Márton Áron püspök születésének 130. évfordulóján, augusztus 28-án megnyitották a XV. Márton Áron-konferenciát a püspök szülőfalujában, Csíkszentdomokoson. A másfél évtizedes múltra visszatekintő konferenciára idén különleges évforduló jegyében kerül sor, a kétnapos rendezvény pedig a nagy erdélyi püspök életének, szolgálatának és máig érvényes örökségének állít emléket.
A rendezvényen egyházi és világi vezetők, kutatók, pedagógusok, diákok és meghívott vendégek vannak jelen. A kezdeti felszólalásokban közös hangsúlyt kapott Márton Áron példája, különösen az a bátorság, hit és közösség iránti felelősség, amellyel a nehéz történelmi korszakokban is kiállt az igazság mellett.
Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum alapítója és önkéntes koordinátora a megnyitón arra emlékeztetett: 130 évvel ezelőtt éppen ezen a napon született Márton Áron, alig néhány méterre attól az épülettől, ahol a konferencia résztvevői összegyűltek. Mint fogalmazott: az évforduló alkalmából szerte az egyházmegyében számos rendezvény, kiadvány és művészeti program valósul meg, ami annak jele, hogy Márton Áron „itt él közöttünk”.
A püspök jelenléte azonban nem elsősorban az emlékművekben, múzeumokban vagy a könyvek lapjain érhető tetten, hanem az emberek között, az őt követő közösségek életében – hangsúlyozta. Márton Áron utolsó püspöki körlevelének egyik gondolatát idézve kiemelte: „Hitünk parancsa, hogy a templomon kívül az életben is testvérek maradjunk, egymás sorsa iránt érdeklődjünk, és egymás terhét kölcsönös megértésben hordozzuk.”
Karda Róbert, Csíkszentdomokos polgármestere köszöntőjében külön örömét fejezte ki, hogy a konferenciát ilyen magas rangú egyházi és közéleti személyiségek tisztelik meg jelenlétükkel. Kiemelte, hogy különösen történelmi pillanat a közösség számára, hogy a pápai nuncius is elfogadta a meghívást, ugyanakkor szeretettel köszöntötte a jelen lévő érseket, főespereseket, papokat és valamennyi vendéget. Megköszönte a gyulafehérvári főegyházmegyének, hogy a 2026-os esztendőt Márton Áron-évnek nyilvánította, valamint méltatta azt is, hogy Márton Áron születésének 130. évfordulóját törvényben is rögzítették. A polgármester örömmel szólt arról, hogy az eseményen a Felvidékről, valamint Magyarországról is érkeztek vendégek, hangsúlyozva, hogy a magyar közösséget nem választják el egymástól országhatárok. A polgármester végül azt kívánta, hogy Márton Áron püspök szellemisége és tanítása a jelenlévők és a közösség előtt is mindig irányt mutasson, kifejezve reményét, hogy hamarosan már egy boldog szülőfalujaként köszönthetik Csíkszentdomokost.
Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, Márton Áron püspök boldoggá avatási perének korábbi posztulátora rövid köszöntőjében arról beszélt, hogy már önmagában az a tény, hogy a résztvevők eljöttek Csíkszentdomokosra és együtt ünneplik Márton Áront, sokat elmond a püspök közösségteremtő erejéről. Háláját fejezte ki azért is, hogy az elmúlt évek rendezvényei, megemlékezései és konferenciái révén a Márton Áron iránti tisztelet nem bizonyult múló lelkesedésnek, hanem tartós szeretetté vált.
Az érsek úgy fogalmazott: meggyőződése szerint Márton Áron szentéletű ember volt, és bízik abban, hogy egy napon az Egyház hivatalosan is kimondja majd ezt. Addig pedig nemcsak imádkozni kell hozzá, hanem követni is a példáját.
A köszöntők sorát Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes is gazdagította, aki Márton Áron egyik gondolatát állította mondanivalója középpontjába: „A jövő azoké, akik hisznek; nem azoké, akik nem hisznek és kételkednek. A jövő azoké, akik bátrak, akik határozottan remélnek és cselekednek; nem azoké, akik félnek és határozatlanok. A jövő azoké, akik szeretnek; nem azoké, akik gyűlölnek.”
A közéleti szereplők számára Márton Áron bátorsága és hite különösen fontos példát jelenthet – emelte ki. A püspök a legnehezebb időszakokban is az erdélyi magyar közösség mellett állt, és olyan kapaszkodót jelentett az emberek számára, amely segítette őket a nehézségekben való helytállásban. Tánczos Barna szerint Márton Áron példája arra hív, hogy a közösségért dolgozók a nehéz helyzetekben se alkudjanak meg alapvető értékeikkel.
A Bukaresti Vallásügyi Államtitkárság képviseletében Nagy Éva köszöntötte a résztvevőket. Beszédében Márton Áron püspököt az igazság védelmezőjeként és a szeretet szolgálójaként méltatta, kiemelve, hogy példája a mai, felgyorsult világban is útmutatást adhat. A püspök életében a hit, a bátorság, az emberi méltóság és a közösség iránti felelősség egységet alkotott.
Nagy Éva arra is rámutatott, hogy Márton Áron szellemiségének továbbadásában fontos szerepe van a hitnek, az anyanyelvnek és a kultúrának. A résztvevőket arra biztatta, hogy a konferenciáról ne csupán új ismeretekkel, hanem olyan lelki és közösségi útravalóval térjenek haza, amelyet saját életükben is kamatoztatni tudnak.
