Tizennégy évvel ezelőtt, 2006. október 15-én, délután fél ötkor Olaszliszkán egy a falun keresztülhaladó autó kis híján elsodort az úton váratlanul átszaladó gyermeket. Az autót vezető férfi fékezett és kiszállt, hogy megnézze a kislány jól van-e. A gyermek jól volt, nem érte sérülés. Azonban a kislány rokonai pillanatokon belül körbevették a férfit és az autót. Hatalmas üvöltözés és rikoltozás kezdődött. A falu asszonyai hergelték a tömeget. A férfit pedig száznegyven rúgással és ütéssel, a kocsi hátsó ülésein utazó gyerekei szeme láttára kivégezték. Ez az ember Szögi Lajos volt.
Tizennégy évvel ezelőtt, 2006. október 15-én, délután fél ötkor Olaszliszkán egy a falun keresztülhaladó autó kis híján elsodort az úton váratlanul átszaladó gyermeket. Az autót vezető férfi fékezett és kiszállt, hogy megnézze a kislány jól van-e. A gyermek jól volt, nem érte sérülés. Azonban a kislány rokonai pillanatokon belül körbevették a férfit és az autót. Hatalmas üvöltözés és rikoltozás kezdődött. A falu asszonyai hergelték a tömeget. A férfit pedig száznegyven rúgással és ütéssel, a kocsi hátsó ülésein utazó gyerekei szeme láttára kivégezték. Ez az ember Szögi Lajos volt.
Azóta a perek lezajlottak, a bűnösök szabadlábra kerültek, sőt, a börtönben elszenvedett megaláztatások, az embertelen bánásmód ürügyén kirobbantott kártérítési pereiket is megnyerték Strasbourgban. A tragédiának hatalmas, aggasztó közéleti hullámai lettek, az egyébként is botrányos, a teljes, az akkor regnáló politikai elit árulásáról elhíresült 2006-os év az újkori magyar időszámítás kezdete. Az „öld meg a magyart, meghalt a gyerek” a gyilkosság helyszínén, egy cigány nő szájából elhangzó ukáz volt, amely a magára hagyott, elvadult vidék és az akkori Magyarország irtóztatóan jellemző segélykiáltása. Ugyanúgy, ahogyan az akkori miniszterelnök szájából a „Elk*rtuk! Nem kicsit, nagyon!” cinikus tételmondat.
A tragédia hátteréről Békés Bence egykori cigány jogvédőt, jobboldali publicistát, polgárjogi aktivistát, az Eötvös József Cigány–Magyar Pedagógiai Társaság tagját kérdeztük: „Akkor a roma polgárjogi alapítványnál ért a hír. Közelről láttam, hogy a roma jogvédelemmel, szociális ügyekkel foglalkozó roma vezetők körében hogyan csapódott le érzelmileg az eset. A környezetemben minden emberből elképesztő indulatot és megrázkódtatást váltott ki (ahogyan belőlem is). Főként azokból, akiknek gyerekeik vannak.
Az aktivista szerint az egyik leginkább hitelesebb „kordokumentum” Bayer Zsolt Cigányliszka című, a Magyar Nemzetben megjelent írása volt.
A megidézett írásért egyébként Bayer Zsolt a nemrég elhunyt cserdi polgármesterrel folytatott beszélgetésében bocsánatot kért a magyar cigányságtól. Békés Bence kérdéseinkre válaszolva elmondta, hogy a magyar balliberális oldal által instruált állam nem volt képes megvédeni az állampolgárait. Azaz: az, ami Olaszliszkán megtörtént, ugyanúgy megtörtént Budapest utcáin is, 2006 őszén is. Az egész magyar társadalmat rombolta, és minden emberben kifejtette a hatását.
Az olaszliszkai ügy nem volt extrém, ritka történet. Ez nem azt jelenti, hogy mindennap lincseltek meg magyarokat a cigányok, hanem azt, hogy az állam képtelen volt megvédeni az állampolgárokat. Cigányokat és magyarokat egyaránt. Gondoljunk csak a 2008-ban kezdődő cigányok ellen elkövetett, riasztó szolgálati profizmussal végrehajtott sorozatgyilkosságokra. Vagy arra, hogy egyszerűen utat engedett a rendőrbosszúnak, és a politikai ellenfeleit verette, lövette szét Budapest utcáin. Akkor nem volt jogrend ebben az országban. Az ember sehol nem érezhette magát biztonságban. Magyarország 2006-ban no-go zónává változott.
Zárszóként pedig csak annyit mondhatunk: a törvény és a büntetés-végrehajtás ugyan már részben levette a kezét az elkövetőkről, de a magyar és a kisebbségi, a cigány társadalom soha nem fog megbocsátani nekik. És ez így is van jól.
hirado.hu
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
