Az amerikai kontinens őslakosait a legelterjedtebb narratívák a hódítók technológiájával szemben esélytelen, kőkorszaki fejlettségi szinten élő emberekként ábrázolják. Ezzel szemben e népek számos olyan találmánnyal álltak elő a kontinens európai gyarmatosítását megelőző elszigeteltségükben, amelyek arra sarkallták felfedezőiket, hogy föníciai, atlantiszi, származásukról költsenek elméleteket e fejlesztések magyarázatára – de volt olyan is, aki úgy gondolta, hogy a bibliai zsidók egy elveszett törzséről van szó. Mely ma is használt találmányokat köszönhetjük az Újvilág eredeti lakóinak?
Habár egy növény esetében furán hangozhat annak „találmányként” való emlegetése, tény, hogy a ma ismert, világszerte termelt kukoricafajok nemesítése mintegy 10 000 évvel ezelőtt kezdődött az amerikai kontinensen.
Emellett a kukoricatermelő őslakosok útmutatására is szüksége volt az európaiaknak ahhoz, hogy maguk is eredményesen termeszthessék a mára nélkülözhetetlenné vált növényt.
A dél-mexikói zapoték nép tagjai kukoricát hantolnak Diego Rivera (a festőművész Frida Kahlo férje) freskóján (kép forrása: histclo.com)
A kukorica nemesítés előtti ősének az összefoglaló nevükön teoszinte nevű fűfélék tekinthetők, amelyeket a mai Észak-Guatemala és Dél-Mexikó területén kezdtek az őslakosok szelektíven termeszteni a nagyobb termés, illetve az ember által fogyasztható mértékben puha szemek jellemzőbbé tétele érdekében.
Miután létrehozták a kellően gazdaságosan termeszthető és könnyen ehető termésű növényt, az innen terjedt tovább a kontinensen északi és déli irányba egyaránt.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