A Magyarország kormányát képviselő Szungert Balázs ideiglenes ügyvivő konzul köszöntőjében a konferencia egyik legfontosabb sajátosságára, a fiatal kutatók szerepére irányította a figyelmet. Mint mondta, egy történelmi személyiséggel az idő múlásával nemcsak az történhet, hogy elfelejtjük, vagy emlékművet állítunk neki. Létezik egy harmadik lehetőség is: újra és újra párbeszédbe lépni azzal, amit ránk hagyott.
Ennek a párbeszédnek fontos része a kutatás – hangsúlyozta. A kutató ugyanis nem pusztán megőrzi az emlékezetet, hanem kérdéseket tesz fel, összefüggéseket keres, és akár korábbi értelmezéseket is felülvizsgál. Ezért különösen fontos, hogy a konferencián fiatal kutatók munkái kerülnek a közönség elé.
A felszólalók sorát Giampiero Gloder érsek, Románia és a Moldovai Köztársaság apostoli nunciusa zárta, aki köszöntőjében XIV. Leó pápa atyai bátorítását tolmácsolta, és arra buzdított, hogy a jelenlévők Márton Áron püspök életére és példájára tekintve maradjanak szilárdak a hitben és a keresztény életben. Kiemelte a püspök nevelői munkásságát, különösen azt, ahogyan a fiatalokat kritikus gondolkodásra, párbeszédre, valamint szellemi és lelki fejlődésre ösztönözte. Mint fogalmazott, Márton Áron öröksége ma is aktuális: arra tanít, hogy a jelent az Evangélium fényében, a múlt értékes örökségét megőrizve és hitünket mélyen megélve értelmezzük. A nuncius végül sok sikert kívánt a konferencia munkájához, és imádságra buzdított Márton Áron püspök közbenjárásáért.
Az első nap délelőttjének előadásai a püspök életművének és örökségének több területét járták körül. A fiatal kutatók történeti, jogi és neveléstörténeti megközelítései mellett szó esett a Márton Áron-hagyaték kutatásának új lehetőségeiről, valamint arról is, miként tehető a püspök öröksége a 21. században élővé és továbbadhatóvá.
Szőke Balázs az 1951-es Márton Áron-per büntetőjogi és kánonjogi elemzését ismertette. A Szabó Kincsővel közösen végzett kutatás arra mutatott rá, hogy a per egy előre kialakított politikai koncepció mentén zajlott: a legitim lelkipásztori és egyházkormányzati tevékenységet államellenes cselekményként kezelték, miközben hiányoztak a tisztességes eljárás alapvető garanciái. A per célja Márton Áron eltávolítása, valamint az Egyház autonómiájának és társadalmi befolyásának megtörése volt.
Boros Emese és Karda Kristóf a püspök 1936–1938 közötti kolozsvári plébánosi szolgálatát mutatta be. Márton Áron súlyos gazdasági és szervezeti válságban vette át a belvárosi egyházközség vezetését, szolgálata azonban nemcsak az adósságok rendezéséről szólt: az intézményi megújulás, az átláthatóbb működés és a közösségi bizalom helyreállításán is dolgozott. A levéltári forrásokra épülő kutatás a későbbi püspök vezetői, lelkipásztori és közösségszervező képességeit is megvilágította.
Katona Dorottya Márton Áron nevelői és népnevelői gondolkodását vizsgálta. Rámutatott: a püspök számára a nevelés nem pusztán ismeretátadást, hanem átfogó ember- és közösségformálást jelentett, amelyben az erkölcsi irányadás, a személyiség kibontakoztatása és a közösségi felelősség szorosan összekapcsolódott. Ezt a szemléletet gyakorlati tevékenységében, a pedagógiai továbbképzések, a kántorképzés, az egyesületi élet és a keresztény közösségi munka támogatásában is érvényesítette.
Lázár Csilla a Márton Áron-hagyaték gazdagságát és az abban rejlő kutatási lehetőségeket mutatta be. Előadásában egy online adatbázist is ismertetett, amelyben a püspök hagyatékának digitalizált anyagai, köztük írásai és prédikációi is kereshetők, új lehetőségeket kínálva a kutatók és az érdeklődők számára.
Horváth Csaba előadása oldott, jó hangulatban folytatta a konferenciát: beszédét egy humoros történettel indította, majd azt járta körül, hogyan válhat Márton Áron öröksége a 21. században is élő és továbbadható örökséggé. Kiemelte, hogy a Márton Áronnal való ismerkedést már gyermekkorban érdemes elkezdeni. Rámutatott arra is, hogy Erdély számos történelmi személyisége még mindig kevés figyelmet kap, ezért új, innovatív eszközökre van szükség az örökségük megismertetéséhez. Ennek lehetőségei között említette többek között a képregények és más korszerű kommunikációs formák alkalmazását is. Az előadó az örökségesítés lehetséges irányait és a hagyaték jövőbeli hasznosításának lehetőségeit vázolta.
A kétnapos rendezvény programjai során előadások és beszélgetések segítségével kerülnek közelebb a résztvevők Márton Áron életének és szolgálatának különböző területeihez. A konferencia ugyanakkor arra is lehetőséget teremt, hogy a püspök szülőfalujában egy közösségként emlékezzenek arra az emberre, akinek hite, bátorsága és szeretete ma is irányt mutat.
Szöveg: Kecskés Csaba
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
