka annak, hogy egyesek készleteket halmoznak fel például, egyénre szabott gyógyszerekből (például inzulin), vagy cigarettából, mert csak így érzik magukat biztonságban. És ne feledd, ez csak addig tűnik hisztériának, amíg be nem következik.
Forrás:antalffy-tibor.hu
Tovább a cikkre »
