1892. január 18-án, Árpád-házi Szent Margit napján született Lafranco Margit. Hivatásában az engesztelő magyar szentet példaképének tekintette; Margithoz hasonlóan már kiskorában Istennek ajánlotta az életét. Két évtizeden át, haláláig vezette a Jézus Szíve Népleányai Társasága (Societas Jesu Cordis) szerzetesrendet. Gergely Katalin SJC írása idézi fel alakját, életét, tetteit.
Mindig megérint ez a szelíd tekintet, akárhányszor ránézek erre a képre. Egyszerre gyöngéd és határozott, figyelmesen hallgató és kérő, lélekbe látó és felemelő…
Vikária testvér – így maradt meg a Jézus Szíve Társasága tagjainak emlékezetében. A szó jelentése helynök, helyettes, ugyanis Bíró Ferenc SJ 1925-ben őt választotta az általa alapított női közösség vezetőjévé. Az alapító szándéka szerint a Jézus Szíve Népleányai Társaságának Vikária testvér haláláig, 1945-ig anyja, vezetője és irányítója volt.
Szülei várva várt gyermeke 1892. január 18-án, Árpád-házi Szent Margit napján született. Hivatásában az engesztelő magyar szentet példaképének tekintette. Margithoz hasonlóan már kiskorában Istennek ajánlotta az életét. A Sacré Coeur elemi iskolájának kápolnájában határozta el, hogy Istené lesz egészen. Kamaszkorában ugyan elbizonytalanodott elhatározásában, de újra és újra érezte Isten vonzását: „Lelkemben nagy ellentétek, különböző vágyak. (…) Az Úr Jézusé akartam lenni egészen, de lemondani sok mindenről nem tudtam.”
Kereste Isten közelségét; életét, jövőjét az Úrra bízta, de nem tudta függetleníteni magát környezetének hatása alól. Szülei ellenezték, hogy apácának menjen.
A bájos, kedves lányt udvarlók, barátok vették körül; jegyben járt egy fiúval – de mindvégig meggyőződése volt, hogy „Isten magának akarja”. Kérte Jézust, hogy segítsen megszabadulni a könnyelműen tett ígéret teljesítése alól, s hogy Isten küldjön valakit segítségére. Ekkor találkozott Bíró Ferenc jezsuitával, akire rábízta lelke és élete vezetését. Édesanyja miatt nem tudott zárdába menni, de vágyott a mélyebb elköteleződésre. Lelkiatyja azzal vigasztalta, hogy a világban is lehet Istennek szentelt életet élni. Engedélyével Margit 1914-ben, 22 évesen szüzességi fogadalmat tett.
Továbbra is ugyanabban a környezetben élt, édesanyjával, s mivel magánfogadalmát titokban tartotta, házassági ajánlatokat is kapott. De lelki megpróbáltatásai ellenére hűséges maradt Választottjához, a szelíd és alázatos szívű Jézushoz.
1915-ben Bíró Ferenc elindította A Szív újságot, melynek Margit is munkatársa lett. Ugyanez év december 8-án lelkiatyja egy társaság alapításáról beszélt neki, melynek fő célja, hogy a néppel foglalkozzanak, és terjesszék a Jézus Szíve-tiszteletet.
„Még aznap este bementem a templomba, és lelkemet, testemet, életemet minden képességével együtt az Úr Jézus szentséges szívének és édes égi Anyánknak ajánlottam e célra. Minden gondolatom és minden vágyam most már csak ez volt: bárcsak én is tevékenyen részt vehetnék a munkában és tehetnék valamit az újonnan alapítandó Társaság érdekében. Imám tárgya volt: »Uram, segítsd meg atyát, hogy megtegye azt, amit Te akarsz általa megtenni. Könyörülj népeden, és add meg a lehetőséget a program megvalósítására!« – írta naplójában.
1916. február 16-án Bíró Ferenc elküldte neki a társulat tervezetét; arra kérte, hogy olvassa el, imádkozzon, és reflektáljon írásban. Azt is feltárta neki, hogy miért rá gondolt terve megvalósításában: a gyónásaiból megismert lélekben felfedezte a kegyelem működését, amely alkalmassá teheti Margit félénk, zárkózott természetét arra, hogy megdicsőülhessen benne Isten műve. „…Az én szívem fájdalommal kiizzadt gyöngyszeme, amelyet az Úr Jézus jó Szíve formált ki bennem – a Jézus Szíve Népleányainak Társasága. Fogadja el, igen kérem, ezt az én ajándékomat, tegye immár szintén szívébe, legyen annak haláláig anyja – nagy szeretettel az Úr Jézus szívében: öltsön magára tökéletes, szent, bensőséges anyai természetet az én gyöngyszemem iránt” – írja Bíró Ferenc a Margitnak írt levelében, aki először megijedt, de aztán életét újra Jézusnak ajánlotta fel a születendő társaságért, kérve a kegyelmet a felmerülő akadályok elhárításához.
1920 júliusában Bíró Ferenc nyolcnapos lelkigyakorlatot tartott lányoknak, mely után többen csatlakoztak a tervhez. 1921. január 1-jén megalakult a Jézus Szíve Népleányai Társasága: a Jótanács Anyja képe előtt tizenkét testvér esküvel kötelezte el magát az evangéliumi tanácsok megtartására. Margit eleinte nem lakott a közösséggel. Ám az alapító 1924-ben beválasztotta a kormányzó tanácsba, majd 1925-ben őt választották vikáriának, az alapító helyettesének. Margit eleinte tiltakozott, de Jézusért elvállalta a megbízatást.
Lafranco Margit két évtizeden át, haláláig vezette a Jézus Szíve Népleányai Társaságát. Anyai szeretettel viseltetett minden testvére és minden hozzáforduló iránt. 1938-ban ő ápolta az alapító atyát betegségében egészen a haláláig.
Bíró Ferenc SJ halála után Vikária testvér teljes erővel folytatta a munkát. Amíg az alapító élt, egészen a háttérben maradt, mint a Szűzanya Jézus szolgálata idején. De az atya halálát követően
– írta egyik testvér a Margitról szóló visszaemlékezésében.
1945. január 3-án bombatalálat érte a házat, amelyben laktak. Súlyosan megsebesült, két napig szenvedett, január 5-én halt meg. Halálakor az őt körülvevő testvérek Margit kedvenc énekét, a Magnificatot énekelték: „Magasztalja lelkem az Urat…”
Születése 130. évfordulóján hálát adunk Lafranco Margit testvérünk életéért, akivel „nagy dolgokat művelt a hatalmas Isten”.
Vikária testvér, alapító atyánk és üdvözült testvéreink, könyörögjetek érettünk! Árpád-házi Szent Margit, könyörögj érettünk!
Forrás és fotó: Gergely Katalin SJC; Romkat.ro
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
